Trump és Sanders a figyelem középpontjában

Trump és Sanders ugyanazon érme két oldala. Ez lehet az oka jó szereplésüknek az előválasztásokon?

– Mit kell tudnunk Clinton Wall Streethez való kötődéséről? Sanders láthatóan mindent megtesz, hogy kiaknázza a sebezhetőségét.
– Nehéz téma, ugyanis nálunk rengeteg pénzbe kerül, hogy elnöknek induljon valaki, a Wall Streetnek viszont sok pénze van. Hillary Clinton régóta ebben a rendszerben él, a kapcsolata a pénzügyi körökhöz több évtizedre nyúlik vissza, amikor még a férje a Fehér Házban volt. Ezt nem lehet meg nem történtté tenni, egyszer csak felszámolni a kapcsolatokat. Bernie Sanders ugyanakkor arról beszél, hogy kis bankokat kell csinálni az összes nagy bankból, csökkenteni kell a kockázatos befektetéseket, növelni kell az adókat, egyszóval óriási változásokról, amelyeket viszont nagyon nehezen lehetne kivitelezni. Míg Clinton a meglévő rendszerünk határain belül játszik, addig Sanders meg akarja változtatni a rendszert, úgyhogy jelentős a különbség kettejük között.

– Mit kell azon érteni, hogy az új kampánytechnikák erősítik a politikai polarizációt?
– A technológia fejlődése megváltoztatta, hogy miként kommunikálunk a szavazókkal. Nagyon specifikusan célozzuk meg őket: neten, telefonon, és most már a kábeltévéjükön keresztül is. Persze levelet is küldhetünk egy konkrét háztartásnak. Mindenkinek vannak azonosítói, lakcíme, ip-címe, cookie-jai a számítógépen, ezeket az adatokat meg lehet szerezni, így téve hatékonnyá az eljárást, mert nem pazaroljuk a pénzünket olyan választókra, akiknek a szavazatát úgysem tudjuk megszerezni. Tehát már nemcsak újságcikkekről, tévéreklámokról, hanem a kommunikáció egy sokkalta nagyobb palettájáról beszélünk, amely ráadásul időben változik, teljesen más lesz a választás napján, mint most.

– Milyen eljárással vehetik elejét a republikánusok Trump jelöltségének?
– Amikor elkezdődik az elnökjelölt-állító konvenció, az aspiránsok kísérletet tehetnek arra, hogy delegáltakat állítsanak át a saját pártjukra. Ezenkívül egyelőre nem tudunk más módszerről, de hozhatnak új szabályokat, amelyekkel megváltoztatják a jelenlegi gyakorlatot. Az is lehetséges, egy republikánust függetlenként indítanak, hogy háromszereplőssé váljon a választás, és ezzel megosszák a szavazatokat. De biztos vagyok benne, hogy a párton belül vannak, akik nálam sokkal jobban tudják mindezt.

– Meglehetősen erős külpolitikai kijelentések is elhangzottak a kampányban. Némelyek, például Donald Trumptól egyenesen sokkolóan hatottak. Mire számíthatunk a még állva maradt aspiránsok részéről?
– Nehéz kérdés, hiszen egyelőre olyan dolgokat mondanak, amelyeket a saját véleményükre alapoznak; ráadásul az amerikai szavazók – őszintén szólva – nem tudnak annyi mindent a külpolitikáról, mint amennyit vélhetően az Európai Unióban élők. Jelenleg ez nem a kommunikáció kiemelt területe; nem is lesz fontos mindaddig, ameddig nem választanak meg valakit. Alighanem azt várhatjuk a jelöltektől, hogy annyira szűkszavúak maradnak a külpolitikával kapcsolatban, amennyire csak lehetséges, és nem mélyülnek el benne. Kivételt ez alól talán Sanders jelent. Ő kijelentette, hogy nem vonult volna be Irakba; sokan támogatják is azért, mert kivonná csapatainkat Afganisztánból.

– Helyes-e az az elképzelés, hogy akármit is mondjanak a jelöltek a kampány során, a választóknak tetsző dolgokat hozzák előtérbe? Majd miután az ovális irodába érkeznek, az első tájékoztatókat meghallgatva meggondolják magukat a realitásokkal szembesülve?
– Tökéletesen. Úgy gondolom, a jelöltek azt mondják, amit gondolnak, illetve amiről azt hiszik, hogy segít a megválasztásukban, de amikor odajutnak, összeállítják a stábjukat, rendezik a terepet. A külpolitikai helyzet ráadásul állandóan változik. Azt megmondani, hogy mit tesznek majd egy év múlva, egyszerűen nem fair elvárás. Akárki is győz, különböző mértékű politikai szándékoktól vezérelve építi a csapatát és hozza meg a döntéseit – annak megfelelően, ami az adott pillanatban a legjobb az országnak.