A többpólusú világ választási lehetőséget hozott

Szurin Picuvan thai politikus, az ASEAN korábbi főtitkára Délkelet-Ázsia új korszakáról beszélt.

– A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) egyik központi törekvése, hogy a tagországok gazdaságai összehangoltan lépjenek a világgazdaság porondjára. Ön szerint a globális piacon milyen szerepet kaphatnak?
– A térség gazdaságát a mezőgazdasági és ipari termelés határozza meg, nagy gazdaságokat szolgálunk ki, mint Kína, Japán, Európa vagy India. A közösség azonban felismerte, hogy ezen változtatni kell. Árulkodó statisztika, hogy az ASEAN-országok éves, 2600 milliárd dolláros külkereskedelmének csak a negyedét bonyolítjuk le egymás között. Vagyis a délkelet-ázsiai társadalmakban hiányzik a fizetőképes kereslet. Ezen az új technológia behozatalával, az oktatás támogatásával tudunk segíteni, hogy megerősítsük a középosztályt. A folyamatok azonban kedvező irányba haladnak. Évente 140 milliárd dollár tőke áramlik a térségbe, ami hagyományosan az infrastruktúrának és az energiaiparnak kedvez. Gyorsan növekszik azonban a szolgáltatói iparba áramló beruházások mennyisége, ez a külföldi tőke hetven százalékát teszi ki.

– Jelenleg azonban a termelés dominál, aminek következményeként a térségben is megjelent a nyomasztó mértékű környezetszennyezés. A délkelet-ázsiai régió hogyan győzi le ezt a problémát?
– Ez a középosztály, a civil társadalom megerősítésével összefüggő folyamat. A fiatalabb generációk már tisztában vannak azzal, hogy a környezetet óvni kell, hogy fenntartható gazdaságot kell létrehozni. Hangsúlyozom azonban, hogy ezt a kihívást globálisan kell megoldani. Nem elég helyben kezelni, a nemzetközi közösség támogatása nélkül az ASEAN-országok tehetetlenek.

– A középosztály megerősítését nem csak a délkelet-ázsiai térség tűzte ki célul, Kína a tizenharmadik ötéves gazdasági tervét is ennek a célnak szentelte. Az ipari termeléstől sokan akarnak megszabadulni, miközben verseny van a szolgáltatói ipart, a magas hozzáadott értéket megteremtő nemzetközi tőkéért.
– Ha eleget költünk tudományra és oktatásra, akkor versenyképesek leszünk. A probléma az, hogy az ASEAN-tagországok közül egyedül Szingapúr fekteti be a kívánt tőkét. Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, szükségünk van a nemzetközi tőkére, a megfelelő tudásra. Ez pedig nem csak a mi érdekünk. A világnak fel kell ismernie, ha a fenntartható fejlődés a cél, a körülményeit meg kell teremteni. Húsz, harminc évvel ezelőtt még működött az a politika, hogy a szegényebb országokban lefölözzük a hasznot, és már ott sem vagyunk. Mára a Föld szűkebb lett, a problémák mindenkit utolérnek. Korábban a nyugati országokban, így Európában és Magyarországon is voltak olyan problémák, mint a környezetszennyezés, amivel képesek voltak megbirkózni. Ezt a tudást kell az ASEAN-országokkal is megosztani.

– Mit gondol arról, hogy miközben a világban felismerték a középosztály megerősítésének szükségességét, Magyarországon ellentétes folyamatok indultak? A magyar kormány az oktatásba és a tudományokba is egyre kevesebbet fektet.
– A világ folyamataihoz azzal is hozzájárulunk, ha megteszünk valamit, és azzal is, ha nem. Az innovációra hiba úgy tekinteni, mint a nemzetgazdaságba történő befektetésre, többről van szó. A tudás, a technológia megteremtése globális felelősség, amit Magyarországnak éppúgy, mint Közép-Európának, az Európai Uniónak is meg kell értenie. Ha a természeti erőforrásokat, az ivóvizet, a zöld területet elvesztegetjük, azzal mindenki roszszul jár. Ennek a folyamatnak a vége vagy a háború, vagy a béke lesz. Itt van például a migrációs válság kérdése. Miért akarnak azok az emberek Európába jönni? Mert ott több lehetőségük van, mint ahonnan menekülnek. Kérdés, hogy a jelenségre milyen válasz érkezik: egyszerűen megfosztják őket a jobb élet lehetőségétől és kizárják őket, vagy segítenek megszerezni a javakat saját otthonukban, a válság sújtotta térségekben is.

– A délkelet-ázsiai térség az Egyesült Államok és Kína kapcsolatainak egyik forró pontja, hogyan tudnak a két nagyhatalom között egyensúlyozni?
– Az ASEAN igyekszik fórumot teremteni ahhoz, ahol ezek a hatalmak megtalálhatják a közös hangot. Ez inkább lehetőség, hiszen Japán, Dél-Korea, Kína és az Egyesült Államok nem tudnak meglenni egymás mellett, az ASEAN-régió azonban segíthet. A térség lehetőséget biztosít a gazdasági növekedésnek, ez pedig korunk ideológiájává, a kormányok legitimációs eszközévé vált. Azzal, hogy az ASEAN-országok lehetőséget teremtenek a gazdasági növekedéshez, más országok számára is vonzóvá válnak.

– A Dél-kínai-tengeren azonban időről időre kiújulnak a szigetviták, ezzel a problémával mintha az ASEAN nem tudna mit kezdeni.
– Mindig is azon az állásponton voltam, hogy a térségben egymással rivalizáló hatalmak konfliktusaiba a szervezetnek nem szabad belebonyolódnia. Az Egyesült Államok rezidens hatalomnak deklarálta magát a csendes-óceáni térségben, s próbálja azt a saját képére formálni. Mindez persze nem tetszik Kínának. Összességében azonban ezeket a vitákat kontrollálni tudjuk. Valójában nem jelentenek komoly veszélyt, a kihívás inkább az, hogy erről a világ többi részét is meggyőzzük, hogy ne riadjon el a külföldi tőke a térségtől. Ennek érdekében az ASEAN közös elvek, eljárások kidolgozását végzi, ebben Kínával konzultál.

– Idén februárban az Egyesült Államok–ASEAN találkozóról megjelent tanulmányok szerint Washington a szervezetet a kínai növekedés megállítására próbálja felhasználná. Mit gondol erről?
– Ez a folyamat már korábban elindult. Azzal, hogy Obama elnök korábbi védelmi minisztere, Robert Gates rezidens hatalomnak definiálta az Egyesült Államokat a csendes-óceáni térségben, már ezt a célt szolgálta. De az is, hogy a csendes-óceáni partnerség (TPP) létrehozásában Washington az ASEAN-országoknak központi szerepet szán. Ezek azt mutatják, hogy a délkelet-ázsiai térség fontos színtere a globális politikának, aminek Kína és az Egyesült Államok is részese akar lenni. Ez pedig érthető, hiszen a régió ásványkincsekben igen gazdag, rajta keresztül vezet az út a Távol-Keletről Nyugatra és vissza.

– Nem gondolja, hogy az ASEAN-országok törékeny politikai, társadalmi viszonyait kihasználva egyes pártok, politikusok támogatásával a nagyhatalmak túlzott befolyásra tesznek szert?
– Ez a jelenség a hatalmi logika következménye, amit kezelni kell. A helyzet szerintem nem olyan rossz, a gazdasági növekedés, a közös érdekek ellensúlyozzák a politika befolyásolását. Míg korábban kizárólag a nyugati tőkétől függtünk, a többpólusú világ kialakulásával lett választási lehetőségünk. A világ az elmúlt húsz évben sokat változott, és ezt a nagyhatalmak politikusai is felismerték. Korábban a délkelet-ázsiai térség csak egy szegény régió volt, ha viszont ma a régióban kedvezőtlen fordulat következik be, azt az egész világ megérzi.