A török külpolitika mérhető hatásai mintha fordítottan lennének arányosak az ország ambícióival, mert olybá tűnik, mintha Ankara elidegenedne a nemzetközi porondon – emelte ki bevezetőjében Tálas Péter. A törökök elszigetelődésével kapcsolatban az NKE Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója megjegyezte, hogy az elidegenedés párhuzamos azzal a folyamattal, mely a török külpolitikát az AKP ideológiájához igazítja. Hozzátette: a török elidegenedés már a Közel-Keleten is növekedni látszik. Úgy tűnik, mintha az arab tavaszt követően Törökország elvesztette volna azt a befolyását, melyet oly intenzíven kiépített az elmúlt időkben ebben a térségben. Ráadásul az elmúlt években Ankara egyre gyorsuló tempóban válik a Nyugat szemében szövetségesből problematikus partnerré – világított rá Tálas Péter. Úgy véli, a török kormányzat egyre kevésbé tekint az Európai Unióra és a NATO-ra mint közös együttműködésen alapuló szövetségre.
A konferencia első részében Egeresi Zoltán Törökország-szakértő vázolta fel a török külpolitika elmúlt tizenöt évét. A jelenleg kormányzó párt 2002 óta irányítja az országot, melynek geopolitikai helyzete sokat változott az utóbbi évtizedekben, alapvetően a biztonságra való törekvés változatlanul fontos szerepet tölt be a török külpolitikában. Egeresi szerint az országnak mindenképpen kell tennie valamit a régió stabilizálásáért és biztonságáért, hiszen háborúk zajlanak a szomszédságában, és ezek mind gazdasági, mind menekültügyi szempontból aggályosak. Mint emlékeztetett rá, a háborús konfliktushelyzet nem új Ankara számára, hiszen már 1990-től kezdve a balkáni térség, a Kaukázus és a közel-keleti régió konfliktuszónájának metszéspontjába került.
A biztonságra törekvés mellett azonban van egy másik hangsúlyos faktora is az AKP külpolitikai diskurzusának. A szakértő kiemelte, hogy Törökország az identitásra való hivatkozással nyitott a Közel-Kelet felé, amivel támogatókra talált a török lakosság körében is. A török külpolitikában emellett felértékelődött a gazdasági kapcsolatok kiépítése is, mely az Igazság és Fejlődés Pártja egyik jelentős célkitűzésévé vált. Egeresi utalt arra, hogy a nyolcvanas évekig Törökország gazdaságilag elzárkózó ország volt, azóta nagy neoliberális gazdasági átrendeződés és nyitás zajlik, amely az AKP idején érte el a csúcsát.
A 2000-es évek első felében még az Európai Unió felé nyitás és közeledés élvezett prioritást a török külpolitikában, a kétezres évek második felében viszont már a Balkán és a Közel-Kelet kapott kitüntető figyelmet – hangsúlyozta előadásában Kozma Tamás, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza. A szakértő a puha politika (soft power) vezérelvét emelte ki Ankarának a balkáni térség stabilitásáért folytatott törekvéseivel kapcsolatban. Ennek jegyében Törökország több fontos szerepet is magára vállalt a térségben az elmúlt húsz évben. A doktorandusz emellett az ország mediátori szerepére hívta fel a figyelmet, példaként említve a kilencvenes évek végi koszovói konfliktust. A balkáni térség stabilitásával kapcsolatban kiemelte: Törökország a békefenntartásban is részt vett.
A török gazdasági kapcsolatok élénkek a Balkánon, a török cégek beférkőztek a bankszektorba, az építőipar egyébként is mindenhol erős, így ebben a térségben is – emelte ki Kozma. A török cégek tőkeerős vállalatként jelennek meg a régióban. Azonban azt is látni kell – hangsúlyozta a szakértő –, hogy a balkáni térségben Törökország nem a legjelentősebb befektető. Mint mondta, az EU-ból származó tőke dominál. A teljes balkáni térség gazdasági súlya hét százalék köré tehető a török export részesedésben.
Joós Attila, az ELTE Bölcsészettudományi Karának phd-hallgatója a közel-keleti viszonnyal kapcsolatban elmondta: az AKP-kormány komoly elismerésnek örvendett korábban a Közel-Keleten, amit nagyon tudatos politikával épített fel. A környező arab és nem arab államokkal aktív diplomáciai kapcsolatokra törekedett. Hozzátette: Iránnal és Szíriával évszázados történelmi ellentétei voltak, ám egy ideig úgy tűnt, hogy pontot tesznek az ellenségeskedés végére. Ennek keretében Ankara a Bassár el-Aszad-féle szír vezetéssel is aktív diplomáciai kapcsolatot épített ki, de ezt nem sokkal később fel is rúgták. Szíria kapcsán Joós kiemelte: Törökország az anyagi és logisztikai támogatást illetően az Aszad-ellenes milíciák legfontosabb hátországává lépett elő.
Ankara elszigetelődése, befolyásának csökkenése az arab tavasz évei után következett be – hangsúlyozta Joós. Hozzátette: eleinte még úgy tűnt, hogy a török érdekek számára kedvező lesz az arab tavasz, de az évek előrehaladtával már inkább terhet jelentett, mivel bebizonyosodott, hogy azok a politikai rendszerek, melyeket támogatott volna Törökország az arab régióban, megbuktak.
Tarik Demirkan, a Türkinfo főszerkesztője szerint a migráció az emberiség legfontosabb próbaköve.Törökországban a becslések szerint hárommillió szír menekült van, egy részük határ menti sátorvárosokban él, nagyobb részük pedig Törökország-szerte szétszóródott. A menekültek számára a munkalehetőségek bezárultak, így olyan lehetőséget keresnek, ahol rendezettebb körülmények között folytathatják életüket. Hazájukba nem tudnak visszatérni, ezért Görögország és az európai kontinens felé veszik az irányt – vázolta fel a helyzetet a főszerkesztője. Mint mondta, a bevándorlást globális kérdésnek tekinti, így a megoldás kulcsa nem Törökország és nem is az unió kezében van. Demirkan és a konferencián résztvevők közös álláspontot képviseltek abban, hogy a tüzet ott kell oltani, ahonnan a menekültek elindultak. A Türkinfo főszerkesztője hozzátette: az uniós–török megegyezés pusztán csak ideiglenes megoldást biztosít.
Demirkan az unió részéről nem tartja erkölcsösnek a megállapodást, mert a probléma megoldásának java részét, a „piszkos munkát” Törökországra hárítja. Úgy véli, a képlet egyszerű: az EU pénzt ad Ankarának, hogy Törökországban hozzanak létre táborokat. A szakértő kiemelte: az unió egyértelműen azt az álláspontot képviseli, miszerint az a lényeg, a menekültek ne menjenek a területére. A főszerkesztő ugyanakkor Törökország részéről sem tartja tiszta és erkölcsös szerződésnek a megállapodást, mert a menekültkérdés, mint fogalmazott, nem égető probléma az országban. Ám Ankara számára óriási fegyver, hiszen Brüsszel részéről enyhülés tapasztalható a Törökországban zajló negatív jelenségek megítélésénél.
Tarik Demirkan szólt a kurd kérdésről is, amely belső nemzetbiztonsági elem Törökország számára. A törökök csírájában elfojtották a területükön élő kurdok autonómiatörekvéseit, a játszma azonban nincs lefutva – emelte ki. Hozzátette: ennek megoldása az elkövetkező néhány év egyik legfontosabb kérdése lesz. Mint mondta, vagy békét hozhat a térség számára, vagy még nagyobb káoszba torkollhat a kurd kérdés.
Annak kapcsán, hogy biztonságos országnak tekinthető-e Törökország, elhangzott: ha a biztonság békét jelent, sehol nem lőnek és robbantanak, akkor egyáltalán nem tekinthető biztonságos országnak – emelte ki Egeresi Zoltán. Hozzátette: napi szinten robbantanak Törökországban, az ország délkeleti részén nagyon komoly harcok alakultak ki a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és a török hadsereg között. Ennek eredményeként belső menekülthullám is kialakult Törökországban. Egyes becslések szerint három-négyszázezer ember hagyta el a lakóhelyét. A szakértő hangsúlyozta, hogy habár az ország belső területei és az itt elhelyezkedő menekülttáborok biztonságosak, a regisztrált szír menekültek – mintegy kétmillió-hétszázezer fő – mégsem biztonságos helyen élnek, hanem szétszóródva olyan területeken, ahol harcok dúlnak.
