A kevésbé elragadtatott thai elemzők azért megjegyezték, hogy az állandó füttyszó előbb-utóbb – ha túlzásba viszik – negatív hatást is gyakorolhat a reformmozgalom általános megítélésére. A hangos és zavaró zaj ugyanis amellett, hogy fizikailag is kellemetlen, sőt ártalmas is lehet, a független megfigyelők számára összekapcsolódhat az ellentétes vélemények elhallgattatásának szándékával. A hangos sípolás agresszív cselekedetként is érzékelhető, noha épp az volt a tüntetők eredeti célja, hogy ezzel demonstrálják tiltakozásuk erőszakmentes voltát.
Idén tavasszal Csádban szólították fel az ellenzéki tüntetőket, hogy otthonukban sípoljanak hangosan tizenöt percen keresztül, így tiltakozva a negyedszázada puccsal hatalomra került Idriss Déby elnök ötödik újraválasztása – a vádak szerint elcsalt szavazás – ellen. Az akció célja egyértelműen a hatalom és támogatóinak idegesítése lehetett, minthogy hajnali fél ötre időzítették. Egy emigráns csádi jogvédő szerint az otthoni fütyülés remek módja annak, hogy az egész ország visszhangozzon a zajtól, a hatalom és titkosrendőrség mégse tudja megállapítani, hogy pontosan ki zajong.
Ebben van ráció. A magas füttyszerű hangok sajátossága ugyanis, hogy messzire hangzanak, s nehéz meghatározni azt, hogy pontosan milyen irányból erednek, tehát ki kelti őket. Ezt mindenki megtapasztalhatja, amikor autóban mentő szirénázását hallja, de fogalma sincs, hogy honnan jön a hang. E sajátságuk miatt az állatvilágban is előszeretettel alkalmazzák a magas, füttyszerű hangokat – nyilván nem tudatosan, hanem az evolúció eredményeképpen. Számos állat, például az ürgék és a földikutyák, fütyülve ad le vészjelzéseket társainak, ha ragadozó közeledtére figyel föl. Ez önzetlen cselekedet a részükről, hiszen azáltal, hogy hangoskodnak, felhívhatják magukra a ragadozó figyelmét. Ugyanakkor növelik túlélési esélyeiket azáltal, hogy magas hangot adnak ki, amelyet az áldozatára leső állat nehezen tud lokalizálni.
