Kiállt a menekültek mellett, ezért ölhették meg

Barátai szerint lélekben mindig hippi maradt Jo Cox, aki kiállt a nők és a bevándorlók jogai mellett is.

Elkötelezett feministaként kampányolt azért, hogy több nő kerüljön be a parlamentbe, erős emberi jogi kiállás jellemezte, felszólalt a menekültekkel szembeni emberséges bánásmód mellett is. A szertelen életstílus volt jellemző rá és családjára, egyes barátok szerint lélekben mindig hippi maradt. Csak napok voltak hátra születésnapjáig, férjével pedig a szokásos éves nagy ünnepségükre készültek, amivel a nyári napfordulót szokták köszönteni. A brit parlamenti képviselő, Jo Cox 42 éves lett volna, csütörtökön viszont életét vesztette, miután többször is meglőtte, illetve megkéselte egy neonáci kötődésekkel bíró férfi a Leeds közelében fekvő Birstallban.

A Munkáspárt feltörekvő csillaga West Yorkshire-ben nőtt fel, egyetemi tanulmányait pedig Cambridge-ben végezte: a Yorkshire Postnak nem sokkal halála előtt arról beszélt, a politika leginkább itt szippantotta őt magába. „Nem úgy nőttem fel igazából, hogy meglett volna a politikai elköteleződésem, hogy munkáspárti lettem volna. Cambridge-ben ismertem fel, hogy ahol születtél, az számít, és az, ahogy kifejezed magad szintén. És az is, hogy kiket ismersz. Nem igazán beszéltem jól, és nem is ismertem a megfelelő embereket. A nyarakat azzal töltöttem, hogy fogkrémet csomagoltam egy gyárban, ahol édesapám is dolgozott.”

Nemcsak az ő sorsát határozták meg később ismeretségek, illetve azok korábbi hiánya: úgy tűnik, gyilkosa a fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezettel állt kapcsolatban, egy másik náci csoporttól pedig fegyverkészítési útmutatót szerzett be. Az Independent szerint az 52 éves Thomas Mair könyveket is vásárolt az amerikai National Alliance-től, ami az egyik legnagyobb neonáci szervezet volt az Egyesült Államokban 2013-ig. Fegyverkészítési útmutatót szerzett be, illetve Adolf Hitler művét: a férfi 1999 és 2003 között lelkes fogyasztója volt a szélsőjobboldali tartalmaknak, és rendkívül érdekelte, hogyan lehet pusztító fegyvereket összerakni. Mair kapcsolatban állt a Springbok Clubbal, azaz azzal a szervezettel, amely a fehér felsőbbrendűséget hirdető dél-afrikai apartheid-rezsim mellett áll ki. Az Európai Unió ellen is kampányoló csoport mindenesetre elítélte a gyilkosságot.

A férfi motivációit illetően nem lényegtelenek kötődései sem. Több szemtanú is arról számolt be, hogy a gyilkos a támadáskor a „Britain first”-féle szélsőjobboldali szlogent kiáltotta. Egy brit szélsőjobboldali szervezet is ezt a nevet választotta magának: a csoport nemrég közvetlen akciókat is javasolt a megválasztott muszlim tisztségviselőkkel szemben, és kemény bevándorlásellenes kampányt folytat, amire a név is utal. De Cox meggyilkolását azért a csoport is elítélte. Az elkövetőnek egyébként régóta pszichés problémái is voltak.

A nő a brit parlament alsóházában képviselte a Batley és Spen választókerületet tavaly óta, ez alatt az idő alatt nevet is szerzett magának: saját pártja vezetőségével szemben sem félt képviselni álláspontját, amikor például a szíriai katonai akciókról volt szó. A pártközi, Szíriával foglalkozó csoport vezetőjeként a konzervatív Andrew Mitchellel jegyzett közös cikket, mikor a munkáspárti vezető, Jeremy Corbyn kiállt a katonai akcióval szemben. Cox a humanitárius kényszert emlegetve érvelt amellett, hogy valamit tenni kell és a katonaságnak is ki kell vennie a részét az etikus megoldásból. Szerinte nem volt mentség a háttérben maradásra akkor sem, amikor Ruandában nyomorították meg és gyilkolták a civileket, és nincsen most sem.

Képes volt újra és újra rendelni egy teát, kávét és arra szánni minden idejét, hogy megpróbáljon konszenzust teremteni – ezt már a Coxot jól ismerő Lord Wood mondta el a nőről a The Guardian szerint. Mint hozzátette, a politikusnő keményen dolgozott azon, hogy sikerüljön elérni a más állásponton lévőket is. Ezzel a konszenzusteremtési készséggel szoktak érvelni a nők hangsúlyosabb politikai szerepvállalása mellett, amit fontosnak tartott Cox is: elkötelezett feministaként elnökölte a Munkáspárt Női Hálózatát, és dolgozott azon, hogy több nőt sikerüljön bejuttatni a parlamentbe.

A migránsok befogadását láthatóan ellenző gyilkosa rossz szemmel nézhette, hogy Cox kiállt a menekültek mellett, a migráció előnyeit hangsúlyozva. A politikusnő kifejtette, a sokszínűség érték, közösségeiket pedig éppúgy megerősítik az ír katolikusok, mint az Indiából érkező muszlimok. Ezekben a hetekben is kampányolt Cox, kiállva az Európai Unióban való maradás mellett.

A kétgyermekes, 41 éves családanyát fényes nappal támadták meg választókerületében: épp távozóban volt szokásos heti fogadóórájáról a birstalli könyvtárból, amikor egy baseballsapkás-dzsekis férfi rálőtt egy régi típusú fegyverrel. A földre zuhanó nőt még egyszer fejbe lőtte, majd késsel fél tucatszor meg is szúrta, miközben mások már megpróbálták lefogni a támadót. A férfi távozott a tetthelyről, Cox pedig nem sokkal később életét vesztette.

Cox volt az első hivatalban lévő parlamenti képviselő, akit meggyilkoltak azután, hogy ír republikánusok 1990-ben megölték Ian Gow-t. A képviselőnő halála miatt szombatig fel is függesztették a jövő heti, európai uniós tagsággal kapcsolatos népszavazás kampányát.

Ki kell állni és harcolni a gyűlölet ellen, ami Jo Coxot is megölte – erről beszélt a nő férje, Brendan Cox, aki korábban a Save the Children igazgatóhelyettese is volt és Gordon Brown tanácsadójaként dolgozik. A férj szerint a gyűlöletnek nincs eszméje, származása és vallása, és egyszerűen csak mérgezőnek mondható. A The Guardian is úgy látta, hogy a gyilkossággal az emberséget, idealizmust és a demokráciát támadták meg. A cikk szerint szerencsére ritka a brit képviselőkkel szembeni erőszak, és Gow mellett Airey Neave-et és Anthony Berryt gyilkolták meg a közelmúltban, mindhármukat ír szélsőségesek. Megsebesítették még Nigel Jonest és Stephen Timmst is, utóbbit egy dzsihadista nő, akit az iraki háború miatt érzett dühe késztetett a támadásra. A lap szerint a Cox meggyilkolása mögött álló indulatok azt hirdetik, hogy egyes személyek kevesebbet érnek másoknál, ezért teljesen jogos megtámadni őket. A nyugati rasszizmus és iszlamofóbia retorikája a tükörképe annak, amivel az Iszlám Állam és az al-Kaida is tüzeli tagjait – vélte a lap.

Ahogy több más parlamenti képviselő, úgy Cox is folyamatos zaklatásnak volt kitéve, például akkor, amikor arról döntöttek, bombázzák-e Szíriát – fejtette ki a nő barátja és munkáspárti politikustársa, Stephen Doughty. Cox egyébként ezen a szavazáson tartózkodott. Emiatt a nő aztán rengeteg durva üzenetet kapott a közösségi médián és e-mailben is. Közszereplőknél persze ez mára mindennapossá vált, így nem véletlenül a politikusok és újságírók többnyire már nem is vesznek komolyan egy-egy ilyen fenyegetést. A brit parlamenti képviselők mindenesetre időről időre jelentik a komolyabbakat az ezzel foglalkozó rendőrségi, mentál-egészségügyi speciális egységnek (FTAC).

A történtek miatt lemondott egy, a népszavazással kapcsolatos rendezvényt David Cameron is, és visszautazott Londonba. „Nagy csillagot veszítettünk vele. Remekül kampányolt, rendkívüli együttérzéssel és hatalmas szívvel” – fejtette ki a miniszterelnök. A gyilkosság után megszólalt Angela Merkel is, aki arra kért mindenkit: az EU-ról szóló népszavazási kampány hátralévő idejében igyekezzen még inkább tiszteletben tartani a másik nézeteit és véleményét. Máskülönben szerinte a radikalizálódásnak nem lehet majd gátat szabni. A francia Nemzeti Frontot vezető Marine Le Pen viszont inkább már arról beszélt: szerinte nem kellene ezt a drámai eseményt politikai motivációktól hajtva kihasználni.