Miért úszták meg a németek a terrortámadást?

Eddig mázlijuk volt, de most felkészültek a legrosszabbra. Csaknem ötszáz radikálist figyelnek.

Stefan Lázár
2016. 03. 24. 18:59
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Halálos áldozatokat követelő, iszlamista terrortámadásra a köztársaság történetében mindössze egyetlen alkalommal volt példa: 2011 márciusában Majna-Frankfurtban az interneten keresztül radikalizálódott koszovói Arid Uka meggyilkolt két amerikai katonát. A további merényletekre tett kísérletek sikertelenek maradtak. A biztonsági szervek köreiből kiszivárogtatott, hivatalosan soha nem hangoztatott magyarázat három pontra támaszkodik: szerencsénk volt akkor, amikor az egyik Kielből indult vonaton, majd a bonni pályaudvaron elhelyezett, robbanóanyaggal megtöltött bőröndök technikai berendezése csődöt mondott; a tettesek lebecsülték a már nyomukra jutott detektívek munkáját és lebuktak; a terrorcselekményekre hajló szalafista csoport áttekinthető, a biztonsági szervek jelenleg mintegy 450 veszélyesnek tartott személyt tartanak nyilván és figyelnek, szemben a francia helyzettel, ahol közel tízezer fő tartozik ebbe a kategóriába.

A berlini székhelyű Tudomány és Politika Alapítvány terrorszakértője, Guido Steinberg szerint a Párizsban és Brüsszelben lezajlott események egyöntetűen bizonyítják, a terroristák jól kiképzettek, mindenre elszántak, és a németek is kénytelenek fokozott figyelmet fordítani az őket fenyegető veszély feltartóztatására. E feladatot a szövetségi és tartományi rendőrség mellett három szervezet látja el: a külfölddel kapcsolatot tartó hírszerzőszolgálat (BND), a belbiztonságot felügyelő Alkotmányvédő Hivatal és a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA). „Ezek az intézmények jól szervezetten működnek együtt, tevékenységük jól koordinált és így sokkal hatásosabb, mint például Franciaországban” – hangoztatja a szintén terrorspecialistának számító Udo Steinbach, aki ugyanakkor utal a két ország szociális helyzete közötti különbségre is, mert – mint mondja – a francia muzulmán fiatalokra nehezedő, kilátástalanságból fakadó nyomás sokkal nagyobb, mint a Németországban élő társaik esetében.

A titkosszolgálatok együttműködése kettős képet mutat. A német és török szervek közötti kapcsolat eredménye annak a három feltételezett terroristának az őrizetbevétele, akiket Isztambulban fogtak el azzal a gyanúval, hogy merényleteket készítettek elő német intézmények, így a nagykövetség ellen. Ugyanakkor Berlinben a szociáldemokrata parlamenti frakció belpolitikai szóvivője, Burkhard Lischka a hírszerzőszolgálatok közötti adatcsere hiányát kritizálta és egy európai terrorelhárítási központ felállítását követelte. A hazai viszonyokkal elégedetlen a német rendőrök szakszervezete is. Ennek képviselői minden alkalmat megragadnak arra, hogy felhívják a figyelmet a tartományok technikai felszerelése között még mindig fennálló különbségekre, a rendőrségi állomány – takarékossági okokra visszavezethető – alacsony létszámára. Egy-egy gyanús személy huszonnégy órára kiterjedő megfigyelése háromszor tízfős egység bevetését teszi szükségessé. Az országba érkezett menekülttömeg ismeretében e feladatok ellátása a jövőben kivitelezhetetlen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.