A DNS-nyomok alapján a huszonöt évvel ezelőtt illegalitásba vonult Daniela Kletten– Burkhard Garweg–Ernst-Volker Staub trió áll a bűncselekmények mögött. A nyomozók meglátása szerint már nem politikai célok vezérlik a hajdani „városi gerillák” utódait, sokkal hétköznapibb ok készteti őket arra, hogy fegyvert ragadjanak: elfogytak anyagi tartalékaik, pénzre van szükségük. A lassan a nyugdíjkorhatár peremére érkező RAF-különítmény – Kalasnyikov gépkarabélyokkal és páncélököllel felszerelve – előbb Brémában, majd Wolfsburgban próbálkozott uralmába keríteni a pénzszállító kocsikat, de kísérletük mindkét alkalommal sikertelen maradt. A hátrahagyott nyomok azonban további bűncselekményekre hívták fel a nyomozó hatóságok figyelmét: főként Alsó-Szászországban legalább öt diszkontüzletet raboltak ki és jutottak 380 ezer eurós zsákmányhoz. A vizsgálat szerint minden településen – Stadéban, Elmshornban, Osnabrückben, Hildesheimben és Cellében – a RAF-utódok voltak a tettesek, akik rendre ismerték a helyi körülményeket, gondosan tanulmányozták a menekülés útvonalát. A bűnügyi hivatal munkatársai a tartomány több mint ezer autókereskedőjét keresték fel. Azok – az eléjük tett fotókon – felismerték Ernst-Volker Staubot.
Újabb fejezettel gazdagodik tehát annak a kommunista, antiimperialista szervezetnek a története, amelyet Andreas Bader, Gudrun Esslin, Horst Mahler és Ulrike Meinhof alapított az uruguayi tupamarók (baloldali gerillák) példáját követve. A népnyelven Bader– Meinhof-bandaként emlegetett csoport huszonnyolc esztendős dicstelen története során mintegy nyolcvan tagra támaszkodott, és 1970-től kezdve egyre inkább együttműködött palesztin, majd francia, olasz és belga terroristákkal. A német újraegyesítést követően derült ki, hogy az NSZK-ban körözött RAF-tagok egy része az NDK-ban kapott menedéket.
A szervezet vezéregyéniségei önkezükkel vetettek véget életüknek azután, hogy a kiszabadításuk érdekében indított akció – a Német Iparkamara és a Német Munkaadók Szövetsége elnökének, Hanns Martin Schleyernek az elrablása – nem hozta meg a remélt sikert. A menedzser nem titkolta nemzetiszocialista múltját, és a RAF számára a hitleri birodalom élő megtestesítőjének számított az NSZK-ban. Az állam nem engedett a zsarolásnak, nem adta ki a foglyokat, és Schleyert a terroristák kivégezték.
