Hollandiában egy csendes református közösséget bolygatott meg tavaly egy molesztálásos ügy. Rotterdam mellett, Oud-Beijerlandban az derült ki egy lelkészről, hogy megerőszakolt egy 15 éves lányt, aki lelki segítségért jött hozzá, mert mint kiderült, otthon már eleve erőszakoskodott vele mostohaapja. A lelkészre az idén januárban három év börtönbüntetést szabtak ki.
Az egyházon belüli testi-lelki erőszak témájával foglalkozó honlapok és szervezetek közül számos idézi azt a gondolatot, hogy a bűn nem ismer felekezeti határokat, ám a kutatásokból kiviláglik, hogy a tekintély, a hatalom a legkomolyabb gátja az esetek napvilágra kerülésének. És ha ez így volt a huszadik század elején és most is, elképzelhető, hogy az egyéni szabadságjogokat mind magasabb szintre emelő demokráciák korszaka előtt még inkább így lehetett. A molesztálásos eseteket sokan egyszerű érvvel, a katolikus papok nőtlenségével, a cölibátussal szokták magyarázni, bár a katolikus érvrendszerben erre is megvan a válasz. – A cölibátustól annyira leszel pedofil, mint a csóktól terhes – hangzik Hans-Ludwig Kröber német kriminálpszichológus sokszor idézett mondata, aki szintén arra utal, hogy a bűnözés útjai kiismerhetetlenek.
