A 2016-os stockholmi vetélkedő Come Together (Jöjjünk össze!) szlogenje a nagy európai partira utal – és nem utolsósorban a nemi identitással kapcsolatos toleranciára –, mégis a migránsválság problémáját is eszünkbe juttathatja, amire a keddi elődöntőn bemutatott Szürke emberek című előadás csak ráerősített. A vendéglátó ország nyílt politikai propagandája szinte mindig előre borítékolható, 2004-ben például a rendező Törökország az Under the Same Sky (Ugyanazon égbolt alatt) kifejezést választotta mottójául, nem titkolt utalással uniós csatlakozási törekvésére.
Áprilisban az EBU (European Broadcasting Union) zászlóbotránya robbant be először a hírekbe, az előválogatón pedig az örmény Iveta Mukucsjan okozott felháborodást, amiért a szabályokat megszegve Hegyi-Karabah zászlaját lengette továbbjutását ünnepelve, egyértelműen kifejezésre juttatva politikai nézeteit az Azerbajdzsán és Örményország közötti háborús övezet hovatartozásáról. Nem véletlen, hogy a verseny történetében e két náció nemigen adott pontot egymásnak. Kérdéses az is, hogy az oroszok hogyan fogadják majd az ukrajnai énekesnő 1944 című dalát, amely a krími tatárok sztálini deportálásáról szól, s amelynek nem is oly rejtett üzenetét 2016-ban az Oroszország és Ukrajna közötti feszült viszonyról nem lesz nehéz kiolvasni. A Dzsamala (Jamala) művésznéven ismertté vált tatár nemzetiségű ukrán előadóművész dalát már a verseny előtt is sokan bírálták, s bár végül engedélyezték a részvételét, a dal témáján és szövegén túl a vizuális megjelenítéssel is kivívta sokak, elsődlegesen Lengyelország és Oroszország ellenszenvét, mivel Ukrajna területét az 1885-ös állapotok szerint jelenítette meg az előadás háttérképeként. Az orosz Szergej Lazarjev dalával viszont, a jóslatok szerint, rendezési jogot hozhat hazájának, jóllehet a dalverseny legnagyobb rajongótáborát alkotó LMBT-közösség valószínűleg szabadelvűbb ország énekesére voksol majd.
A szavazáson szembetűnő a blokkok egymás iránti szolidaritása. A Balkán, a volt szovjet tagországok vagy akár Skandinávia államai évről évre egymást támogatják. A jelenséget a szakértők leginkább nem a politikára – gondoljunk csak Bosznia-Hercegovina és Szerbia vagy a balti államok és Oroszország viszonyára –, hanem a földrajzi és kulturális közelségre, a nyelvek, a mentalitás és zenei ízlés hasonlóságára vezetik vissza. Nem véletlen nyilván az sem, hogy Németország sokszor ad magas pontszámot a török énekeseknek – a török bevándorlók szavazatainak köszönhetően –, akiknek idén hivatalos indulójuk nincs, viszont résztvevőjük Serhat személyében volt, aki San Marino zászlaja alatt mégiscsak odavarázsolta Törökországot Európa színpadára. Idén ugyanakkor sajnos Magyarország sem számíthat az erdélyi magyarok értékes szavazataira, miután Romániát kizárták a versenyből.
