Jövőbeli tábornokot lőttek

1999-ben elvesztette a Szerémség feletti légi csatát. Most ő lett az amerikai légierő új vezérkari főnöke.

De kik is azok a férfiak, akik ma már azt is elmondhatják magukról, hogy az amerikai légierő későbbi első emberét (immár vezérezredes) is leparancsolták az égről? A lelövést a Belgrádot védő 250. légvédelmi dandárnak ugyanaz a 3. rakétaosztálya érte el, mely 1999. március 27-én este lelőtte a lopakodót, a történelemben addig példátlan haditettet hajtva végre. A közel kétszáz fős alakulat parancsnoka, a székely származású Dani Zoltán ezredes (soron kívül léptették elő az F–117-es lelövése után) helyett azonban az F–16-os ártalmatlanítását egyik helyettese, Bosko Dotlic alezredes irányította. Aznap éjjel ő volt az úgynevezett harci váltás parancsnoka, aki a Nyeva rakétarendszer UNK irányítókabinjában foglalt helyet. Dani a harc kezdete előtt alig néhány perccel kísérte ki a Karlovcic melletti tüzelőállásból Ljubisa Velickovic tábornokot, a jugoszláv légierő és légvédelem szemlélőjét, aki épp ezen az éjszakán látogatta meg őket (a magas rangú vadászpilóta egy hónap múlva, június 1-jén Omlód (Omoljica) község mellett egy másik, Kub rendszerrel felszerelt légvédelmi alakulat szemléje közben, amerikai légicsapásban esett el).

A május 2-i légi csata érdekessége, hogy Goldfein, alias Hammer 34 és köteléke éppen egy kifejezetten a jugoszláv légvédelmi állások felderítésére és megsemmisítésére szervezett misszió részesei voltak. Kutatási anyagaink azt is alátámasztják, hogy a jugoszláv rakétásokat az amerikai gép mögött vontatott elektronikus csali sem tudta megtéveszteni, sőt, a pilóta kissé lusta manőverezése azt bizonyítja, hogy talán túlzottan is bízott ebben a védelemben.

Míg a háború után a lelőtt Goldfein szépen emelkedett a ranglétrán, legyőzőinek nem adatott meg ez a jutalom. Dani Zoltánt felettesei nem engedték vezérkari kurzusra azzal, hogy „nem lesz még egy magyar tábornok Jugoszláviában”, több év mellőzöttség után 2004-ben korkedvezménnyel ment nyugdíjba. Bosko Dotlic később maga is állt a szerb nemzeti büszkeség tárgyává vált 250/3-asok élén, majd előírt szolgálati évei leteltével vonult nyugállományba 2008-ban. Dani ezredestől úgy tudjuk, a szerbiai veteránok ma is összegyűlnek egy karlovcici kocsmában, és talán isznak egykori amerikai ellenfelük tiszteletére is.