Most menjen vagy maradjon? – Kisokos a brexitről

Kötelező érvényű-e a népszavazás, ki jár rosszul, és egyáltalán: miről szól ez az egész hercehurca? Segítünk.

Mi is az a brexit?

A brexit egy angol mozaikszó, a Britain (Britannia) és az exit (kilépés) szavakból áll össze.

Már hetek óta ezzel van tele a média, de pontosan hogyan jutottak idáig a dolgok, miért is tartanak csütörtökön népszavazást az Egyesült Királyságban?

David Cameron konzervatív brit miniszterelnök saját pártjának és az akkor erősödőben lévő radikális jobboldali Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) nyomására még a 2015-ös választási kampányban ígérte meg, hogy újraválasztása esetén referendumot írat ki az ország európai uniós tagságáról. Legutóbb 1975-ben volt ugyanilyen népszavazás, a britek akkor az Európai Unió mellett tették le a voksukat. Cameron egyébként, bár betartotta az ígéretét, a maga részéről a maradás mellett kampányol.

Tulajdonképpen miről szavaznak a britek csütörtökön?

A szavazólapon magyarra fordítva az alábbi kérdést olvashatják majd a választók: „Maradjon-e az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja, vagy hagyja el az Európai Uniót?”

Ez így elég egyértelmű kérdésfelvetés. De vajon kötelező-e végrehajtani, amit a szavazók többsége kíván?

A referendum hivatalosan véleménynyilvánító népszavazásnak számít, vagyis a parlament elméletben blokkolhatja a népakarat végrehajtását. Az már más kérdés, hogy ezzel a konzervatív vezetésű kormány politikai értelemben a saját halálos ítéletét írná alá. Azaz a kiváláspárti győzelem esetén nehéz lesz megakadályozni, hogy a népakarat szerint járjon el az ország vezetése.

Ez valami különleges dolog? Lépett már ki valaha ország az Európai Unióból?

Az Egyesült Királyság lenne az első ilyen ország. Éppen ezért nehéz megjósolni, hogy mi történne, ha a britek közül a kilépésre szavaznának többen.

Jó, a britek sosem voltak éppen oda a kontinensért, mindig külön világot alkottak. Miért ez a nagy felhajtás hirtelen a brexit miatt? Kit érdekel, ha menni akarnak? Senkinek nem hiányzik majd a kolbászos reggelijük.

Az EU nyugodtabb időszakában valószínűleg nem verne ekkora hullámokat a brit népszavazás ügye. Az unió azonban nem éppen a legvidámabb napjait éli: a menekültválság, a multikulturális modell látványos kudarca egyfelől, a pénzügyi világválság hullámai, a középosztály helyzetének megroppanása másfelől, valamint a brüsszeli bürokráciával való általános elégedetlenség elitellenes közhangulatot teremtett. Az elhúzódó és kezelhetetlenné váló görög válsággal együtt – amelynél felmerült a grexit, azaz a görögök távozásának lehetősége – a közbizalomnak ez a politikában való megingása eleve minden olyan törekvést megkérdőjelez, amely a központosítást, az integrációt tűzi ki célul. Így az Európai Unió értelemszerűen a politikai elittel elégedetlenek egyre népesebb táborának célkeresztjébe került. Ilyen körülmények között félő, hogy a brit távozás csak az első lépés lenne azon az úton, amely az EU felbomlásához vezet.

Mindennek tükrében kicsit felelőtlennek tűnik, hogy Cameron megválasztása reményében bedobta a népszavazást. Miután megválasztották, nem próbálta meg esetleg hatástalanítani a saját maga által élesített bombát?

Dehogynem. Év elején egész Európát végigkampányolta annak érdekében, hogy a többi uniós tagállami vezető támogassa Brüsszelben azokat az elképzeléseit, amelyekkel az elszakadáspártiakat igyekezett odahaza lecsitítani – egyebek közt Budapesten is tárgyalt erről Orbán Viktorral. Valamiféle reformcsomagot sikerült is elérnie, ez akkor lép életbe, ha a referendumon a britek a maradásra szavaznak. A csomag elemei: az angol font megtartása, az érkező uniós munkavállalók fokozatos, azaz nem azonnali hozzáférése az ország jóléti rendszeréhez – segélyek, támogatások, közellátás stb. –, a londoni City, Európa egyik pénzügyi központjának gazdasági védelme, illetve a szigetország kimaradása az uniós integráció további mélyítéséből.

Mit éreznénk meg a brexitből mi, magyarok? Hogyan hatna a kilépés hazánkra?

Nem tudni, kilépés esetén milyen feltételekkel dolgozhatnának magyar – és más uniós – munkavállalók az országban. Az unió elveszítene egy nettó befizető országot, ami Magyarországot is érzékenyen érintené, hazánk ugyanis több pénzt kap Brüsszeltől, mint amennyit befizet. Az Egyesült Királyság kilépésével az Európai Uniót megreformálni vagy megváltoztatni akaró politikai erők – ide sorolhatjuk akár a Fideszt is – elveszítenék egyik fő szövetségesüket. Mindehhez hozzájönnek még más gazdasági hatások is.

Kik járnának még rosszul?

Például egész Európa. A Morgan Stanley modellszámításai alapján ha az Egyesült Királyság elhagyja az Európai Uniót, az már idén 0,3, jövőre 0,4-0,5 százalékponttal lassítaná az euróövezet éves növekedési ütemét az alapeseti előrejelzésekhez képest, és ez gyengítené a közép- és kelet-európai EU-térség exportjának euróövezeti keresletét is.

Aztán itt vannak az írek. Történelmüknek azon kevés pillanatai között lenne a brexit, amikor nem repesnének az örömtől, hogy Angliától messzebb kerülnek. Írország exportjának 14 százaléka landol a szomszéd szigeten, és az összes import 34 százaléka származik onnan.

Másodikként említhetőek a hollandok: kivitelük 9,4 százaléka megy a szigetországba, importjuknak pedig 6,1 százaléka származik onnan. Ők az Egyesült Királyság második legjelentősebb uniós kereskedelmi partnerei. Ráadásul a holland befektetők legkedveltebb országa Nagy-Britannia, a brit befektetőknek pedig második számú célpontja Hollandia. Egy holland elemzés szerint 2030-ig az ország mintegy tízmilliárd eurót, GDP-jének 1,2 százalékát veszítené el 2030-ig, ha győznének a kilépéspártiak.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a britek is a vesztesek között lennének. A nemzetközi pénzügyi szervezet szombaton Londonban ismertetett, több forgatókönyvet tartalmazó elemzése szerint a kilépés esetén rosszabb esetben a brit hazai össztermék 2017-ben 0,8 százalékkal csökkenne a befektetői és fogyasztói bizonytalanságok miatt. Hozzá kell tenni: a tagság megszüntetése esetén – ha nem kötnek valamiféle külön egyezséget – vámok és egyéb akadályok gördülhetnek majd az áruk szabad áramlása elé. A hivatalos adatok szerint a szigetország exportjának majdnem a fele irányul a közös térségbe – idén áprilisban 12 milliárd fontnyi áru –, ami a brit GDP mintegy hetedét adja. Hasonló a helyzet az import terén is: egy hónap alatt 41 milliárd font volt a behozatal, ebből több mint 19 milliárd érkezett az unióból. A maradást pártolók hangsúlyozzák is, hogy könnyebb az EU révén hozzáférni az európai piachoz, a fiatal és képzett bevándorlók pedig segítik a gazdasági növekedést. Úgy vélik, az Egyesült Királyságnak erősebb szava van, és nagyobb biztonságot élvez a huszonnyolc országot tömörítő Európai Unió révén.

És mit szólnak ehhez az egészhez a brit választópolgárok? Szerintük is ennyire rossz ötlet ez az egész?

Jelenleg úgy tűnik, a két tábor fej fej mellett halad. A Financial Times adatai szerint 44 százaléknyian vannak az uniópártiak, a távozást akarók pedig 45 százalékon állnak. Múlt héten ugyanakkor már olyan is volt, hogy utóbbiak 6 százalékos előnyre tettek szert. Valószínűleg nagyon kevésen múlik majd a győzelem.

Mi mellett kampányolnak a politikusok?

A parlamenti pártok képviselőinek többsége inkább maradna az Európai Unióban, a legnagyobb képviselettel rendelkező Konzervatív Párt viszont rendkívül megosztott. Még a Munkáspártból a BBC összesítése alapján csak 8-an „szakadárok”, ugyanez a szám a konzervatívok esetében eléri a 130-at, igaz nagyjából 170-en vannak a másik oldalon. Noha a miniszterelnök a maradás mellett kampányol, a másik oldalon ott van London népszerű expolgármestere, Boris Johnson, illetve Michael Gove igazságügyi miniszter. Természetesen a kilépés mellett kardoskodik a Nigel Farage-vezette UKIP is.

Ha ennyi érvet felsorakoztatnak a kilépés ellen, végső soron miért akarnak szakítani Brüsszellel a kilépéspártiak?

A fő problémájuk az ország szuverenitásának elvesztése, illetve hogy az Egyesült Királyság nettó befizető államként jóval többet ad bele a közösbe, mint amennyit kivesz onnan. Sokak számára problémát jelent elviselni azt is, hogy elsősorban a közép- és kelet-európai állampolgárok szabadon vállalhatnak munkát a szigetországban. Ugyanakkor nem megkerülhető tényező a már említett, általánosan elitellenes politikai közhangulat sem: egy ilyen erős, Brüsszel-ellenes üzenettel ma sok olyan szavazó megnyerhető, aki csalódott a „központi” politikában.

Mi jöhet azután, hogy a kilépéspártiak nyernek?

Legalább kétéves időszak – gyakorlatilag lehet hosszabb is, még senki nem csinált ilyet – következik, amely alatt az ország nem vesz részt a közös döntéshozatalban. Ezalatt tárgyalhat a többi tagállammal arról, hogy milyen szerződéses viszony álljon fenn közöttük. Több példa is akad, ugyanis mind Norvégia, mind Svájc, mind Törökország Európai Unión kívüli ország, de szerződések útján különleges viszonyt alakított ki a közösséggel. Hasonló valószínűsíthető az Egyesült Királyság esetében is.

Ha a norvég mintát követi, az Egyesült Királyságnak lényegében ugyanakkora, az eddiginél 9 százalékkal alacsonyabb összeget kell az EU-s közös kasszába fizetnie, viszont az uniós kötelezettségvállalások, jogszabályok kétharmadához kell tartania magát. Ha a svájci típusú szerződés mellett döntenének, akkor nagyjából a felére csökkenne a befizetési kötelezettség, de a tőke és a munkaerő szabad áramlása korlátozott lenne. A Törökország–EU-megállapodás lényegében vámuniót jelent.

Végezetül még itt van egy nagyon fontos kérdés. Indulhat-e kilépés esetén az Egyesült Királyság az Eurovíziós Dalfesztiválon?

Ízlés kérdése, hogy akar-e egyáltalán, de jogilag semmi akadálya.

A nemzetközi pénzügyi szervezet szombaton Londonban ismertetett, több forgatókönyvet tartalmazó elemzése szerint a kilépés esetén rosszabb esetben a brit hazai össztermék (GDP) 2017-ben 0,8 százalékkal csökkenne a befektetői és fogyasztói bizonytalanságok miatt.