Nem akarjuk, hogy Costa Rica és Panama Törökország sorsára jusson Latin-Amerikában – mondta Luis Guillermo Solís, Costa Rica elnöke az e heti kormányülésén. A panamai elnök gyorsan reagált a szomszéd kijelentésére. Juan Carlos Varela a migránshullám megfékezésére a diplomáciai tárgyalások folytatásán túl bejelentette, hogy határőrségét is új instrukciókkal látja el. A közép-amerikai migránsválság másfél évvel ezelőtt kezdődött, amikor is ötven év után az Egyesült Államok és Kuba újra felvette egymással a diplomáciai kapcsolatot.
A tömeges elvándorlási hullám alapját elsősorban az adja, hogy a szigetországbeliek félnek, a két állam közötti, egyre barátibb politika okán az amerikaiak hamarosan eltörlik azt az 1966-os törvényt, amely az Egyesült Államok szárazföldjére érkező kubai állampolgároknak letelepedési engedélyt biztosít.
A kubaiak, akik természetesen nem gazdasági bevándorlóknak, hanem az 57 éve tartó Castro-diktatúra áldozatainak és üldözötteinek tartják magukat, új útvonalat találtak célállomásuk eléréséhez. A 7700 kilométeresre becsült út első állomása Havannából vezet repülővel Ecuadorba, majd Kolumbia, Panama, Costa Rica, Nicaragua, Honduras, Guatemala, és végül Mexikó érintésével szárazföldön éri el az Egyesült Államokat.
Panama a menekültáradat ütközőpontjában találta magát. Először Nicaragua döntött úgy, hogy határait lezárja az illegális bevándorlók előtt, rá egy hónappal, tavaly decemberben pedig szomszédja, Costa Rica is bevezette a határzárat, mert a területén rekedt nyolcezer migránssal már ők sem tudtak megbirkózni. A mindeddig humanitárius segítségnyújtásáról híres közép-amerikai államot is utolérte a válság, Paso Canoasban – Costa Rica egyik határvárosa – április végéig háromezer-ötszáz kubai menekült torlódott össze, akik hónapok óta várják sorsuk jobbrafordulását.
A hónap közepén Costa Ricában a térség kilenc érintett országa ült egymással tárgyalóasztalhoz, hogy konszenzusra jusson a válságkezelésben, azonban érdemi megoldás, Kuba és Nicaragua távolmaradása miatt, mindeddig nem született.
A helyzet vészesen emlékeztet az európai uniós migránsválságra. A kubaiak egyetlen úti célja az Egyesült Államok, letelepedési engedélyekkel a kezükben sem szándékoznának Közép-Amerikában maradni. Másrészt egyre többen jönnek Afrikából is, elsősorban kongóiak, ők Brazílián keresztül, szintén a panamai földeken át kívánják elérni Amerikát.
Bár január és március között a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által, Mexikó, Guatemala és Salvador közreműködésével végrehajtott speciális operatív program keretében hatezer kubai migránst helyeztek át a mexikóiakhoz, márciusban pedig a Costa Ricával való diplomáciai tárgyalásoknak köszönhetően újabb ezerháromszáz kubait engedtek át a panamai határokon, egyelőre elhúzódó válsággal kell szembenéznie az adó- és nyugdíjas paradicsomnak is.
