A szerbiai választási bizottságnak a nap folyamán kell közölnie, hogy összesen hány helyen ismétlik meg a választást a szabálytalanságok miatt, és hogy erre mikor lesz alkalom, a hét végén ugyanis a szerb ortodox húsvét miatt nem rendeznek voksolást.
Az ismétlés mintegy 18 ezer szavazót érint, voksaik pedig hatással lehetnek a jobboldali Szerbiai Demokrata Párt (DSS) és a Dveri mozgalom listájának bejutására, ők ugyanis jelenleg csupán hajszálnyira vannak az ötszázalékos küszöb felett, alig néhány tucattal van több szavazatuk a minimálisan szükségesnél. Ha bejutnak, ez az eredmény 13 képviselői helyet jelentene nekik. Hasonló a helyzet a Boris Tadic volt államfő vezette hárompárti koalícióval is, ők viszont körülbelül 1500 szavazattal tudták eddig megugrani a küszöböt, és így 5,03 százalékon állnak. A megismételt szavazás miatt ők is kieshetnek a parlamentből, és ezzel ugyancsak 13 képviselői helyet veszítenének.
Amennyiben a megismételt választás után mégsem kerülne be ez a két lista, szavazataikat a bejutó pártok között osztják el, így azok mandátumszáma növekedhet a 250 fős törvényhozásban.
Az érintett kis pártok egyébként türelmetlenek, szabálytalanságokra panaszkodtak a választási bizottság munkájában, és bírálták a testületet, mert a vasárnapi urnazárást követő 12 órában a voksok több mint 97 százalékát számolta össze, a hiányzó szavazatok sorsáról pedig napok óta nem tud dönteni. A DSS utcai tüntetéseket helyezett kilátásba, amennyiben a választások megismétlését követően nem jutna be a parlamentbe.
Aleksandar Vucic, a legtöbb szavazatot szerző jobbközép Szerb Haladó Párt elnöke kijelentette, a választások végleges eredményeinek kihirdetése után nagyon rövid időn belül megtartják a parlament alakuló ülését, és június elejéig a kormány is megalakulhat.
Viccből, iróniából, a politikusok kifigurázása céljából indult a szerbiai önkormányzati választásokon a Belgrádhoz közeli Mladenovac fiatal művésze, és mindenki – legfőképpen saját maga – meglepetésére a második lett.
Ljubisa Preletacevic Beli a választási kampány kezdete óta fehér öltönyben, fehér lovon, felékszerezve járta Mladenovacot, és mindenhol testőrei kíséretében jelent meg, számos asszisztens sürgött-forgott körülötte. Minden megnyilvánulásával az általa parodizált, minden hájjal megkent politikusnak a fontosságát hangsúlyozta. Lépten-nyomon arrogáns kijelentéseket tett, nem tagadta, hogy megvesztegethető, sőt azt sem, hogy diplomáját is csak vásárolta. Azt sem titkolta, hogy több pártnak is a tagja volt már, és mindig az érdekeinek megfelelően váltott. A szerepjáték idején használt vezetékneve is, a Preletacevic voltaképpen „pártváltót” jelent, a Beli pedig fehér öltözékére utal.
A kampány során meglátogatta a helyi gyárakat és gazdaságokat, nem létező befektetőkkel kötött fiktív szerződéseket, és gyerekeket mentett meg kitalált veszélyhelyzetekből. Jobb életet, magasabb béreket ígért a szavazópolgároknak, ígéretét azonban bevallottan nem akarta betartani.
Legközelebbi munkatársa, egyben tanácsadója Nebojsa Prilepak (Ragacs), akit egyetlen cél vezérel: teljesíteni főnöke utasításait. A választásokat követően úgy fogalmazott: „ha azt kéri, hogy hazudjak, akkor hazudok, ha azt, hogy lopjak, akkor lopok”.
Az álnév mögött voltaképpen a 24 éves Luka Maksimovic rejtőzik, aki viccből hozta létre Csak erősen-Beli nevű választási listáját, amelynek mottója – egy szerb mulatós nóta alapján – a Nem kóstoltad meg a töltött káposztát (Sarmu Probo Nisi) lett. Legnagyobb meglepetésére 38 nap alatt akkora sikert tudott elérni, hogy a 20 ezer lakosú településen a szavazatok 20 százalékát szerezte meg, így több országos pártot is maga mögé utasított, és 13 képviselője lesz a helyi önkormányzatban.
A siker után Luka Maksimovic a Blic című szerb napilapnak azt mondta, ellenzéki pozícióból kíván politizálni a továbbiakban, és az lesz a célja, hogy rámutasson a képviselő-testület visszásságaira és arra, hogy egyes döntések kizárólag a helyi politikusok önös érdekei miatt születnek meg.
A zenével és videók forgatásával foglalkozó férfi és társai a sikerüket abban látják, hogy a szerbiai állampolgárok már csalódtak a politikusokban és ígéreteikben, látják, hogy mindig ugyanazok „az arcok” képviselik őket ilyen vagy olyan felállásban, és új politikai szereplőkre vágynak, várakozás közben pedig vevők a viccre is.
