Obama Kubában: temetni ment, de dicsért is

Nem kell félni, nem fog fájni, szólt ki a szólásszabadságról Castrónak az amerikai elnök havannai beszédében.

„Vannak itt olyanok, akiket őrizetbe vettek, valakit a régmúltban, valakit nem is olyan régen” – jegyezte meg Obama utalva arra, hogy Solert több aktivistával együtt néhány órával az amerikai elnök érkezése előtt vették őrizetbe az Asszonyok fehérben szokásos vasárnaponkénti havannai felvonulása során.

A találkozót követően – egyben Obama kubai útjának záróakkordjaként – az amerikai elnök és Raúl Castro, a kommunista ország elnöke baseballmeccsre látogatott: a kubai válogatott és a floridai Tampa Bay Rays csapatának összecsapását szurkolták végig az 50 ezer férőhelyes, zsúfolásig megtelt Estadio Latinoamerico nevű stadionban.

A baseball mindkét országban nemzeti sportnak számít. Az sem ritka, hogy a diplomáciában a közeledésre a sportot használják: a hetvenes években az Egyesült Államok az amerikai–kínai kapcsolatok javítására az asztaliteniszt vetette be.

Obama vasárnap érkezett Havannába azzal a céllal, hogy felgyorsítsa és visszafordíthatatlanná tegye a két ország közötti, 2014 decemberében több mint fél évszázad fagyos viszony után kezdődött enyhülést.

Nem Barack Obama volt az első amerikai elnök, aki az El Gran Teatro de La Habana Alicia Alonsóban beszélt. 1928-ban Calvin Coolidge is itt mondott beszédet, ebben a neobarokk stílusú színházépületben. Az akkori elnök a pánamerikai kongresszusra érkezett és Kubát szuverén országnak nyilvánította. A havannai nagyszínházban Coolidge az ország demokratikus stabilitását példaként állította a térség más országai elé, noha Kuba akkori elnökének, Gerardo Machadónak kormányzása ekkoriban már meglehetősen autokratikus irányt vett – emlékeztet a The New York Times háttércikkében. A színházat egyébként egy belga építész tervezte, majd egy amerikai cég építette fel, csakúgy mint a szomszédos kapitólium épületét, amely eléggé hasonlít a washingtonihoz, csak kicsit magasabb. Az El Gran Teatro felépítését egyébként a Spanyolországból származó helyi galíciai közösség finanszírozta, és az 1959-es forradalom után államosították.