A nyugatiaknak és térségi szövetségeseiknek (olajmonarchiák, Törökország) azért kínos az ügy, mert a megbuktatni kívánt damaszkuszi kormány ellen 2014-ben leghatékonyabban fellépő (legtöbb teret nyerő) IÁ után
kieshet a második legjobb Aszad-ellenes erő is,
amellyel annak ideológiai vállalhatatlansága miatt roppant nehéz, illetve ma már szinte lehetetlen a nyilvános együttműködés. A radikálisokon kívüli maradék ellenzékiek ereje pedig az elfoglalt területek megtartására – pláne kezdeményezésre – elégtelen, így ismét a legkellemetlenebb lehetőség maradt hátra, hogy a „munkát” egy török–szaúdi vezetésű intervenció vállalja magára.
A veszélyes pillanatot felismerte Staffan de Mistura, az ENSZ különmegbízottja is, aki tegnap hajnalban az Egyesült Államok és Oroszország legmagasabb szinten való közbenjárását sürgette a béketárgyalások felélesztése érdekében.
