„Az EU egy születési rendellenesség!”

Václav Klaus volt cseh államfő szerint az Európai Unió az integráció hibás modellje.

– S mi lenne az Európai Unió alternatívája? Van egyáltalán ilyen?
– Hát persze! Emlékezzen csak, a kommunizmusnak sem csupán az úgynevezett gulyáskommunizmus volt az alternatívája. Az integráció sem azt jelenti, hogy a nemzeteket el kellene felejteni.

– Tökéletesen egyetértünk abban, hogy az európai integráció jelenlegi modelljének átgondolása, megújítása elkerülhetetlen. Már csak azért is, mert az elmúlt évek sajnálatosan azt igazolták, hogy Európa átaludta a világ átalakulását, s a jelenlegi elit képtelen hatékonyan és gyorsan reagálni az új kihívásokra…
– Igen, és ennek az oka a már említett arctalan egyesítés, és ez az unifikáció az Európai Unió születési rendellenessége.

– S milyen szerepet játszhat ebben a megújulásban a migránsválság által összekovácsolt Közép-Európa? Milyen alternatívát nyújthatnak a visegrádiak Nyugat-Európának?
– Örülnék annak, ha így lenne, de ilyen összefogást én nem látok. A visegrádi csoport erős láncot alkot, de ereje természetesen a leggyengébb láncszemétől függ. Ez pedig éppen Csehország. A Közép-Európa egységét hirdető pártok, amilyen az enyém is volt, lényegében eltűntek a színről. Még jó, hogy Zeman elnök ott van, és kiáll e kérdés mellett. Egyébként az Európai Uniót is különböző hangsúlyokkal bírálja Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország. Nézze, én soha nem voltam a V4-ek híve, s valójában nincs olyan nagy egyetértés eme országok között, mint ahogy a migránskérdés kapcsán látszik. Nincs itt igazán közös politika, csak az érdekek egyezése. Most van egy közös téma, de félek, hogy ez nem tart sokáig.

– Magyarország népszavazást tartott a migránskérdésről. Mit gondol, milyen következménye lehet? Milyen hatással lehet ez a szavazás az európai folyamatokra? Válhat-e a nyugati közvéleményben is egyre népszerűbb Orbán Viktor fajsúlyos európai politikussá?
– Nézze, ő már most európai politikusnak számít, mivel lehet vele vitatkozni, de világos nézeteket vall. Más kérdés, hogy az európai intézményrendszer éppen rá vágyik-e. Úgy gondolom, hogy őt aligha fogadnák el. Ettől függetlenül a befolyása érezhető. Olyan ereje van, mint senki másnak! Ha anno nekem lett volna ilyen támogatóm otthon, soha nem írtam volna alá a lisszaboni szerződést.

– Ha már Visegrádról beszélgetünk, mit gondol Norbert Hofer osztrák elnökjelölt azon ötletéről, hogy ezt a csoportot Ausztriával kellene kibővíteni?
– Ez csak álom! Amikor ezt Zeman támogatta, akkor a saját játékát játszotta. A lényeges a kormány szava.

– Elnök úr, ha már Európáról beszélgetünk, nem gondolja, hogy az Európai Unió saját problémáinak kezelése helyett inkább új gondokat kreált azzal, hogy Oroszországban találta meg a régi-új ellenséget?
– Mesterségesen létrehozott problémáról van szó. Arról, hogy ezzel eltereljük a figyelmet egyéb gondokról.

– Ráadásul ez a kérdés nem egyesíti, hanem éppen megosztja Európát…
– Ez így van, s úgy gondolom, hogy Amerika érdekeivel nem mehet szembe Európa, de az nem jó, ha a vezetői nem az európai érdekekből indulnak ki. Az Európai Unió képviselői sajnos a saját érdekeikből indulnak ki.