A „különleges kapcsolat” által összefűzött tengerentúli nagyhatalom és európai szigetország között mindig más, kedvezőbb megvilágításban szerepelnek az aktuális ügyek, mint más szövetségesekkel kapcsolatban, akiket amerikai részről jóval többször ér dorgálás vagy övez bizalmatlanság. Ezek az általánosságok annak ellenére igazak maradtak, hogy a britek cinkosságával elkövetett iraki invázió öröksége jó ideig fekete felhőként, szégyellni való közös múltként telepedett rá a kétoldalú kapcsolatra, majd a pénzügyi válságot különösen megsínylő, gyengülő Nagy-Britannia tradicionális stratégiai partneri szerepére a transzatlanti közösségbe teljes mellszélességgel visszatért Franciaország is ácsingózni kezdett, láthatóan Washington legnagyobb örömére. A konzervatív David Cameron miniszterelnök és a liberális Barack Obama amerikai elnök – politikai irányultságuk különbözőségét az elvárásoknak megfelelően jól palástolva – ezekkel a megjegyzésekkel ugyan, de a hagyományokhoz híven terelgette a kétoldalú kapcsolatokat.
Obama búcsúlátogatása a királynő kilencvenedik születésnapjával sem véletlenül esik egybe, így akár egyfajta jutalomjáték is lehetne, ha Nagy-Britanniát ma nem foglalkoztatná a kilépés az Európai Unióból (a népszavazást június 23-án tartják), és annak ne lenne az Egyesült Államok számára is kiemelkedő jelentősége. „Azt mondanám, hogy az Egyesült Királyság tagsága az Európai Unióban nagyobb bizalmat ad nekünk a transzatlanti unió erejében, és része azoknak a kulcsfontosságú intézményeknek, amelyek a második világháború után épültek fel, biztonságosabbá és gazdagabbá téve a világot... Biztosak akarunk lenni abban, hogy az Egyesült Királyság a jövőben is bír ezzel a befolyással” – nyilatkozta legutóbb, világosan, de mégis visszafogottan az amerikai elnök a BBC-nek a kérdésről. Mostani látogatása alkalmával azt várják, karakteresebben fogalmaz majd, esetleg felvillantja a kárt, amelyet általánosságban az esetleges kilépés okozna, illetve konkrétan az amerikaiaknak és a briteknek. A Fehér Ház a kapcsolat különleges jellegére hivatkozva őszintéseget ígért, „teljes pályás letámadásra” azonban nem lehet számítani. Azt is biztosra veszik persze, hogy bármit is mond Obama, mondanivalóját azzal kezdi, hogy leszögezi: nem az ő feladata megmondani a briteknek, mit is tegyenek.
