Kiállt a menekültek mellett, ezért ölhették meg

Barátai szerint lélekben mindig hippi maradt Jo Cox, aki kiállt a nők és a bevándorlók jogai mellett is.

Lakner Dávid
2016. 06. 17. 17:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elkötelezett feministaként kampányolt azért, hogy több nő kerüljön be a parlamentbe, erős emberi jogi kiállás jellemezte, felszólalt a menekültekkel szembeni emberséges bánásmód mellett is. A szertelen életstílus volt jellemző rá és családjára, egyes barátok szerint lélekben mindig hippi maradt. Csak napok voltak hátra születésnapjáig, férjével pedig a szokásos éves nagy ünnepségükre készültek, amivel a nyári napfordulót szokták köszönteni. A brit parlamenti képviselő, Jo Cox 42 éves lett volna, csütörtökön viszont életét vesztette, miután többször is meglőtte, illetve megkéselte egy neonáci kötődésekkel bíró férfi a Leeds közelében fekvő Birstallban.

A Munkáspárt feltörekvő csillaga West Yorkshire-ben nőtt fel, egyetemi tanulmányait pedig Cambridge-ben végezte: a Yorkshire Postnak nem sokkal halála előtt arról beszélt, a politika leginkább itt szippantotta őt magába. „Nem úgy nőttem fel igazából, hogy meglett volna a politikai elköteleződésem, hogy munkáspárti lettem volna. Cambridge-ben ismertem fel, hogy ahol születtél, az számít, és az, ahogy kifejezed magad szintén. És az is, hogy kiket ismersz. Nem igazán beszéltem jól, és nem is ismertem a megfelelő embereket. A nyarakat azzal töltöttem, hogy fogkrémet csomagoltam egy gyárban, ahol édesapám is dolgozott.”

Nemcsak az ő sorsát határozták meg később ismeretségek, illetve azok korábbi hiánya: úgy tűnik, gyilkosa a fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezettel állt kapcsolatban, egy másik náci csoporttól pedig fegyverkészítési útmutatót szerzett be. Az Independent szerint az 52 éves Thomas Mair könyveket is vásárolt az amerikai National Alliance-től, ami az egyik legnagyobb neonáci szervezet volt az Egyesült Államokban 2013-ig. Fegyverkészítési útmutatót szerzett be, illetve Adolf Hitler művét: a férfi 1999 és 2003 között lelkes fogyasztója volt a szélsőjobboldali tartalmaknak, és rendkívül érdekelte, hogyan lehet pusztító fegyvereket összerakni. Mair kapcsolatban állt a Springbok Clubbal, azaz azzal a szervezettel, amely a fehér felsőbbrendűséget hirdető dél-afrikai apartheid-rezsim mellett áll ki. Az Európai Unió ellen is kampányoló csoport mindenesetre elítélte a gyilkosságot.

A férfi motivációit illetően nem lényegtelenek kötődései sem. Több szemtanú is arról számolt be, hogy a gyilkos a támadáskor a „Britain first”-féle szélsőjobboldali szlogent kiáltotta. Egy brit szélsőjobboldali szervezet is ezt a nevet választotta magának: a csoport nemrég közvetlen akciókat is javasolt a megválasztott muszlim tisztségviselőkkel szemben, és kemény bevándorlásellenes kampányt folytat, amire a név is utal. De Cox meggyilkolását azért a csoport is elítélte. Az elkövetőnek egyébként régóta pszichés problémái is voltak.

A nő a brit parlament alsóházában képviselte a Batley és Spen választókerületet tavaly óta, ez alatt az idő alatt nevet is szerzett magának: saját pártja vezetőségével szemben sem félt képviselni álláspontját, amikor például a szíriai katonai akciókról volt szó. A pártközi, Szíriával foglalkozó csoport vezetőjeként a konzervatív Andrew Mitchellel jegyzett közös cikket, mikor a munkáspárti vezető, Jeremy Corbyn kiállt a katonai akcióval szemben. Cox a humanitárius kényszert emlegetve érvelt amellett, hogy valamit tenni kell és a katonaságnak is ki kell vennie a részét az etikus megoldásból. Szerinte nem volt mentség a háttérben maradásra akkor sem, amikor Ruandában nyomorították meg és gyilkolták a civileket, és nincsen most sem.

Képes volt újra és újra rendelni egy teát, kávét és arra szánni minden idejét, hogy megpróbáljon konszenzust teremteni – ezt már a Coxot jól ismerő Lord Wood mondta el a nőről a The Guardian szerint. Mint hozzátette, a politikusnő keményen dolgozott azon, hogy sikerüljön elérni a más állásponton lévőket is. Ezzel a konszenzusteremtési készséggel szoktak érvelni a nők hangsúlyosabb politikai szerepvállalása mellett, amit fontosnak tartott Cox is: elkötelezett feministaként elnökölte a Munkáspárt Női Hálózatát, és dolgozott azon, hogy több nőt sikerüljön bejuttatni a parlamentbe.

A migránsok befogadását láthatóan ellenző gyilkosa rossz szemmel nézhette, hogy Cox kiállt a menekültek mellett, a migráció előnyeit hangsúlyozva. A politikusnő kifejtette, a sokszínűség érték, közösségeiket pedig éppúgy megerősítik az ír katolikusok, mint az Indiából érkező muszlimok. Ezekben a hetekben is kampányolt Cox, kiállva az Európai Unióban való maradás mellett.

A kétgyermekes, 41 éves családanyát fényes nappal támadták meg választókerületében: épp távozóban volt szokásos heti fogadóórájáról a birstalli könyvtárból, amikor egy baseballsapkás-dzsekis férfi rálőtt egy régi típusú fegyverrel. A földre zuhanó nőt még egyszer fejbe lőtte, majd késsel fél tucatszor meg is szúrta, miközben mások már megpróbálták lefogni a támadót. A férfi távozott a tetthelyről, Cox pedig nem sokkal később életét vesztette.

Cox volt az első hivatalban lévő parlamenti képviselő, akit meggyilkoltak azután, hogy ír republikánusok 1990-ben megölték Ian Gow-t. A képviselőnő halála miatt szombatig fel is függesztették a jövő heti, európai uniós tagsággal kapcsolatos népszavazás kampányát.

Ki kell állni és harcolni a gyűlölet ellen, ami Jo Coxot is megölte – erről beszélt a nő férje, Brendan Cox, aki korábban a Save the Children igazgatóhelyettese is volt és Gordon Brown tanácsadójaként dolgozik. A férj szerint a gyűlöletnek nincs eszméje, származása és vallása, és egyszerűen csak mérgezőnek mondható. A The Guardian is úgy látta, hogy a gyilkossággal az emberséget, idealizmust és a demokráciát támadták meg. A cikk szerint szerencsére ritka a brit képviselőkkel szembeni erőszak, és Gow mellett Airey Neave-et és Anthony Berryt gyilkolták meg a közelmúltban, mindhármukat ír szélsőségesek. Megsebesítették még Nigel Jonest és Stephen Timmst is, utóbbit egy dzsihadista nő, akit az iraki háború miatt érzett dühe késztetett a támadásra. A lap szerint a Cox meggyilkolása mögött álló indulatok azt hirdetik, hogy egyes személyek kevesebbet érnek másoknál, ezért teljesen jogos megtámadni őket. A nyugati rasszizmus és iszlamofóbia retorikája a tükörképe annak, amivel az Iszlám Állam és az al-Kaida is tüzeli tagjait – vélte a lap.

Ahogy több más parlamenti képviselő, úgy Cox is folyamatos zaklatásnak volt kitéve, például akkor, amikor arról döntöttek, bombázzák-e Szíriát – fejtette ki a nő barátja és munkáspárti politikustársa, Stephen Doughty. Cox egyébként ezen a szavazáson tartózkodott. Emiatt a nő aztán rengeteg durva üzenetet kapott a közösségi médián és e-mailben is. Közszereplőknél persze ez mára mindennapossá vált, így nem véletlenül a politikusok és újságírók többnyire már nem is vesznek komolyan egy-egy ilyen fenyegetést. A brit parlamenti képviselők mindenesetre időről időre jelentik a komolyabbakat az ezzel foglalkozó rendőrségi, mentál-egészségügyi speciális egységnek (FTAC).

A történtek miatt lemondott egy, a népszavazással kapcsolatos rendezvényt David Cameron is, és visszautazott Londonba. „Nagy csillagot veszítettünk vele. Remekül kampányolt, rendkívüli együttérzéssel és hatalmas szívvel” – fejtette ki a miniszterelnök. A gyilkosság után megszólalt Angela Merkel is, aki arra kért mindenkit: az EU-ról szóló népszavazási kampány hátralévő idejében igyekezzen még inkább tiszteletben tartani a másik nézeteit és véleményét. Máskülönben szerinte a radikalizálódásnak nem lehet majd gátat szabni. A francia Nemzeti Frontot vezető Marine Le Pen viszont inkább már arról beszélt: szerinte nem kellene ezt a drámai eseményt politikai motivációktól hajtva kihasználni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.