Egy asztalhoz ültették az úgynevezett minszki csoport társelnökei az örmény és az azeri államfőt. Az orosz, az amerikai és a francia külügyminiszter „felügyelete” mellett a karabahi harcok kiújulása óta először találkozó Szerzs Szargszján és Ilham Aliyev egyetértett abban, hogy teljes tűzszünetre van szükség. Megállapodtak abban is, hogy júniusban döntenek a következő államfői találkozó időpontjáról, valamint felkérik az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), hogy dolgozzon ki tervet a jelenleg hatályban lévő tűzszünet megsértéseinek kivizsgálására. Szergej Lavrov a RIA Novosztyinak kijelentette, úgy látja, hogy mindkét fél érzi a kompromisszum szükségességét. Az örmény elnöki hivatal pedig közlemény útján erősítette meg, lépéseket kell tenni, hogy újraindulhassanak a tárgyalások a tartós megoldásról. A többségében örmények lakta Hegyi-Karabah az 1990-es évek elején – Örményország támogatásával vívott – véres háború nyomán szakadt el Azerbajdzsántól. Az 1994-ig tartó háborúban 30 ezer ember vesztette életét, és százezrek kényszerültek menekülésre. A tartomány parlamentje 1996-ban kikiáltotta a terület függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még maga Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a karabahi enklávét, ahogy lényegében Örményország is. A fegyvernyugvást mindkét oldalon rendszeresen megsértik.
A bécsi megbeszélések gyors tető alá hozatala azt is jelzi, hogy a két ország között ismét megnőtt a feszültség, s a nagyhatalmak legalább a konfliktus ismételt lefagyasztását akarják elérni. Orosz források szerint a cél mindenekelőtt a bizalom megerősítése volt, hiszen félő volt, hogy a felek között az áprilisi „négynapos háború” után felgyűlt indulatoknak köszönhetően újra kirobbannak a harcok. Az orosz diplomácia már ezekben a napokban magasabb fokozatba kapcsolt, s törekvése támogatásra talált az elnökválasztási kampány idejére a nemzetközi konfliktusokat konzerválni igyekvő washingtoni apparátusban is. Moszkva a megnyugvás érdekében önmérsékletre intette legközelebbi régióbeli szövetségesét, Örményországot is, Jereván azonban a tárgyalások feltételéül szabta az áprilisi incidensek kivizsgálását. Így a bécsi találkozó is elsősorban ezekre a kérdésekre, az EBESZ szerepének erősítésére és a tűzszünet megszilárdítására koncentrált. Annak ellenére, hogy információk szerint Moszkvának konkrét terve van a hosszú távú rendezésre is. Ennek értelmében Örményország a háborúban a hét, általa elfoglalt járásból átad Azerbajdzsánnak ötöt, Hegyi-Karabah státusát pedig később határozzák meg. Ez a terv azonban jelenleg megrekedni látszik, s a konfliktusban érintett felek újabb és újabb feltételeket szabnak a fegyvernyugváshoz, így például Jereván az enklávé elismerésével fenyeget. Ez a tárgyalási folyamat megszakadásával, az Örményország és Azerbajdzsán közötti nyílt háború kirobbanásával járna, hiszen Baku nagy eséllyel kihasználná a kínálkozó lehetőséget a terület visszafoglalására. Így aztán a nagyhatalmak azonnal léptek, s gyorsan leültették a feleket.
