Különösen fontosnak tetszik, hogy a beszéd alapján megállapítható: hiába ütött meg békülékenyebb hangot Oroszországgal Donald Trump megválasztott amerikai elnök, úgy tűnik, a politikai-ideológiai hasonlóságok ellenére a brit konzervatív kormány nem hajlandó egyezkedni Putyinnal. Johnson megjegyezte: a kapcsolatokat Oroszországgal mindaddig nem lehet normalizálni, amíg Moszkva folytatja Ukrajna destabilizálását, és Aleppó bombázását.
A programbeszéd persze programbeszéd, nehéz megjósolni ennek alapján, a gyakorlatban milyen lesz a brit külpolitika. (A beszédet a Chatham House honlapja videón is közzétette, a teljes, angol nyelvű leirat elérhető itt.)
Boris Johnson egyébként meglehetősen magasra tette a lécet. Meggyőződése, hogy Nagy-Britannia az Európai Unióból való kilépése után is globális szerepet játszik majd. Mi több, vezetnie kell a világot!
Azoknak, akik szerint most túl kicsik, túl gyengék és túl szegények vagyunk ahhoz, hogy befolyással legyünk a világra, azt válaszolom, vannak még néhányan, akik megértik, mire képes ez az ország és milyen hatással tud lenni
– üzente a kételkedőknek.
Kérdés, mit fog szólni ehhez az Egyesült Államok. A brit politika harciassága Moszkvával szemben kétségtelenül hidegháborús retorikai hagyomány is, ám Boris Johnson beszéde azt sejteti, hogy a Közel-Kelet egyes kérdéseiben is meglehetősen távol áll majd az új amerikai adminisztráció és a brit külügy elképzelése. Például Johnson nem ért egyet a leendő amerikai elnök Szíria-politikájával sem: ő Bassár el-Aszad elnököt tárgyalóasztalhoz kényszerítené, ami arra utalhat, hogy London számára elfogadhatatlan egy olyan rendezés, amely Aszad győzelmével, vagy hatalomban való megerősítésével járna.
Vannak azért közös pontok is: Johnson is sürgette, hogy Kínával és Kelet-Ázsiával a viszonyt ne csupán a kereskedelmi érdekek, hanem geopolitikai célok is meghatározzák. Johnson ugyancsak egyetért Trumppal abban, hogy minden tagállamnak növelnie kell hadi kiadásait és hozzájárulását a NATO költségvetéséhez. „Donald Trumpnak igaza van. Nem lehet igazolni azt, hogy egyetlen NATO-tag, Amerika, a szövetség védelmi költségvetésének 70 százalékát biztosítja, míg a többi huszonhét ország a maradék harminc százalékon osztozik.”




