Ha hétfő, akkor Belgium. Legalábbis Vallónia. A fél világ a francia nyelvű belgiumi tartományra figyelt, a meglepetés pedig elmaradt. Ahogy a területi vezetés előre jelezte, hiába a kanadai fél kínálta engedmények, számukra a szabadkereskedelmi egyezmény jelen formájában továbbra is elfogadhatatlan. Persze nem a vallonok voltak a megállapodás egyedüli kerékkötői, mások mellett a román és a bolgár fél sem lelkesedett a CETA-ért, nekik azonban Ottawa 2017. december 1-jétől vízummentességet ígért a boldogító „igenért” cserébe. Az üzlet pedig megköttetett.
Önmagában gyanús lehet, mondhatnánk, ha az egyik fél egy sor kérdésben enged, csak szülessen meg a szerződés végre – vagyis ez a jelenség csak erősíthette volna az európai félben a gyanút, hogy bizony a végeredmény a tengerentúli partnernek lesz kedvezőbb.
A CETA életbelépése önmagában nem is csak a szabadkereskedelemről, a vámok eltörléséről szól, hiszen ennek mértéke már most is alacsony, négy százalék. A sokkal nagyobb problémát a szabályozás meggyengítése jelentette volna – amire furcsamód az európai vezetők többsége ki is mondta az igent, akkor is, ha hazája szuverenitása ezzel pillanatok alatt jelentősen csökkenhetett volna. Hiába foglalja ugyanis bármely uniós tagállam az alkotmányába, hogy nem engedi be területére a génmódosított termékeket mondjuk éppen Kanadából, egy jogi nonszensz miatt ez mégis megtörténhetett volna. A tengerentúli cégeknek ehhez pert kellett volna nyerniük a megfellebbezhetetlen választott bíróságok valamelyikén – amire a szakértők szerint meg is lenne a komoly esélyük. Nemcsak a GMO, hanem megannyi más kérdésben is az óriáscégek akarata emelkedhetne így felül az európai országokén, ezért is jósolták korábbi tanulmányok azt, hogy több százezer munkahely szűnhet meg a kontinensen, illetve Európa kárára, a tengerentúl javára változhat a gazdasági erőviszony.
Idehaza a Fidesz frakciójának többsége – mint azt a Magyar Nemzet közvetlen forrásból elsőként megírta – ellenezte, hogy Magyarország jelen formában támogassa az egyezményt. A külügyi vezetés és a Miniszterelnökség azonban támogatta a szerződést, majd a miniszterelnök tett pontot az ügy végére: a többséggel szembemenve magához vonta a döntést. Az október 2-i népszavazás keltette dobpergésben pedig áttolta volna a megállapodást, abban bízva, hogy a migrációs ügyben zajló viták közepette nem kap majd túl nagy figyelmet a CETA.
A Montrealban tárgyaló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn is arról beszélt, hogy Magyarországnak érdeke lenne a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése az Európai Unió és Kanada között. Ennek ellenére a kormányzatot aligha a CETA iránti elkötelezettség hajtotta, egyszerűen nem akart ismét egy fontos nemzetközi ügy kerékkötőjeként megjelenni, szembemenve mindenekelőtt Merkel német kancellárral. Orbánék okkal bízhattak abban, hogy lesz más is Európában, aki majd blokkolja az egyezményt. A hazárdjáték tulajdonképpen bejött. A kockázat azonban nem volt csekély, a mellékhatás pedig idehaza az lehet, hogy a kormány – és hazánk szuverenitásának – támogatói közül mind többen becsapva érezhetik magukat.
A döntés
Charles Michel belga miniszterelnök a tárgyalásokat követően elmondta, már jelezte Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének, hogy Belgium nem tudja aláírni a megállapodást. Ennek következtében határozatlan időre elhalasztják a csütörtökre tervezett EU–Kanada-csúcstalálkozót. Vasárnap este Paul Magnette vallon miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy „az ultimátumok nem összeegyeztethetők a demokratikus jogok gyakorlásával”. A 3,5 milliós, francia ajkú Vallónia szerint a CETA káros hatással lenne az európai mezőgazdaságra, és erősítené a multinacionális nagyvállalatok befolyását. Szakértők attól tartanak – fogalmaz szó szerint az MTI –, hogy a CETA kudarca ellehetetleníti az Egyesült Államokkal, illetve Japánnal készülő uniós szabadkereskedelmi megállapodást is.
