Párizs nem minden szeglete kívánkozik lencsevégre, és különösen igaz ez a városközponttól északkeletre található Stalingrad metróállomásra és környékére, ahol hónapok óta több száz migráns táborozik a magasvasút alatt. Ezek közül az afrikai és közel-keleti, nem rendezett státusú migránsok közül döntöttek úgy százötvenen a múlt hét végén, hogy beveszik magukat egy közeli, felújítás miatt üresen álló oktatási intézménybe. A jelenség nem új, hasonló jelenetek már tavaly nyáron is lejátszódtak ugyanitt, akkor menekülteket támogató aktivisták csaptak össze a rendőrökkel. Párizs vezetése már második éve képtelen úrrá lenni a migránsok elszállásolásának kérdésén. A rendőrség eddig több, bár kisebb létszámú migránscsoport ideiglenes táborát számolta fel, a stalingradi állandósult migránstelep azonban nagyságrendi problémákat vet fel. A közelben lévő Jean Jaures középiskolát elfoglaló migránsokról riportot közlő Libération című lap azonban érdekes momentumot osztott meg az olvasókkal. Az éppen a házfoglalást – sikertelenül – megakadályozó rácsokon át azt lehetett hallani, hogy az egyik telefonáló a radikális baloldali, spontán tüntetői csoport, a Nuit Debout (ND – Éjjel Talpra) egyik aktivistájával egyeztet. Az illető főzőedényeket, matracokat és ruhákat kért a demonstrálók szervezőitől. A kért eszközöket aztán a rácsokon keresztül kapták meg a bentiek, akik a lap munkatársának a francia hatóságok rasszizmusára panaszkodtak. A házfoglalás helyszínétől pár metrómegállóra, a place de la République-nél (Köztársaság tér) március végétől időnként több ezren tüntetnek a kormány ellen. A radikális baloldaliakat, főként fiatalokat, alapvetően a munka törvénykönyvében tervezett szigorítások hozták össze, de mások már sokkal messzebb mennének, és kormányt szeretnének dönteni.
Lapunk kérdésére Soós Eszter Franciaország-szakértő elmondta, az utcai mozgalmat az Európában teret nyerő baloldali populista áramlatba lehet sorolni, oda, amelyből most a spanyol Podemos vagy a görög Sziriza pártok is merítenek. A Nuit Debout azonban olyan rendszer- és kormányellenes tiltakozó radikális baloldaliak csoportja, amelynek nincs programja és vezetője. – Egyelőre a törés-zúzásban jók, a kérdés, hogy a történetileg is erős francia szélsőbal megpróbál-e majd velük egyesülni vagy rájuk települni.
Ahogy az elemző is jelezte, az aktivistákat részint a mérsékelt baloldal meggyengülése hozta öszsze, de a megmozdulás közel sem hasonlítható a ’68-as diáklázadásokhoz. – A kormány is óvatos velük, hiába van rendkívüli állapot, és hiába erőszakosak időnként, nem próbálják betiltani őket – öszszegezte Soós Eszter.
