A The Boston Globe amerikai napilap 2002-es leleplező sztoriját feldolgozó, az idén Oscar-díjban részesült film, a Spotlight részletesen bemutatja, hogyan tárták fel a Boston környéki, a katolikus egyház berkein belüli, több éven át elkövetett és leplezett szexuális visszaéléseket. A puszta tény, hogy egy olyan életrajzi-dokumentarista filmdráma kapta nemrég a fő Oscar-elismerést, amely a katolikus egyházat nem a legdicsőbb oldaláról mutatja be, kétségeket ébreszthet egyesekben, a Vatikán napilapja, a L’Osservatore Romano mégis pozitívan fogadta a hírt. A napilap kommentátora kiemelte, a film nem katolikusellenes, és hogy nagyon kiegyensúlyozott módon tálalja az érzékeny témát.
Az utóbbi másfél évtizedben megszaporodtak a katolikus egyházon belül kirobbant hasonló botrányok, mert egyre-másra jelennek meg átfogó jelentések a témában. Épp ezért talán kevesebb figyelem összpontosul az egyéb felekezetek ilyen jellegű viselt dolgaira. A 200 ezer tagot számláló angliai metodista egyház tavaly májusban állt ki a közvélemény elé azzal a három évig készített jelentéssel, amely majdnem kétezer visszaélésről számolt be az 1950-es évektől kezdve. Ezek közül 914 volt szexuális természetű, de csak kétszáz volt kapcsolatba hozható lelkészekkel, a többi laikus alkalmazottakhoz volt köthető. Az esetek 34 százalékában kiskorúak voltak az áldozatok, de az ügyek több mint felét már nem lehet továbbvinni, mert vagy az elkövető, vagy a szenvedő alany hunyt el időközben.
A tuzlai ortodox püspök 2013-ban kényszerült lemondásra, mivel nyilvánosságra került egy videó, amelyen orgia közben látható fiatalokkal. Az akkor 74 éves Vaszilije Kacavenda már korábban sem volt ismeretlen a bosznia-hercegovinai közvélemény előtt, mivel fényűző életmódjáról több részlet is kiszivárgott, valamint az is nyílt titok volt, hogy Radovan Karadzsiccsal és Ratko Mladiccsal ápol baráti viszonyt.
Ám szinte biztos, hogy nagyobb visszhangja volt annak a kijelentésnek, amelyet Boz Tchividjian amerikai jogászprofesszor tett ugyanebben az évben. Tchividjian, aki a rendkívül népszerű néhai Billy Graham hittérítő unokája, azzal állt elő, hogy szexuális erőszak tekintetében a protestáns egyházak még rosszabbak is, mint a katolikusok. Állítását azzal támasztotta alá, hogy a különböző felekezetekbe tartozó amerikai protestáns egyházközösségek különösen büszkék függetlenségükre, decentralizáltságukra, így ezt féltve annál inkább hajlamosak az ilyen esetek eltussolására. A szakember ellenben mindehhez nem szolgáltatott statisztikát, és konkrét esetet sem írt le. Az ügyvéd, aki korábban kiskorúak molesztálási ügyeiben volt a vád képviselője az Egyesült Államokban, a Spotlight című filmről is kifejtette véleményét, hangsúlyozva, hogy bár a film a katolikusokra van kihegyezve, ez nem adhat felmentést a sok protestáns kisegyháznak sem.
Hollandiában egy csendes református közösséget bolygatott meg tavaly egy molesztálásos ügy. Rotterdam mellett, Oud-Beijerlandban az derült ki egy lelkészről, hogy megerőszakolt egy 15 éves lányt, aki lelki segítségért jött hozzá, mert mint kiderült, otthon már eleve erőszakoskodott vele mostohaapja. A lelkészre az idén januárban három év börtönbüntetést szabtak ki.
Az egyházon belüli testi-lelki erőszak témájával foglalkozó honlapok és szervezetek közül számos idézi azt a gondolatot, hogy a bűn nem ismer felekezeti határokat, ám a kutatásokból kiviláglik, hogy a tekintély, a hatalom a legkomolyabb gátja az esetek napvilágra kerülésének. És ha ez így volt a huszadik század elején és most is, elképzelhető, hogy az egyéni szabadságjogokat mind magasabb szintre emelő demokráciák korszaka előtt még inkább így lehetett. A molesztálásos eseteket sokan egyszerű érvvel, a katolikus papok nőtlenségével, a cölibátussal szokták magyarázni, bár a katolikus érvrendszerben erre is megvan a válasz. – A cölibátustól annyira leszel pedofil, mint a csóktól terhes – hangzik Hans-Ludwig Kröber német kriminálpszichológus sokszor idézett mondata, aki szintén arra utal, hogy a bűnözés útjai kiismerhetetlenek.
