Miközben Németország minden szempontból hazánk egyik legfontosabb partnere, vitás kétoldalú kérdésekben ugyanúgy nincs hiány, mint ahogy nem volt 2010 és 2014 között sem. De amíg a második Orbán-kormány a médiatörvényt és az új alkotmányt illető jogi természetű kérdésekben vitázott Berlinnel és Brüsszellel, addig most a központi érdeklődésre számot tartó menekülthullám a pengeváltások tárgya.
Berlin és Budapest viszonyát továbbra is az ambivalens együttműködés határozza meg, a kritikák hátterében biztosan dübörög az a durván hatezer német cég, amely 300 ezer magyar munkavállalót foglalkoztat. Ilyen értelemben Angela Merkel tavaly februári és a bajor miniszterelnök idén márciusi budapesti villámlátogatása is rácáfolt arra, hogy nagy bajok lennének a kétoldalú kapcsolatokban.
De mint azt a lapunknak nyilatkozó szakértő elmondta, a migránsválság kezelésére vonatkozó üzengetések már huzamosabb ideje a színfalak előtt zajlanak, és ez hosszabb távon kártékony hatású. Hettyey András szerint bár régebben is voltak olyan fajsúlyos kérdések, amelyeket illetően eltért a két kormány álláspontja – mint például az iraki beavatkozás, amelyet a Medgyessy-kabinet támogatott, a németek nem –, de a nézeteltérés mostani tárgya, a menekültkérdés mindkét ország belpolitikai életében központi helyet tölt be, fogalmazott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa. Szerinte az is biztosra vehető, hogy a jövőre esedékes német választást megelőző kampányban is ugyanez lesz a helyzet. A német kereszténydemokrata politikusok jól érzékelik, hogy ha Orbán érzékeny megjegyzéseket tesz Merkel menekültpolitikájára, és kritizálja a migránskvótát, annak közvetlen hatása van a CDU szavazóbázisára. Viszont az, hogy valóban nem a legjobb a helyzet, már a tavaly novemberi máltai EU–Afrika-csúcstalálkozón is megmutatkozott, ahol a német kancellár lemondta a kétoldalú találkozót Orbán Viktorral. A szakértő szerint a Kohl-találkozónak nincs túl nagy jelentősége, mivel a volt kancellár már nem aktív politikus, inkább arról van szó, hogy a magyar kormányfő saját kormánya álláspontja kifejtésére használja fel az alkalmat.
Kohl és Orbán barátságához érdekes adalék, hogy amikor a Fidesz először nyert országgyűlési választást 1998-ban, a miniszterelnök a még éppen hivatalban lévő Helmut Kohltól kért tanácsot. Azt kérdezte tőle, milyen a viszony a politikai és a személyes erkölcs között. Erre Kohl azt mondta, „hagyjuk ezeket a zagyvaságokat, a helyzet úgy áll: ami jó a magánéletben, az a jó a politikában is”. A történetet maga Orbán idézte fel a 85 éves Kohl tiszteletére rendezett tavalyi konferencián. Kohl hamarosan magyarul megjelenő könyvét Orbán már 2014-ben dicsérte egy, a Miniszterelnök.hu-ról időközben eltávolított hosszú elemzésben. Itt Kohlt Európa építőmesterének mondta, aki pontosan rávilágít a kontinens jelenkori problémáira. Ezek pedig a kancellár szerint a nagy összefüggések iránti érzéketlenségből, a kishitűségből, a hiányzó előrelátásból, a folyamatos válságszónoklatból és a történelem ignorálásából erednek. A kormányfő már akkor is kiemelte Kohl gondolatai közül, hogy a nemzeteket jobban be kell vonni az EU munkájába, ugyanis „évtizedes intézmények nem érvényteleníthetik az emberi együttélés évszázados kereteit”. Orbán 2011-ben és tavalyelőtt is járt Kohlnál, és a német politikus többször is méltatta a magyar kormányfő tevékenységét.
Több német lap is foglalkozott a találkozóval. A Die Welt című konzervatív lap hírportálján közölte Boris Kálnoky írását, aki kiemelte, hogy a megkeresés Budapestről „diszkrét” volt, és Kohl döntött úgy, hogy „politikát csinál” a magyar kormányfő látogatási szándékából. Szerinte Kohl a látogatás átpolitizálásával ösztökélni akarja pártját, a CDU-t, azt üzenve, hogy „valamivel kevesebb Merkel és valamivel több Orbán jót tenne a CDU-nak”. A Der Tagesspiegel úgy véli, Orbán a Berlin és Brüsszel által „elárult”, erős nemzetekből álló régi Európa híveként kívánja pozicionálni magát, és a látogatással legitimitást akar szerezni politikájához az „igazi európaiként” beállított Kohltól, akinek értelmezése szerint ő „az egyetlen igazi utóda”.
