Ennek ellenére túlzás lenne azt mondani, hogy az eseménynek ne lenne valós politikai következménye: dél-koreai elemzők rávilágítottak, hogy a párt különféle bizottságainak tagjai között jelentős fiatalítás várható, ráadásul miniszteri rangra emelkedhet az eddigi propagandafelelős Kim Jo Dzsong, Kim Dzsong Un húga.
Csoma Mózes szerint ugyanakkor az esemény monumentalitása ellenére kevés hatással lesz a világtól elzárkózó állam külkapcsolataira. Azért is igaz lehet mindez, mert míg például az 1961-es negyedik kongresszuson még 38 ország képviseltette magát, és 1980-ban is megjelent több mint száz külföldi delegált, most nem tudni, egyáltalán jönnek-e vendégek az ország határain túlról. Arról sincs információ, hogy a Phenjan egyetlen szövetségesének számító Kína képviselteti-e magát a rendezvényen.
Ismeretes: az utóbbi hónapokban több olyan hír is napvilágot látott, amelyek alapján úgy tűnik: az észak-koreai rezsim Peking számára egyre kínosabb dolgokat művel. Nemcsak arról van szó, hogy Kína és az Egyesült Államok megállapodott annak az ENSZ biztonsági tanácsi (BT) határozatnak a tervezetéről, amely az Észak-Korea elleni újabb szankciókról rendelkezik, de a világ legerősebb kommunista hatalma maga is import- és exportkorlátozásokat léptetett életbe Észak-Koreával szemben. Nem vesznek tőlük például vasércet és más ásványi anyagokat, ez pedig nagyon rosszul érintheti az észak-koreai gazdaságot, ami nagyban függ a bányaipari exporttól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!