A városállam, ahol mindenki imádja az uniót

Aggódnak a gibraltáriak amiatt, hogy mi lesz velük, ha az Egyesült Királyság kilép az EU-ból.

Gibraltáron, a brit tengerentúli területen szinte senki nem kampányol amellett, hogy az Egyesült Királyság hagyja el az Európai Uniót. A helyi önkormányzat, az ellenzék, az üzleti vezetők és a lakosság továbbra is az unióban akar maradni – írja a Politico hírportál, amely ellátogatott a brit külbirtokra felmérni, hogyan is gondolkodnak a helyiek a jövőjükről.

Gibraltár az egyetlen brit külbirtok, amely az unió része, így lakosai is szavazhatnak a júniusban sorra kerülő népszavazáson, amely az Egyesült Királyság uniós tagságáról fog szólni. A gibraltáriak döntő többségét nem kellett sokat győzködni a maradás előnyeiről: ők el is mennének szavazni, legfőképpen azért, mert attól félnek, hogy így Spanyolország karjai közé kerülnének és búcsút mondhatnak az uniós tárgyalásokon kialkudott alacsony adókulcsoknak.

A „Szikla” sorsa évszázadok óta próbára teszi a brit–spanyol kapcsolatokat. A terület 1462-ben került spanyol uralom alá, 1704-ben azonban – a spanyol örökösödési háború eredményeként – megszerezték az angolok. A második világháború előtt a Franco-diktatúra spanyol uralom alá akarta hajtani, később azonban mégis beleegyezett abba, hogy Gibraltár brit felségterület maradjon.

1967-ben népszavazást tartottak, amely fenntartotta a Nagy-Britanniához tartozást, két évvel később viszont Franco lezáratta a határt. Ezt ugyan 1982-ben feloldották, azonban a városállam hovatartozása a mai napig vitatéma a spanyolok és a britek között. 2006-ban Nagy-Britannia, Spanyolország és Gibraltár képviselői Córdobában rendezték a mindennapi életet érintő, korábban megoldatlannak tűnő vitás kérdéseket, ilyenekből még mindig akad bővel.

Legutóbb például a halászati jogok miatt újultak ki a viták: 2013-ban a gibraltáriak megakadályozták, hogy a spanyol hajók közelebb jöjjenek a partokhoz, válaszul a spanyolok lelassították a forgalmat a határon. Ez az ügy még az Európai Bizottságig is eljutott, amely megállapította, hogy Spanyolország ugyan nem sértette meg az uniós jogot, de azt ajánlotta, hogy tegyenek többet a forgalom gyorsítása érdekében.

A hasonló események tükrében a gibraltáriak ma már egyre inkább aggódnak, hogy mi lesz velük a brexit esetén. Bryan Zammit – aki több étterem tulajdonosa is a városállamban – így sommázta a helyzetet: „Hét négyzetkilométernyi területünk van 30 ezer lakossal, az egyetlen szárazföldi kapcsolatunk az unióval pedig Spanyolország, ami politikailag ellenséges szomszéd.”

A spanyol–gibraltári határon naponta több mint 12 ezren kelnek át, így nem alaptalan Gibraltár első miniszterének, Fabian Picardónak a félelme sem, hogy Spanyolország akadályozhatja vagy megállíthatja az emberek szabad áramlását a határain.

De az sem elhanyagolható, hogy a brexit pusztító lenne a gibraltári turizmusra is, mert sokakat elriaszthat a gibraltári látogatástól.

Bryan Zammit azonban rávilágított egy talán még fontosabb aspektusra, hogy miért is annyira jó Gibraltáron élni. Csak nála 30 spanyolországi munkavállaló dolgozik, akik naponta ingáznak, mert a hazájukban olcsóbb lakást bérelni. Ő maga pedig spanyolországi nagykereskedőktől szerzi be a szükséges árukat, mert ott jóval olcsóbbak. Nem véletlen, hogy számára a zökkenőmentes határforgalom kulcsfontosságú.

Gibraltár és Spanyolország között egyébként is óriási a gazdasági különbség: a városállamban 62 ezer euró az egy főre jutó bruttó hazai termék, míg a szomszédos spanyol tartományban, Cádizban már csak 16 ezer euró az egy főre jutó GDP. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Cádizban az emberek 37 százaléka munkanélküli, miközben Gibraltáron gyakorlatilag nem létezik munkanélküliség. Így korántsem túlzás azt állítani, hogy a két terület között a gazdasági szakadék nagyobb, mint az Egyesül Államok és Mexikó között.

És mivel az unió beleegyezett abba, hogy Gibraltáron különösen kedvező adókulcsok legyenek, Spanyolországhoz képest valóságos adóparadicsom ez a néhány négyzetkilométer: már több ezer banki és pénzügyi vállalkozást vonzottak ezzel a területre.

Mindezek ismeretében a gibraltáriaknak egyenesen őrültség lenne a brexit mellett szavazni. De ezt sem bízták a helyiek a véletlenre, így Picardo első miniszter az ellenzékkel közösen kampányt indított ezen a héten „Gibraltár Európában erősebb” jelmondattal. Ugyanakkor nincs könnyű dolguk, mert a városban összesen 22 ezren szavazhatnak, ez a szám viszont eltörpül a népszavazásra jogosult összes brit szavazó számához képest.

Látva a kialakult helyzetet, a spanyol külügyminiszter, José Manuel García-Margallo máris jelezte, hogy ha az Egyesült Királyság kilépne az unióból, már a következő napon tárgyalna Gibraltárról. Sőt, a La Razón című lapnak Margallo már egyenesen azt mondta, hogy a gibraltáriaknak még így is maradna egy megoldásuk, hogy az unióban maradjanak: szorosabb kapcsolatokat kell fejleszteniük Spanyolországgal.