Legalább harminc civil halt meg szerda este az ostromgyűrűbe zárt észak-szíriai Aleppóban a kormányerők légitámadásában, amit a krónikus betegségekben szenvedő időseket ápoló al-Kudsz kórház és egy lakóépület ellen intéztek – közölte a helyi polgári védelem, amely szerint a légicsapásoknak ötven sebesültjük van. Az állami televízió közlése szerint a hadsereg tagadta, hogy a légierő támadta meg a kórházat. A polgári védelem közlése szerint a célba vett két épület a város lázadók – mindenekelőtt az iszlamista szélsőséges an-Nuszra Front – által ellenőrzött keleti felén, az asz-Szukkari negyedben volt. A háborús hírek kapcsán Nyugaton legtöbbet idézett londoni bázisú Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) – amely hangzatos neve ellenére mindössze egyetlen főből, egy bizonyos Rami Abdulrahmanból áll, és állítólag a lázadók mellett elkötelezett olajmonarchiák pénzügyi támogatását élvezi – helyi forrásai alapján megerősítette a légicsapás hírét, és közölte: 27 halálos áldozatról tud.
Az immár sokadik ilyen eset bizonyítja, hogy a hadműveleti területeken lévő egészségügyi intézmények ugyanolyan valószínűséggel válhatnak a szakmai terminológia szerint „járulékos károkozás” áldozatává, mint más civil létesítmények. Ugyanakkor az irreguláris, vagy a konfliktusokban nagy hátrányban lévő (például az ellenség légi fölényének következményeit elszenvedni kénytelen) erők gyakran igyekeznek kihasználni nemzetközi jogi védettségüket, illetve azt a tényt, hogy az ártatlan áldozatok miatti „rossz sajtótól” való félelem okán ezeket tudatosan nem veszik célba. Az elmúlt időszak incidensei azt igazolják, hogy az utóbbi logika már nem feltétlenül helytálló. Egy konfliktusban, ahol a civil áldozatok borzasztó volumene miatt már magasra helyezték a „kommunikációs ingerküszöböt”, a felek juthatnak arra, hogy megkockáztatható a kitűzött katonai célok elérése érdekében akár jelentős civil veszteségek okozása is.
Az elmúlt mintegy két hétben ismét Aleppóra irányul a figyelem, ahol a kormányerők orosz légi és tüzérségi támogatással mindent megtesznek, hogy visszaszerezzék a tartományi székhely, az egykori Szíria gazdasági fővárosának még 2012-ben elvesztett részeit. Bár ezért a februárban orosz–amerikai nyomással életre hívott tűzszünet felrúgásával vádolják őket, tény, hogy az itt területeket foglaló ellenzéki erők túlnyomó részét (még a Pentagon által is elismerten) az an-Nuszra Front alkotja, amelyre, mint az al-Kaida terrorszervezet szövetségesére, nem terjed ki a fegyvernyugvás, azaz támadható, csakúgy, mint a rivális, de hasonlóan szunnita és szélsőséges Iszlám Állam (IÁ), amelynek állásait Szíriában a nyugati légierő és amerikai kommandósok is támadják.
A nyugatiaknak és térségi szövetségeseiknek (olajmonarchiák, Törökország) azért kínos az ügy, mert a megbuktatni kívánt damaszkuszi kormány ellen 2014-ben leghatékonyabban fellépő (legtöbb teret nyerő) IÁ után
kieshet a második legjobb Aszad-ellenes erő is,
amellyel annak ideológiai vállalhatatlansága miatt roppant nehéz, illetve ma már szinte lehetetlen a nyilvános együttműködés. A radikálisokon kívüli maradék ellenzékiek ereje pedig az elfoglalt területek megtartására – pláne kezdeményezésre – elégtelen, így ismét a legkellemetlenebb lehetőség maradt hátra, hogy a „munkát” egy török–szaúdi vezetésű intervenció vállalja magára.
A veszélyes pillanatot felismerte Staffan de Mistura, az ENSZ különmegbízottja is, aki tegnap hajnalban az Egyesült Államok és Oroszország legmagasabb szinten való közbenjárását sürgette a béketárgyalások felélesztése érdekében.
