Egy tavaly kiadott ENSZ-jelentés szerint mintegy 25 ezer külföldi harcos küzd az Iszlám Állam (IÁ) soraiban. A radikalizálódók jelentős része családi, baráti kapcsolatokon keresztül ismerkedik meg a terrorszervezet ideológiájával, céljaival. Sokuk alapszinten sem beszél arabul, és fogalmuk sincs, hogyan tudnának elutazni, mit vigyenek magukkal Szíriába, Irakba. Az utánpótlás viszont létfontosságú az IÁ számára, ezért kisokossal segítik a szélsőséges „ifjakat”, hogy sikeresen végrehajtsák a hijrát (kivándorlás), vagyis a csatlakozást a szervezethez.
Portálunk két ilyen angol nyelvű dokumentumra is rálelt, korábban mindkettő elérhető volt a világhálón. A felkészítők – a leendő terroristák számára – létfontosságú adatokat, helyszíneket tartalmaznak, így minden bizonnyal az európai titkosszolgálatok is bőszen elemzik őket.
Az első 33 oldalas leírásban megtalálható, hogy mit csomagoljon az útnak induló harcos, hogyan jusson át a reptéri biztonsági ellenőrzésen anélkül, hogy felfedje kilétét, mit tegyen, ha feltartóztatják a török oldalon, és merre induljon, illetve kit keressen, ha átjutott Szíriába. Emellett olyan dzsihadisták személyes történeteit is összegyűjtötte a szerző, akik már átestek a kezdeti nehézségeken, hogy ezáltal képet fessen az érdeklődők számára, miről is szól ez az egész.
Annak érdekében, hogy ez a cikk még véletlenül se nyújtson senkinek valódi segítséget az Iszlám Államhoz való csatlakozásban, számos érdekesnek tűnő részinformációt kénytelenek voltunk kihagyni belőle. A benne szereplő, dzsihadistáknak szóló javaslatok némelyikéről már korábban is lehetett tudni a világhálón fellelhető forrásokból.
A kisokos először is kiköti: senkinek, még a családtagoknak sem szabad elmondani, ha a harcos Szíriába akar utazni. A repülőjegyet nem érdemes közvetlenül Törökországba megvenni, kevésbé gyanús, ha az illető Spanyolországba, Olaszországba repül és onnan indul Törökországba. A dokumentum az autós, buszos vagy hajós utazást ajánlja, így kisebb az esély a lebukásra, és persze retúrjegyet ajánlanak, ami kevéssé lehet gyanús.
Törökországba érve azt ajánlják, hogy a hatósági ellenőrzésen turistának adja ki magát az érkező, és mondja azt, hogy valamelyik nagy vallási vezető sírját akarja felkeresni. Útikönyv szintén jó álca lehet, és nem árt alapszinten megismerkedni a törökországi látnivalókkal. Érdekesség, hogy a dokumentum szerint a reptéren számos „hiéna” felajánlhatja a szolgálatát, hogy elvigye az illetőt a határig, de ezt semmiképp sem szabad elfogadni.
Ezek szerint mára kisebb iparág épült arra, hogy Törökországba érkező dzsihadistákat taxival fuvarozzák a szír határhoz.
A török–szír határ közelében hotelszobát kell foglalni, és ha van már szíriai szám, amin keresztül kapcsolatba lehet lépni az IÁ-s „beszervezővel”, akkor telefonálni kell, ha nincs, akkor elég írni az egyik ismertebb dzsihádista Twitter-fióknak, ők azonnal segítenek.
A felkészítő szerint a korábbi években – kenőpénzzel vagy anélkül – simán adtak vízumot a török–szír határon Baab al-Salaamnál vagy Baab al-Hawwanál. Ha az illető átcsusszant, valamelyik közeli menekülttáborban biztosan meg tudott ismerkedni olyan szélsőségessel, aki eljuttatta őt a terrorszervezet valamelyik bázisára. 2014 óta inkább azt javasolják, hogy az újoncok várják meg hoteljükben a kapcsolatukat, aki átjön értük Szíriából, miután Twitteren leegyeztették a randevút. A leírás több Twitter-fiókot is megad (@Abuzakariyyahls| http://Twitter.com/FarisBritani), melyen keresztül rengeteg IÁ-kapcsolatot találhatnak az újoncok, de az oldalakat már lelőtték, így nem tudtuk ellenőrizni őket.
Alkalmas találkozási pontként Sanliurfát jelölik meg, a városnak ugyanis van reptere, könnyű eljutni ide, az IÁ szíriai központjaként szolgáló Rakka pedig alig 130 kilométerre fekszik innen. A településen számtalan védett házat üzemeltet az Iszlám Állam. Ezeket viszont csak akkor találja meg az ember, ha van összekötője, aki megmutatja, és ha van tazkiyahja, vagyis olyan irata, melyet egy megbízható IÁ-s állított ki számára. A dokumentum felhívja a figyelmet a török hírszerzés emberei jelentette veszélyre, és arra, hogy ők semmilyen körülmények között sem segítik a hijrát, hanem akadályozzák.
Ha minden jól megy, a beszervező és a csatlakozó harcos Sanliurfából együtt közelítik meg az Akcakale-Tell Abiad átkelőt. Hangsúlyozzák, hogy kerülni kell a feltűnően vallásos öltözéket.
A határnál csak körül kell nézni, és ha épp nincs a környéken katona, éjszaka akadálytalanul át lehet sétálni Szíriába.
Ha nem sikerült autót szerezni, akkor sincs gond, ugyanis a dokumentum szerint gyalogosan, Google Maps segítségével is probléma nélkül elérhető innen Rakka.
A dzsihadista kisokos legfeljebb 3 darab hátitáskát/bőröndöt javasol poggyászként. A legszükségesebb személyes holmik közé sorolja az útlevelet, repjegyet, készpénzt, mobiltelefont és annak töltőjét. Sőt, mintha csak egy utazási tanácsokkal szolgáló cikket olvasnánk: a papír zsebkendőről, a ragtapaszról és a napszemüvegről sem feledkeznek el. Ami viszont mindennél fontosabb, az a hátitáska. Könnyűnek, sokzsebesnek kell lennie, az iromány kiemeli, hogy lehessen futva vinni, és fontos, hogy minél több felszerelés férjen bele, mert lehet, hogy Szíria-szerte kell majd cipelni. (A katonaságban van még ugyanilyen fontos szerepe a hátizsáknak, melyet könnyen, gyorsan össze kell tudni pakolnia a bakának, és bele kell férnie a gyalogsági ásótól a kulacson át a ruháig minden létfontosságú darabnak.) A ruhadarabok közül a kabátról és a bakancsról írják, hogy nem érdemes rajta spórolni, a legjobb minőséget szabad csak megvenni.
Az elektronikus eszközök közül ajánlják a tabletet, az mp3-lejátszót („a Korán tanításait lehet rajta hallgatni”), külső vincsesztert és a napelemes töltőt. Utóbbit azért tartják fontosnak, mert Szíriában gyakoriak a regionális áramkimaradások. Néhány napja az egész ország sötétségbe borult pár órára.
A kisokos az elektronikai felszerelés kapcsán hangsúlyozza: a harcosok ügyeljenek, mit visznek magukkal, ugyanis nem azért mennek Szíriába, hogy tovább szennyezzék a Földet.
A hordozható modemet is kiemelten fontosnak tünteti fel az iromány. A mobilról azt írják, ne tároljanak rajta semmiféle olyan dzsihadista tartalmat, mely alapján kiszúrhatják az illetőt. A készülékek közül az androidos típust javasolják.
Az útitervet és a szükséges holmik felsorolását követően a szerző egyfajta rapid pszichológiai szaktanácsadást nyújt a harcolni vágyóknak. Ennek lényege, hogy gyakorlatilag bárkit szívesen látnak soraikban, nőket, férfiakat és fiatalokat is. Azonban szükséges mentális teszt, melynek során a csatlakozni vágyónak össze kell gyűjtenie pozitív és negatív tulajdonságait, így már érkezése előtt átesik az első szűrőn, és hamar kiderül, milyen feladatra lesz alkalmas. A legfontosabb természetesen az Allahba vetett feltétlen hit.
A dokumentum utolsó részében bahreini, jemeni, szaúdi harcosok mesélik el, hogyan jutottak el Szíriába, Afrikába átkelve Szudánon, Líbián keresztül. Az elsődleges úti cél minden esetben Törökország volt, ami megerősíti azt a régóta, sokak által szajkózott véleményt, miszerint a szír–török határon úgy járnak-kelnek a terroristák, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egy brit szélsőséges sztorijából kiderül, hogy bár őket a határon megállították a török katonák és átvizsgálták autójukat és csomagjaikat, de mivel fegyvert vagy más gyanús tárgyat nem találtak, simán átengedték őket Szíriába. Egy másik brit muszlim férfi Twitteren azzal kérkedett, milyen simán átverte az angol szolgálatokat, amikor lelépett Szíriába.
A kábelcég volt alkalmazottját, a lutoni Abu Rahin Azizt 36 hét börtönre ítélték, mert tavaly júniusban futballszurkolókra támadt Londonban. Egy szélsőséges muszlim szervezet tagjaként egy felvonuláson tollal fejbe szúrt egy férfit, aki gúnyolta Mohamedet. Ezután forró lett a talaj a lába alatt, és Szíriába indult. A brit hatóságok mindenféle ellenőrzés nélkül engedték ki az országból, annak ellenére, hogy börtön várt rá, és ismerték dzsihadista múltját. Egyik társa szintén gond nélkül jutott ki Nagy-Britanniából, Twitterre feltöltött képei alapján már Pakisztánban harcol a tálibok oldalán.
A másik 62 oldalas felkészítő hosszan taglalja, hogyan válhat egy jó muszlim megbízható, láthatatlan alvó sejtté egy idegen országban, és mit kell tennie akkor, amikor irányítói „aktiválják”. Elég például a hagyományostól eltérő rövidebb szakállt viselni, az imák közül elegendő csak a péntekire járni, és a kisokos javaslata alapján a mecsetben senkivel sem érdemes ismerkedni. A nőknek a színes hidzsábot ajánlják a szigorúbb előírásúnak gondolt fekete viselése helyett. Az ügynöknek új, nyugatias hangzású nevet is kell találnia magának, melyet akár becézni is tudnak ottani barátai, ismerősei. A felkészítő anyag javasolja a különböző színű kontaktlencsék és a mobilok sűrű cseréjét, sőt a hangelváltoztató szoftver beszerzését is.
Hogyan szerezze meg mások bankkártyaadatait és ezzel a pénzét, mely adathordozókon tárolja a letöltött tartalmakat biztonságosan, hogyan nyisson álnéven webes fiókokat a dzsihadista ügynök? Mindezekre választ ad a dokumentum szerzője, de még azt is pontosan kifejti, miféle jelnyelvet érdemes használni az egymás közti kommunikáció során. A kézzel írt levelek esetében a citromlevet ajánlja, mert az azzal lejegyzett betűket így csak akkor lehet kiolvasni, ha a papír alá tartanak fényforrást.
Ahhoz, hogy miképp kell lerázni egy ellenséges titkosszolgát az utcán, a Matt Damon főszereplésével forgatott Bourne-trilógia elemzését javasolja az írás.
Testedzésként érdekes módon a futás és az erőgyakorlatok mellett a krav magát javasolják, ami izraeli önvédelmi sport. A fegyveres tréningezés kiváltására ott a paintball, sőt erre a célra még a Call of Duty számítógépes játékot is ajánlja a dokumentum. Az éles fegyverek használatához különböző netes dzsihadista szakirodalmakat linkeltek be a szövegbe.
Ezután következik a házi készítésű bombák fajtáinak felsorolása, a szükséges anyagok és hordozók beszerzésének és a robbanótest összeszerelésének pontos leírása.
A kisokos rögzíti, ha gyanús ismeretlen venné fel a kapcsolatot a harcossal, azzal, hogy merénylet végrehajtására képezné ki, utasítsa vissza. A dokumentum szerzője egy 2005–2014 között zajló FBI-hadművelettel magyarázza ezt, melynek során amerikai ügynökök jelentkeztek fiatal európai muszlimoknál. Segítettek beszerezni számukra a robbantáshoz szükséges alapanyagokat és tréningezték, végül pedig lebuktatták őket.
„Ha a neonácik megtámadnak egy mecsetet és a fiatal muszlimok összegyűlnek demonstrálni, az tökéletes közeg az újoncok beszervezéséhez” – írja a dokumentum. Az ellenség – mint írják – összekovácsolja a muszlimokat, akikből utánpótlást lehet toborozni. Az újoncok pedig az útmutató alapján alaposan fel tudnak készülni, hogy pontosan milyen típusú városi célpontokra érdemes lecsapni.
A kisokos végezetül konkrét pozitív példaképeket, kvázi dzsihadista „hősöket” is hoz: a Charlie Hebdo szerkesztőségében mészároló Kouachi fivéreket, a nem sokkal később egy párizsi kóserboltra támadó Ahmed Coulibalyt és a 2015 februárjában egy koppenhágai kulturális központ kávézójában lecsapó, embert agyonlövő terroristát.
