Szokatlan közvélemény-kutatást végzett a Marylandi Egyetem december és január folyamán. A tegnap nyilvánosságra hozott dolgozatban azt vizsgálták, mit gondolnak az amerikai szavazópolgárok hazájuk katonai költségvetéséről nemcsak általánosságban, hanem a pártok szimpatizánsaira, szövetségi államokra lebontva, illetve az egyes fegyverzeti programokra, haderőnemekre is kitérve.
Az eredmények rávilágítanak, hogy érzékelhető különbség van az adófizetők, illetve a költekezésről döntő politikai elit álláspontja között. A 2015-ös 573 milliárd dolláros költségvetés számait alapul véve az amerikaiak a védelmi büdzsé mérsékelt csökkentésének hívei: a légierőnek szánt pénzt kétmilliárd dollárral, a szárazföldi erőkét négy-, a nukleáris fegyverekét három-, a rakétavédelmét egymilliárddal kurtítanák meg, csak a tengerészgyalogsággal és a különleges műveleti erőkkel szembeni megszorítások nem élveznek többségi támogatást.
Összességében országosan 12 milliárd dolláros vágást látnának jónak, ám míg a republikánus szavazók érintetlenül hagynák a számokat, a demokraták 36 milliárdos megvonást akarnának. Az uralkodó közhangulatot alighanem a független (tehát egyik párthoz sem regisztrált) szavazók álláspontja tükrözi a legjobban: ők 20 milliárddal csökkentenék a Pentagon apanázsát. Beszédes az is, hogy a legjelentősebb kisebbségek (fekete, latin) a nagyobb megszorítások hívei.
A részleteket tekintve sem bánnának kesztyűs kézzel a fegyverzeti programokkal az amerikaiak, ami azt mutatja, hogy a Pentagon és az érintett gyártók (összefoglaló néven a katonai-ipari komplexum) propagandáját az adófizetők „nem veszik be”. 54 százalékuk törölné a legdrágább beszerzést, az F–35-ös vadászbombázókét, amely évtizedes késéssel, technológiai problémákkal és óriási költségtúllépésekkel terhelt. Hogy nem csak merev elutasításról van szó mindennel szemben, ami drága, azt jól mutatja, hogy az új, B–21-es bombázó nemrég bejelentett programja stabil, 56 százalékos támogatást élvez. A többség támogatja a repülőgép-hordozó hajók számának 11-ről 10-re vagy 9-re csökkentését, ugyanakkor ellenzi, hogy a nukleáris rakétákat hordozó, új tengeralattjárók számát a tervezett 12-ről 8-ra kurtítsák.
A felmérés betekintést nyújt abba is, hogy az amerikaiak miként látják az Egyesült Államoknak a világban betöltött szerepét. Az az érv, hogy ők a világ vezetői, és erre költeni kell, kismértékben marad el attól, hogy nem kellene a világ rendőrének szerepét játszani. Hasonlóképpen minimális mértékben marad el azok aránya, akik szerint nagyok a fenyegetések, és ezért költeni kell, azokétól, akik szerint már így is jóval nagyobb a katonai erő, mint amekkorára valóban szükség van. Azt ugyanakkor, hogy Afganisztánban fenn kell tartani a katonai jelenlétet, 10 százalékkal többen támogatták, mint a kivonulás melletti érvet. A számok láthatóan alátámasztják, hogy az amerikaiak felelősen és nem laikus módon vizsgálják a Pentagon büdzséjét, ugyanakkor hajlanak arra, hogy túlköltekezés van a területen. A hidegháborút idéző, mind Európában, mind a Csendes-óceánon fokozott fenyegetéseket láttató retorika, amelyet a politikai elit többsége magáévá tett, egyáltalán nem tükröződik a felmérés eredményeiből.
