Síppal vívott forradalmak

Thaiföldtől Csádig sokan díjaznák Juhász Péter ötletét.

Emberi fütty, amely a következő, g-moll hangsorból áll: egynyolcad hosszúságú G4 hang, majd egynyolcad Bb4, egynyolcad A4, végül egy fél D4 hang. Ez a leírás az amerikai szabadalmi hivatalnál levédett 85409089-es sorszámú védjegy leírásában szerepel. A védjegy birtokosa a Lions Gate Entertainment filmes cég. A négy hangból álló dallam az Éhezők viadala című hatalmas sikerű scifisorozat révén lett ismert. A film egyik tragikus sorsú gyermekszereplője, Rue jelzett így bajtársainak. Mivel ezt a dallamot énekli a filmben szereplő fecsegő poszáta is, a lány füttyjele nem keltett feltűnést az elnyomó hatalom katonái között.

A dallam és az ugyancsak a filmből megismert háromujjas lázadótisztelgés csakhamar kilépett mozitermekből. A 2014-es thaiföldi tömegtüntetések diák résztvevői így tiltakoztak a puccsista hatalommal szemben. Mindez olyannyira tömegessé vált, hogy a kormány mindenkit börtönnel fenyegetett meg, aki az Éhezők viadalából ismert módon tiltakozott – miközben persze a véleménynyilvánítás minden más fajtáját is betiltotta. Az egyik thaiföldi mozilánc be is szüntette a film vetítését, nehogy ezt is lázadásként értelmezze a hatalom.

Nem ekkor használták először a thai tüntetők a füttyöt tiltakozásaik során. Egy évvel korábban éppen a korrupt kormánypárti politikusokat akarta kihúzni a csávából az épp regnáló hatalom, ehhez pedig egy amnesztiatörvényt próbált áterőltetni a parlamenten. Mindebből akkor nem lett semmi, nem kis részben a síppal felszerelkezett fiatal tüntetők nyomására. A síp szimbólummá vált, a beszámolók szerint már meg sem kellett fújni, elég volt, ha valaki tüntetőleg thai nemzetiszínű szalagra fűzve a nyakában hordta, hogy mindenki tudja, hová tartozik.

A síp átlényegült, és azonnal megjelentek az új divatkellék népszerűségéből hasznot húzók. Az egyik thai demonstráló büszkén mesélte az újságíróknak, hogy a saját személyiségéhez legközelebb álló mintájú-színű sípot vett. A tüntetőket támogató sajtó szinte ódákat zengett e kis eszközről. Az Imagine című thai magazin például így írt róla: „A síp fütyülő hangja a győzelem kinyilvánításának mennyei hangjához hasonlatos. A tüntetők szerint a síp az egységet fejezi ki. Elnyomja minden más parancs hangját. Csak az nem hallja az egység hangját, aki méhviaszt tömött a fülébe, és vak a szíve.” Az akkori megmozdulásokat szervező Népi Demokratikus Reformtanács vezetője elmondta, hogy a síp azért hatékony segédeszköze a tüntetésnek, mert egyszerűen megérthető a jelentéstartalma: arra figyelmeztet mindenkit, hogy valami veszélyes közelít.

A kevésbé elragadtatott thai elemzők azért megjegyezték, hogy az állandó füttyszó előbb-utóbb – ha túlzásba viszik – negatív hatást is gyakorolhat a reformmozgalom általános megítélésére. A hangos és zavaró zaj ugyanis amellett, hogy fizikailag is kellemetlen, sőt ártalmas is lehet, a független megfigyelők számára összekapcsolódhat az ellentétes vélemények elhallgattatásának szándékával. A hangos sípolás agresszív cselekedetként is érzékelhető, noha épp az volt a tüntetők eredeti célja, hogy ezzel demonstrálják tiltakozásuk erőszakmentes voltát.

Idén tavasszal Csádban szólították fel az ellenzéki tüntetőket, hogy otthonukban sípoljanak hangosan tizenöt percen keresztül, így tiltakozva a negyedszázada puccsal hatalomra került Idriss Déby elnök ötödik újraválasztása – a vádak szerint elcsalt szavazás – ellen. Az akció célja egyértelműen a hatalom és támogatóinak idegesítése lehetett, minthogy hajnali fél ötre időzítették. Egy emigráns csádi jogvédő szerint az otthoni fütyülés remek módja annak, hogy az egész ország visszhangozzon a zajtól, a hatalom és titkosrendőrség mégse tudja megállapítani, hogy pontosan ki zajong.

Ebben van ráció. A magas füttyszerű hangok sajátossága ugyanis, hogy messzire hangzanak, s nehéz meghatározni azt, hogy pontosan milyen irányból erednek, tehát ki kelti őket. Ezt mindenki megtapasztalhatja, amikor autóban mentő szirénázását hallja, de fogalma sincs, hogy honnan jön a hang. E sajátságuk miatt az állatvilágban is előszeretettel alkalmazzák a magas, füttyszerű hangokat – nyilván nem tudatosan, hanem az evolúció eredményeképpen. Számos állat, például az ürgék és a földikutyák, fütyülve ad le vészjelzéseket társainak, ha ragadozó közeledtére figyel föl. Ez önzetlen cselekedet a részükről, hiszen azáltal, hogy hangoskodnak, felhívhatják magukra a ragadozó figyelmét. Ugyanakkor növelik túlélési esélyeiket azáltal, hogy magas hangot adnak ki, amelyet az áldozatára leső állat nehezen tud lokalizálni.

A fütty jelentése mindig is kettős volt. Van, hogy a boldogságot, a tetszésnyilvánítást fejezi ki, és az is gyakori, hogy tüntetők így mutatják ki felháborodásukat, ellenállásukat, megtörhetetlenségüket. Utóbbi volt a Híd a Kwai folyón angol hadifoglyainak szándéka, amikor a film zenéjének főtémáját fütyülték vonulás közben. A filmben olyan fontos szerepet tölt be e füttydallam, hogy szinte mindenki a mozival és általában a hadifogsággal azonosítja – akár látta az illető a filmet, akár nem.

A dallamot nem a filmhez írták, hanem Bogey ezredes-induló címen 1914-ben szerezte F. J. Rickets hadnagy, a brit hadsereg zeneszerzője. Mire kitört a második világháború, az indulót már Anglia-szerte mindenki fújta. Milliós példányszámban adták el a kottáját, részévé vált az angol életformának. Szöveget is írtak rá „Göringnek (más változatokban: Hitlernek) csak egy golyója van” címmel. Ma e dal a kanadai hadsereg King’s Own Calgary Regiment nevű egységének hivatalos indulója.

A fütty a második világháború utáni évtizedekben élte világkorát. Akkoriban a munkásosztály mindennapjaink elengedhetetlen része volt. Sok foglalkozást a fütyülő munkás képével és hangjával azonosítottak. Paul McCartney a legenda szerint akkor szembesült azzal, hogy a The Beatles végérvényesen befutott, amikor hajnalban, egy fellépésről hazafelé tartva azt hallotta, hogy a tejesember a From Me to You című számukat fütyüli. Ennek azonban vége, a köznapi fütyülés kiveszőben van. Részben azért, mert már nincsenek tejesemberek, kifutófiúk, és nehézipari munkásból, bányászból is egyre kevesebben dolgoznak – és fütyülnek.

Egy tavalyi, angliai felmérés szerint az emberek kétharmada érzékeli úgy, hogy manapság sokkal kevesebb füttyszót hall az utcán, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Sokan ennek okaként azt mondták, hogy a fülhallgatós zenehallgatás értelmetlenné teszi ezt a hangadási formát, hiszen az ember így maga sem hallja, ha szórakozásból fütyül, és az sem érzékeli, akinek esetleg kommunikációs céllal szólna a fütty.

A köztéri fütty megítélése emellett az utóbbi évtizedben a nyugati világban igen sokat romlott, mégpedig a nők utáni fütyülés miatt. Az angol Nottinghamshire megye rendőrsége idén júliusban jelentette be, hogy a nők szóbeli megfélemlítését, megalázását, például az utánuk való fütyülést ezentúl gyűlölet-bűncselekményként fogja kezelni. Ilyenformán egyes értelmezések szerint akár börtönbüntetés is kiszabható érte. A valóságban a büntetéshez vélhetően az kell, hogy a fütty számos más, kifogásolható cselekmény egyike legyen, de a felvetés önmagában is jelzésértékű. Bár sok fütyülő férfi szerint e hangok csak a hölgy kívánatossága miatti elismerés kifejezései, néhány nőjogi aktivista ezt nem így gondolja. Az ő narratívájukban bármilyen cselekedet, amely egy másik embert félelemmel, szégyenérzettel tölti el az utcán, az zaklatás, és nem bók.

Emiatt senki sem fütyülhet rá.

###HIRDETES2###