A konzervatív párti Johnson a kilépésért kampányoló tábor frontembere, akit a brit sajtó a kormányfői tisztségért a következő, 2020-ban esedékes parlamenti választásokon már nem induló David Cameron miniszterelnök legesélyesebb utódjelöltjei között tart számon.
A referendum előtt három héttel tartott csütörtöki kampánygyűlésén kijelentette: az Európai Unió „a világ leglassabban növekvő gazdasági térsége az Antarktisz után”, és ez visszahúzza a brit gazdaságot is. Johnson szerint ráadásul az euróövezetből „európai egyesült államokat akarnak kreálni, amely magába szippantaná Nagy-Britanniát is”, és ennek katasztrófa lenne a vége.
A kormánypárti politikus – aki a bennmaradást pártoló hivatalos brit kormányzati álláspont ellenében kampányol – kijelentette azt is, hogy a brit törvények 60 százaléka Brüsszelből ered, és ez heti 600 millió fontjába (csaknem 250 milliárd forintjába) kerül Nagy-Britanniának a brit üzleti szférára nehezedő költségterhek miatt.
Johnson nem részletezte, hogy a heti 600 millió fontos költség pontosan milyen tételekből áll össze, de ez az eddigi legnagyobb összeg, amely a kilépésért kampányoló tábor részéről a brit EU-tagság költségterheként elhangzott. Az uniós tagság feladását pártoló hivatalos kampánycsoport, a Vote Leave eddig hangoztatott érve szerint Nagy-Britannia heti 350 millió fontot költ az EU-tagságra, elsősorban az uniós költségvetésbe befizetett brit hozzájárulás formájában.
Ezt a kampányelemet is élesen bírálta a londoni alsóház pénzügyi bizottsága, amelynek minapi jelentése szerint a kampányban mindkét oldal félrevezető számokat használ, vagy e számokat félrevezető módon prezentálja a bennmaradás, illetve a kilépés mellett felhozott gazdasági érveiben.
A brit parlament egyik legbefolyásosabb szakbizottságának 87 oldalas tanulmánya „nagyon szerencsétlen” fejleménynek nevezte, hogy a brexit-párti csoport az EU-tagság heti 350 millió fontos költségéről szóló állítást tette kampányának központi elemévé, ugyanis a testület szerint ez nem veszi figyelembe az EU-költségvetésből Nagy-Britanniának járó jelentős visszatérítéseket, és ezt a Vote Leave kampánycsoport is tudja.
A bizottsági jelentés azt kérte, hogy a brit választók hagyják figyelmen kívül a kilépést pártoló tábor kampányának ezt az elemét.
A bennmaradásért kampányoló tábor érvrendszerében a bizottság félrevezetőnek találta azt az állítást, hogy a kilépés a brit háztartásoknak évi 4300 fontjába (1,8 millió forint) kerülne, mivel az ehhez használt számítások szerint nem a brit háztartások saját elkölthető jövedelmi hányada csökkenne ennyivel, hanem brit gazdaság egészének egy-egy háztartásra lebontva kiszámított vesztesége lenne ennyi.
