Fegyverkezik Lego ország

Egykor békésebb volt az építőkockákból összerakott világ. Ma inkább űrrombolók és akcióhősök uralják.

Lakner Dávid
2016. 05. 23. 18:33
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Beszállt a Lego is a fegyverkezési versenybe, jóval könnyebb háborúzni ma már az apró figurák segítségével – derült ki egy friss új-zélandi tanulmányból. A Canterbury-i Egyetem kutatói feltárták: a legkevésbé sem könnyű fenntartani a gyermekek érdeklődését a digitális korban. A gyártó kénytelen egyre durvább játékokat előállítani, hogy a fogyasztók ne pártoljanak el tőle, miközben sorra érkeznek meg a különböző képregényfilmes figurák is a játékvilágba. Bár a néhány éve bemutatott A Lego-kaland erősíthetett a termék népszerűségén, a több éve-évtizede zajló tendenciák így is világosan kirajzolódnak.

Ezek pedig a kutatást vezető Christoph Bartneck szerint azt mutatják: a Lego termékei már közel sem olyan ártatlanok, mint valaha voltak. A PLOS ONE-ban publikált tanulmány szerint a játékok jóval erőszakosabbá váltak azóta, hogy a dán cég 1949-ben piacra dobta a műanyag kockákat. (A céget a billundi asztalos, Ole Kirk Kristiansen alapította 1932-ben, ekkor kezdett fajátékokat gyártani. A Lego név két évvel később született meg, méghozzá a dán „leg godt”, azaz „jól játszani” kifejezés összevonásából. A ma ismert műanyag építőelemek korai változatait aztán 1949-től kezdték árulni.) Egy ideig elsősorban különböző épületeket lehetett összerakni Legóból, mígnem aztán 1978-ban megjelentek az első fegyverek (és egyben az első játékfigurák): ekkor a várkészlet mellé már tartoztak kardok, bárdok és lándzsák is. Ma már a különféle fegyverek a Lego-készletek harminc százalékát teszik ki.

Nagyot változtak a Lego-katalógusok is 1973 óta: az ábrázolt jelenetek ma már sokkal brutálisabbak, az oldalak negyven százalékán találkozhatunk valamiféle erőszakkal, főként lövöldözéssel vagy fenyegető viselkedéssel. A tanulmány szerint persze nem a Lego töri az utat, épp csak reagál a gyermekek számára kínált műsorokban és játékokban tapasztalható tendenciákra. A gyártónak muszáj tehát beszállnia a fegyverkezési versenybe, hogy így tartsa meg a fogyasztókat – állapította meg a kutatás.

A Lego szóvivője, Troy Taylor mindenesetre igyekezett hűteni a kedélyeket: a The Guardian szerint elmondta, termékeiket lehet használni építésre éppúgy, mint konfliktusok modellezésére vagy egy fantáziavilág összerakására. Mint hozzátette, a harcok eljátszása épp úgy természetes részét képezi egy gyerek fejlődésének, mint más játéktípusok. Ennek jegyében igyekeznek a humor eszközével is élni, hogy így mérsékeljék a harcok komolyságát.

Amúgy az utóbbi évek fontos fejleménye, hogy a Lego nem csupán reflektál a filmvilágra, hanem a Lego-univerzum meghódította előbb a számítógépesjáték-ipart, majd a mozivásznat is. Ma már korábban sikerre vitt filmek legós változatával is találkozunk, például 2017 nagy dobásának ígérkezik a Denevérember legós változata, természetesen megfelelően pikírt humorral körítve, amely egyben kikacsintás a legón felnőtt szülők nemzedéke felé is, betartva a családi szórakoztatóipar fő követelményét: ugyanaz az alkotás többféle korosztálynak is nyújtson élményt.

Különleges ebből a szempontból a két éve elkészült A Lego-kaland című film: Christopher Miller és Phil Lord alkotása éppen hogy a játék kreativitására és humorára helyezte a hangsúlyt, a csaták, az erőszak súlyát is csökkentve, elbagatellizálva ezzel. Ráadásul a film kifutása éppen hogy a szemben álló felek közti konfliktusra igyekezett megoldást találni, azt mutatva, hogy a harc helyett a megbékélés és a problémák megbeszélése lehet a célravezető. A filmben feltűntek a különböző akcióhősök épp úgy, mint a fantasyk egyes szereplői vagy történelmi alakok: Batman és Superman épp úgy nem maradhatott ki, mint A Gyűrük Urából Gandalf, a Csillagok háborújából Han Solo vagy az amerikai történelemből Abraham Lincoln.

Mint akkor már a film előzetese kapcsán is írtuk, magas színvonalú animációt és friss humort kaphattunk A Lego-kalandtól. A film érdekessége volt egyébként az is, hogy miként a New York Post szerzője felhívta rá a figyelmet: egy több milliárd dolláros bevételű játékkészítő fogott össze a sok milliárdot kaszáló szórakoztatóipari konglomerátummal, hogy közösen meséljenek a fogyasztói társadalom visszásságairól. A filmben valóban ezt tapasztalhattuk: a hétköznapi munkás Emmet világa rendkívül szürkének és konformistának mondható. Épp innen jut el addig, hogy aztán felfedezze az építkezés örömét és az egyéniség fontosságát.

Egyébként ha már a profitnál tartunk, a Legónak ezúttal sem sikerült feltornáznia magát az élre: A The Wall Street Journal márciusban számolt be róla, hogy bár a nyeresége harmincegy százalékkal nőtt, a játékpiac királyának továbbra is a Mattel számít. Ötletekben utóbbi nem is szűkölködik: tavaly olvashattunk róla, hogy a cég előrukkolt a magasabb, alacsonyabb és kevésbé vékony Barbie babával is, elismerő cikkek sokaságát kiharcolva ezzel. (Közben pedig egy 24 éves nigériai kutatóorvos már elő is állt a hidzsábot viselő Barbie-val.) Az üzleti lap szerint a Lego tavalyi nettó nyeresége 31 százalékkal nőtt, köszönhetően a Star Wars-, a Ninjago- és az Elves-készletek népszerűségének. A játékgyártó nyeresége tavaly 9,2 milliárd dán korona, azaz 1,34 milliárd dollár volt. Előző évben ez még hétmilliárd dán korona volt. A cég bevétele is 25 százalékkal megugrott, elérve a 35,8 milliárd koronát (körülbelül 5,2 milliárd dollár). A Lego így is csak második lehetett tavaly a Barbie-gyártó cég mögött: utóbbi 2015-ben 5,7 milliárd dolláros bevétellel számolhatott. (Igaz, a Lego jól halad, a különbség csökken: ’13-ban még a négymilliárdot sem érték el, míg a Mattel akkor még hatmilliárd felett volt.) A Lego-csoport a latin-amerikai és az ázsiai piacokon növekedne idén.

Az érzékenyítésben persze meglátta a potenciált a Lego is: piacra dobták kerekesszékes figurájukat, amit a baloldali The Guardian szerzője, Rebecca Atkinson méltatott, a játék létrehozása mögötti üzenet fontosságára felhívva a figyelmet. Szüksége is van most a cégnek a politikailag korrekt üzenetekre, miután nemrég kisebb botrány tört ki Aj Vej-vej kínai művésszel kapcsolatban.

Az ellenzéki aktivista ugyanis a szólásszabadságról kívánt készíteni Lego-elemekből egy installációt, amit decemberben tervezett bemutatni Ausztráliában, az Andy Warhol/Aj Vej-vej kiállításon. A Victoria állambeli Nemzeti Galéria hiába kereste meg viszont a Legót, nem túl barátságos választ kapott: közölték, nem teljesíthetik a nagybani rendelést, a Lego védjegyét pedig nem használhatják fel semmiféle politikai vagy vallási indíttatásból. Az installáció végül el is készült, de nem Lego-kockákat használtak hozzá. (Az elutasítás mindenesetre érdekes, hiszen Vej-vej már korábban is használt Lego-elemeket arra, hogy elkészítse 176 politikai fogvatartott portréját.)

Miután az ismert ellenzéki rendelését megtagadták, a Lego vezetősége volt kénytelen magyarázkodni: Kjeld Kirk Kristiansen alelnök szerint belső félreértésről van csupán szó, és az egyik alacsonyabb szinten dolgozó alkalmazottjuk értette félre a politikai semlegességükre vonatkozó előírást. A művész még Instagram-oldalára posztolt erről: úgy látta, cenzúráról és diszkriminációról van szó elsősorban. Az alapító unokája, Kristiansen viszont tagadta, hogy a döntésnek köze lett volna a kínai kereskedelemmel kapcsolatos megfontolásokhoz, a cég számára pedig fontos a véleménynyilvánítás szabadsága.

Persze, nem Aj Vej-vej volt az első, aki műalkotáshoz kívánt Lego-elemeket használni. A legókockák művészi használata ma már bevett eljárás, hiszen – akár a Barbie baba – nem csupán a gyermeki képzelet, hanem korunk kommersz, mesterségesen létrehozott, csak a televíziók képernyőjén létező világának is szimbólumává vált. Talán az elmúlt évtizedek legismertebb ilyen alkotása a lengyel Zbigniew Liberához köthető, aki egy náci koncentrációs táborról kreált meg egy teljes legókészletet. Méghozzá úgy, mintha a szett valóban létezne, és megvásárolható lenne a boltokban. A játékgyártó nem volt oda az ötletért (például sietett leszögezni, hogy ellentétben a művész által megálmodott dobozon lévő felirattal, soha nem támogatta Libera munkáját), és igyekezett lebeszélni a lengyel művészt arról, hogy erre a célra használja a legókockákat. A kilencvenes évek végén a vita elég nagy nyilvánosságot kapott: ez persze a Legónak nem tett jót, annál többet lendített inkább Libera művészetének árfolyamán: a varsói Modern Művészeti Múzeum 2012-ben nem kevesebb mint 55 000 eurót fizetett egy norvég műgyűjtőnek, akitől megvásárolta az alkotást.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.