A Fülöp-szigetek panaszait az ENSZ Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS) alapozva fogalmazta meg, ezt a dokumentumot mind ők, mind Kína ratifikálta. A Dél-kínai-tengeren található szigetek hovatartozása hosszú ideje vitás kérdés a térségben található Brunei, Fülöp-szigetek, Kína, Malajzia, Tajvan és Vietnam között. Kína ugyanakkor már jóval a döntés előtt kijelentette: bármit is mond Hága, a maga részéről nem vesz részt a törvényszék munkájában, és nem ismeri el a végeredményt. Peking szerint ugyanis az UNCLOS illetéktelen szuverenitást érintő kérdésekről szóló viták rendezésében.
A törvényszék kimondta azt is, hogy a kínaiaknak nincs történelmi joguk a dél-kínai-tengeri területekhez, ráadásul állandó és visszafordíthatatlan károkat okoztak több korallzátony ökoszisztémájában. Ráadásul a döntés értelmében azok a szigetek, zátonyok, homokpadok, amelyek a Fülöp-szigetek 200 tengeri mérföldes körzetében nem tartoznak Kína kizárólagos gazdasági övezetébe (Exclusive economic zone – EEZ).
A fő kérdés, amiben Manila a hágai törvényszék állásfoglalását kérte, az az, hogy a partvonalától számított 200 tengeri mérföldes körzetbe eső szigetek, zátonyok, homokpadok a kizárólagos gazdasági övezetébe tartoznak-e. Az UNCLOS értelmében egy sziget birtoklása 200 tengeri mérfölddel terjeszti ki maga körül az ország kizárólagos gazdasági térségét, ezen a területen pedig az érintett országnak kizárólagos joga van kitermelni a helyben található nyersanyagokat, legyen az olaj, földgáz vagy tengeri hal.
Kína behatárolt a Dél-kínai-tengeren egy olyan területet, amit történelmi hivatkozásokkal követel magának. Ezt hívják „kilenc vonalas” területnek, mivel a távol-keleti óriás kilenc (korábban 11) vonallal jelölte ki a dél-kínai tenger azon részét, amit magáénak tekint. Az 1947-ben meghúzott határ a tenger 90 százalékát foglalja magába. A Fülöp-szigetek érvelése szerint márpedig a vitatott jogállású dél-kínai-tengeri területre az UNCLOS szabályait kellene érvényesíteni, Kína 9 vonallal behatárolt területe viszont jókora mértékben „belelóg” abba a térségbe, ami Manila – és immár Hága – szerint is a Fülöp-szigeteknek járna. Úgy tűnik, a hágai döntés hivatalosan érvényteleníti ezt a kínai területi igényt.
Az ügy azért is jelentős, mert a felmérések szerint a vitatott hovatartozású terület kőolajban és más ásványkincsekben gazdag, a legnagyobb földgázlelőhelyek állítólag pont abban a körzetben vannak, amit Peking és Manila is magáénak tekint. A Fülöp-szigetek egyébként még a bíróság döntése előtt igyekezett nagyvonalúnak tűnni, kijelentették, hogy országuk kész megosztani Kínával a vitatott dél-kínai-tengeri területek természeti erőforrásait, akkor is, ha a felségterületi vitával foglalkozó nemzetközi bíróság Manila javára ítélkezik. Manila jogsértőnek tartja ellenben, hogy a kínaiak mesterséges szigeteket hoznak létre a vitatott jogállású területeken, de az sem tetszik nekik, ha kínai halászhajók dolgoznak a térségben.
Mivel amerikai hadihajók a múlt héten fokozták járőrözéseiket a vitatott jogállású területek közelében, Peking már figyelmeztette Washingtont, hogy ne avatkozzon bele a szuverenitást érintő dél-kínai-tengeri vitás területi kérdésekbe.
A térségben található Spratly-szigetek közül jelenleg Vietnam 29 szigetet, sziklazátonyt és homokpadot felügyel, Tajvan egyet, a legnagyobbat. Malajzia 3 szigetet birtokol, míg a Fülöp-szigetek, amely a szigetcsoport nagyobb részére igényt tart, eddig 8-at foglalt el. Brunei egy viszonylag kis területet tart a sajátjának, de azt nem vette birtokba. Kína 7 zátonyon, szigeten van jelen. A Spratly-szigetekhez hasonlóan a szintén a Dél-kínai tengeren található Paracel-szigetek, a Pratas-szigetek, a Scarborough-zátony, és a Macclesfield-part is vitatott hovatartozásúak.
Háda Béla, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa szerint ugyanakkor bár hivatkozási alap és precedens született a hágai ítélettel, nagy változás nem várható, mert bár a kínai érvelés nem állja meg a helyét, mégsem lehet őket kiküldeni a kérdéses területekről. A szakértő úgy látja, a kínai álláspont, miszerint már régóta kínai birtokban van a terület, azért sem valós, mert a huszadik század előtt ezek a szigetek és zátonyok életre alkalmatlanok voltak, nincs rajtuk édesvíz és építőanyag sem, ráadásul korábban – az európai gyarmatosítás előtti időkben – az ázsiai joggyakorlat nemigen ismerte a felségvíz vagy a kizárólagos gazdasági térség fogalmát sem. Háda szerint nem véletlen az sem, hogy a kínaiak sosem akarták nemzetközi jogi fórumon eldönteni, kié is a terület.
Kína ráadásul hagyományosan gyengébb pozícióban volt riválisainál a Dél-kínai-tengeren, bár a huszadik században sikerült ezen javítani, így képessé vált a korábbinál erősebb katonai jelenlétre. Ráadásul azzal, hogy az utóbbi években mesterséges szigeteket hozott létre, meglehetősen fenyegetővé vált szomszédai számára.
Háda Béla szerint a Fülöp-szigetekiek érvelése azért is volt elfogadható, mert több kínai állás valóban belül van azon a területen, ami az UNCLOS szerint Manila fennhatósága alatt kell, hogy álljon.
Peking az ítélet meghozatala után is tartja magát a véleményéhez, miszerint kategorikusan elutasítja a Állandó Választottbíróság döntését, a lezáró döntést semmisnek tekinti. Peking szerint a határozat súlyosan megsérti egy szuverén állam (Kína) törvényes jogait, igazságtalan és törvénytelen. A távol-keleti óriás a fennálló vitákat saját bevallása szerint tárgyalásos úton és konzultációkkal kívánja rendezni, történelmi tényekre alapozottan, a térségi béke és stabilitás fenntartásával.
Vang Ji kínai külügyminiszter ugyancsak kedden „politikai komédiának” nevezte a választottbírósági eljárást a Hszinhua hírügynökség jelentése szerint.
Az Egyesült Államok fő térségbeli szövetségese, Japán azt közölte, „erősen reméli”, hogy az állásfoglalás elfogadása végül békés megoldáshoz vezet majd a Dél-kínai-tengeren.
A Fülöp-szigeteki külügyminiszter, Perfecto Yasay szerint országa üdvözli a döntést, de egyben visszafogottságra és józanságra is felszólított. Antonio Carpio, a Fülöp-szigetek legfelsőbb bíróságának tagja úgy látja, az ítélet visszaadja az emberek hitét abban, hogy a jog uralma képes békésen véget vetni az államok közti konfliktusoknak.
Tajvan hevesen elutasította a választottbírósági döntést, és a Kínai Népköztársasághoz hasonlóan nem fogadja el azt. Tajpej közölte, hogy a határozat, amely sziklának minősítette a közigazgatása alá tartozó 64 hektáros Tajping /Itu Aba-szigetet (a Spratly-szigetcsoport legnagyobbikát), súlyosan megsértette területi jogait – idézi a tajvani véleményt az MTI.
Az Egyesült Államok arra intette a hágai döntésben érintetteket, hogy tartózkodjanak provokatív közleményektől és cselekményektől. „A döntés ... fontos hozzájárulás a dél-kínai-tengeri viták békés rendezésének közös céljához” – fogalmazott John Kirby, a külügyminisztérium szóvivője. Egyúttal arra sürgette a feleket, hogy érvényesítsék a jogilag kötelező érvényű döntést.
A pakisztáni külügyminisztérium a vitákban közvetlenül érintett országok közötti tárgyalást szorgalmazta és kifejezte, országa ellenzi bárki „egyoldalú akaratának másra erőltetését”.
