Addigi életútja szorosan összefonódik a nyugat-ukrajnai városhoz – amely a Roshen csokoládégyár székhelye – szintén erősen kötődő Petro Porosenkóéval. A már 14 éves korában asztalosként dolgozó Hrojszman fiatalon, 16 évesen a város egyik ismert üzletemberének számító apja egyik cégének vezetője lett. Ezután 11 évig az üzleti szférában tevékenykedett, mígnem 2002-ben apjával egyetemben a városi tanács tagja lett. Jogi, később államigazgatási diplomát szerzett, 2006-ban pedig, 28 évesen Ukrajna legfiatalabb polgármesterévé választották. Az utak felújításával, a város egyik jelképévé vált zürichi villamosok bérlésével nagy népszerűségre tett szert, miközben elismerésképpen a Forbes szavazásán Vinnica három évben egymás után elnyerte az Ukrajna legélhetőbb városa címet.
Kijevbe hívta már elnökként Juscsenko és Janukovics is, ám csak az Euromajdan után vált – Jacenyuk puccs utáni kormányában – azonnal a regionális politikáért felelős miniszterelnök-helyettesé. Az ország decentralizációján dolgozott, s közben a maláj gép tragédiáját vizsgáló kormánybizottságot is vezette. A választás után az egyik legnehezebb kihívással szembesült. A populistákkal, az oligarchák embereivel teli rada kézben tartását kapta feladatul támogatójától, Petro Porosenkótól, aki egyébként már ekkor a miniszterelnöki posztra szemelte ki emberét. Hrojszman házelnökként bizonyította, hogy érti az ukrán rendszer csínját-bínját, és sikeresen egyensúlyozva a képviselők és a hatalom között az egyik legelismertebb politikussá nőtte ki magát.
Mostani jelölését a többség támogatja. Ahogy frakciótársa, a Majdan egyik kezdeményezője, Musztafa Najem ennek kapcsán fogalmaz, kinevezése messze nem a legrosszabb, ami történhet Ukrajnával, s meg kell adni neki az esélyt. Hasonlóan vélekedik másik kollégája, Szvetlana Zaliscsuk is, aki szerint Hrojszman ugyan nem álmai kormányfője, de rosszat sem nagyon lehet róla mondani. Az elnök pártjának az oligarchákat ostorozó képviselője, Szerhij Lescsenko ilyet is tud mondani: „Eleve egy oligarchikus alku következtében született meg a jelölése, s túlságosan közel áll az elnökhöz ahhoz, hogy új színt tudjon hozni a politikába.” Az egyébként újságíró Lescsenko rámutat arra is, hogy az állam lerablásában jeleskedő „vinnicai klán” védelmezőjeként idáig is elnézte, sőt támogatta a korrupciót. A honatya példaként azt hozza fel, hogy Hrojszman egykori üzlettársai, a Tkacsuk testvérek tették rá a kezüket a postára.
Mások ezzel ellentétben Hrojszman eddig mutatott energikus fellépésében esélyt látnak a reformok előrelendítésére. Volodimir Feszenko politológus arra is felhívja a figyelmet, hogy Porosenko egyengette ugyan a karrierjét, ám Hrojszman meglehetősen önálló figura. Így nem tagja egyetlen pártnak sem, s 2015-ben a helyi választásokon sem az elnöki pártot támogatta. A vele szimpatizálók féltik is a kormányfőt, hiszen a reformok sikere elkoptathatja, s az ezzel járó népszerűtlenség megtörheti ígéretesen felívelő politikai pályáját.
