A férfi motivációit illetően nem lényegtelenek kötődései sem. Több szemtanú is arról számolt be, hogy a gyilkos a támadáskor a „Britain first”-féle szélsőjobboldali szlogent kiáltotta. Egy brit szélsőjobboldali szervezet is ezt a nevet választotta magának: a csoport nemrég közvetlen akciókat is javasolt a megválasztott muszlim tisztségviselőkkel szemben, és kemény bevándorlásellenes kampányt folytat, amire a név is utal. De Cox meggyilkolását azért a csoport is elítélte. Az elkövetőnek egyébként régóta pszichés problémái is voltak.
A nő a brit parlament alsóházában képviselte a Batley és Spen választókerületet tavaly óta, ez alatt az idő alatt nevet is szerzett magának: saját pártja vezetőségével szemben sem félt képviselni álláspontját, amikor például a szíriai katonai akciókról volt szó. A pártközi, Szíriával foglalkozó csoport vezetőjeként a konzervatív Andrew Mitchellel jegyzett közös cikket, mikor a munkáspárti vezető, Jeremy Corbyn kiállt a katonai akcióval szemben. Cox a humanitárius kényszert emlegetve érvelt amellett, hogy valamit tenni kell és a katonaságnak is ki kell vennie a részét az etikus megoldásból. Szerinte nem volt mentség a háttérben maradásra akkor sem, amikor Ruandában nyomorították meg és gyilkolták a civileket, és nincsen most sem.
Képes volt újra és újra rendelni egy teát, kávét és arra szánni minden idejét, hogy megpróbáljon konszenzust teremteni – ezt már a Coxot jól ismerő Lord Wood mondta el a nőről a The Guardian szerint. Mint hozzátette, a politikusnő keményen dolgozott azon, hogy sikerüljön elérni a más állásponton lévőket is. Ezzel a konszenzusteremtési készséggel szoktak érvelni a nők hangsúlyosabb politikai szerepvállalása mellett, amit fontosnak tartott Cox is: elkötelezett feministaként elnökölte a Munkáspárt Női Hálózatát, és dolgozott azon, hogy több nőt sikerüljön bejuttatni a parlamentbe.




