Ha az Egyesült Államokban legalizálhatták a marihuánát, akkor mi miért nem termelhetünk kokacserjét orvosi célokra? Így fakadt ki egy kolumbiai földműves, aki egész életét a Kolumbia középső részén fekvő Casanare tartományban élte le, és a kokain alapanyagának számító kokacserje termesztéséből élt. Yonny Abril a The Guardian helyszíni riportjában arról beszél, hogy a helyi termesztők tökéletesen tisztában vannak azzal, mi lesz az ő munkájukból, ám a kolumbiai kormányzat évtizedek óta képtelen alternatívát felmutatni nekik. „Az egész nem abból áll, hogy térjünk át egy másik növény termesztésére, ide infrastrukturális fejlesztések is kellenének, iskolák, utak, de semmi sem történik” – fakadt ki a férfi, aki a kokacserjéből származó jövedelméből fedezi például a gyerekei iskoláztatását. Abril szerint a termelők kokainmentes Kolumbiát akarnak, ám maradnának a koka termesztésének kizárólag gyógyszeripari megrendelésre és felhasználásra.
Kolumbia felszámolt több drogkartellt, fokozta az ezzel kapcsolatos letartóztatásokat, és béketárgyalásokat folytat az ebből is hasznot húzó baloldali gerillacsoportokkal, így a Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erőivel, a FARC-kal, ám amíg 800 dollárt kap egy helyi egy kiló kokalevél után, más alternatíva pedig nemigen van, addig a végtermék el fog jutni a tehetősebb kokainfelvevő országokba. Juan Manuel Santos kolumbiai elnök a megbeszélések előtt arról beszélt, tudják, hogy újra kell értékelniük a drog elleni háborút.
Az ENSZ a héten tanácskozik a drogpolitikáról, ám a sajtó évek óta arról ír: teljesen hibás és eredménytelen minden küzdelem a drogkereskedelemmel szemben addig, amíg az alapanyagot termesztők életkörülményeit nem képesek javítani. Hasonló a helyzet Afganisztánban is, ahol nem egy felmérés emlékeztetett: a NATO-erők megjelenése és „regnálása” alatt nőtt az ópium és a heroin alapanyagául szolgáló mák termőterülete.
