Obama Kubában: temetni ment, de dicsért is

Nem kell félni, nem fog fájni, szólt ki a szólásszabadságról Castrónak az amerikai elnök havannai beszédében.

MNO
2016. 03. 22. 17:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A beszámoló szerint az amerikai elnök úgy fogalmazott: „Azért jöttem, hogy eltemessem a hidegháború utolsó maradványait is az amerikai kontinensen. Ismerem a történelmet, de nem szabad a csapdájában ragadni. Itt az idő, hogy együtt nézzünk a jövőbe” – mondta Obama a kubai vezetők, hírességek és az állampolgárok tömege előtt, majd spanyolul hozzátette: „a jövőben a remény”.

Amerika első embere a kubai elnök-miniszterelnöknek, Raúl Castrónak azt mondta: nem kell félnie a szólásszabadságtól és a nép hangjától. Obama emellett hitet tett az alapvető emberi jogok mellett, a szabad véleménynyilvánításhoz, vallásgyakorláshoz és választásokhoz való jogok mellett.

Ugyanakkor ígéretet is tett, hogy a – szigetország vezetése és az USA között meglévő – különbségek ellenére

„az Egyesült Államok nem fogja Kubára erőltetni a politikai vagy gazdasági rendszerét”.

Az elnök elismerte Castrónak, hogy Amerikában továbbra is léteznek problémák például az egészségügy, az oktatás és az egyenlőtlenség terén, mégis a változások beteljesítésére bátorította a kubaiakat, mert bár még mindig nagyon sok a gond az amerikai társadalomban, „a demokrácia a módja annak, hogy ezeket megoldjuk.”

Obama összefogásra szólított fel a „terror korbácsa” ellen, hozzátéve: az USA minden szükséges lépést megtesz majd azért, hogy támogassa „barátait és szövetségeseit Belgiumban” a 34 életet követelő terrortámadás előkészítőinek levadászásában.

Az MNO percről percre követte az eseményeket (itt érhető el), a főbb történések összefoglalóját pedig ide kattintva olvashatja.

 

A brit The Guardian napilap összefoglalója szerint számos kubai ellenzéki „szörnyűnek” nevezte Obama beszédét, mert az elnök nem ítélte el elég határozottan a szigetországban zajló emberi jogi visszaéléseket. „Azt mondta, felejtsük el a múltat, felejtsük el a száműzöttek rettegését és fájdalmát. Arról beszélt, amiben hisz, de arról nem, ami történt” – mondta egyikük a helyszínről tudósító The Guardian riporterének.

Más kubaiaknak jobban tetszett a beszéd, ők bátornak nevezték Obamát azért, mert az ország kommunista vezetői előtt dicsérte a demokráciát.

„Vannak itt olyanok, akiket őrizetbe vettek, valakit a régmúltban, valakit nem is olyan régen” – jegyezte meg Obama utalva arra, hogy Solert több aktivistával együtt néhány órával az amerikai elnök érkezése előtt vették őrizetbe az Asszonyok fehérben szokásos vasárnaponkénti havannai felvonulása során.

A találkozót követően – egyben Obama kubai útjának záróakkordjaként – az amerikai elnök és Raúl Castro, a kommunista ország elnöke baseballmeccsre látogatott: a kubai válogatott és a floridai Tampa Bay Rays csapatának összecsapását szurkolták végig az 50 ezer férőhelyes, zsúfolásig megtelt Estadio Latinoamerico nevű stadionban.

A baseball mindkét országban nemzeti sportnak számít. Az sem ritka, hogy a diplomáciában a közeledésre a sportot használják: a hetvenes években az Egyesült Államok az amerikai–kínai kapcsolatok javítására az asztaliteniszt vetette be.

Obama vasárnap érkezett Havannába azzal a céllal, hogy felgyorsítsa és visszafordíthatatlanná tegye a két ország közötti, 2014 decemberében több mint fél évszázad fagyos viszony után kezdődött enyhülést.

Nem Barack Obama volt az első amerikai elnök, aki az El Gran Teatro de La Habana Alicia Alonsóban beszélt. 1928-ban Calvin Coolidge is itt mondott beszédet, ebben a neobarokk stílusú színházépületben. Az akkori elnök a pánamerikai kongresszusra érkezett és Kubát szuverén országnak nyilvánította. A havannai nagyszínházban Coolidge az ország demokratikus stabilitását példaként állította a térség más országai elé, noha Kuba akkori elnökének, Gerardo Machadónak kormányzása ekkoriban már meglehetősen autokratikus irányt vett – emlékeztet a The New York Times háttércikkében. A színházat egyébként egy belga építész tervezte, majd egy amerikai cég építette fel, csakúgy mint a szomszédos kapitólium épületét, amely eléggé hasonlít a washingtonihoz, csak kicsit magasabb. Az El Gran Teatro felépítését egyébként a Spanyolországból származó helyi galíciai közösség finanszírozta, és az 1959-es forradalom után államosították.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.