Ahhoz képest, hogy az emberek nagy része először azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen, mikor kiderült, hogy Boris Johnson lesz Nagy-Britannia külügyminisztere, a botrányairól és különcségéről elhíresült egykori londoni polgármester egész jól belejött az új munkájába is.
Ma elmondott beszédében, amelyet a sajtó első jelentős külügyminiszteri beszédének nevezett, Johnson megállapította: a világ nincs jó formában. „Az erős ember kultusza dívik, és a demokrácia visszaszorulóban van”. A beszédében Boris Johnson a jog uralmára épülő liberális rend védelmezőjeként állította be az Egyesült Királyságot, amellyel élesen megkülönböztette Nagy-Britanniát azoktól, akik illiberális fordulattal kacérkodnak.
Ismeretes, 2014-ben Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében az illiberális demokráciák sikeréről beszélt, ami akkor még megütközést keltett. Most csütörtökön a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XV. plenáris ülésén, Budapesten, a Várkert Bazárban a magyar kormányfő úgy fogalmazott: sokan a mai napig nem értették meg a brexitet és Donald Trump győzelmét az amerikai elnökválasztáson, pedig ezek azt mutatják, a valóság győzött az ideológiák felett, nem nehéz megtalálni a párhuzamot ezen események és a 2010-ben indult magyar változások között.
Johnson azonban beszédében nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Királyság „az erős ember” kultusza ellen fellépve mindent megtesz azért, hogy a világ ne térjen vissza egy korábbi, brutálisabb állapotához. Hangsúlyozta: az Egyesült Királyság kiválásáról szóló döntést nem tartja beilleszthetőnek abba a politikai sokksorozatba, amelyet Donald Trump választási győzelme jelentett Amerikában és a szélsőjobb megerősödése Európában. „A június 23-i referendum óta erőfeszítések történnek arra, hogy az eredményt átpszichologizálják, és hogy a brit népnek káros indítékokat tulajdonítsanak. És sokan vannak, akik elhamarkodottan párhuzamot vontak populista mozgalmakkal a világ más részein” – fogalmazott Johnson, és kijelentette, hogy a kilépésre az emberek, ahogy jómaga is, nem idegengyűlöletből szavaztak, hanem éppen a demokráciába vetett hitük miatt.
Különösen fontosnak tetszik, hogy a beszéd alapján megállapítható: hiába ütött meg békülékenyebb hangot Oroszországgal Donald Trump megválasztott amerikai elnök, úgy tűnik, a politikai-ideológiai hasonlóságok ellenére a brit konzervatív kormány nem hajlandó egyezkedni Putyinnal. Johnson megjegyezte: a kapcsolatokat Oroszországgal mindaddig nem lehet normalizálni, amíg Moszkva folytatja Ukrajna destabilizálását, és Aleppó bombázását.
A programbeszéd persze programbeszéd, nehéz megjósolni ennek alapján, a gyakorlatban milyen lesz a brit külpolitika. (A beszédet a Chatham House honlapja videón is közzétette, a teljes, angol nyelvű leirat elérhető itt.)
Boris Johnson egyébként meglehetősen magasra tette a lécet. Meggyőződése, hogy Nagy-Britannia az Európai Unióból való kilépése után is globális szerepet játszik majd. Mi több, vezetnie kell a világot!
Azoknak, akik szerint most túl kicsik, túl gyengék és túl szegények vagyunk ahhoz, hogy befolyással legyünk a világra, azt válaszolom, vannak még néhányan, akik megértik, mire képes ez az ország és milyen hatással tud lenni
– üzente a kételkedőknek.
Kérdés, mit fog szólni ehhez az Egyesült Államok. A brit politika harciassága Moszkvával szemben kétségtelenül hidegháborús retorikai hagyomány is, ám Boris Johnson beszéde azt sejteti, hogy a Közel-Kelet egyes kérdéseiben is meglehetősen távol áll majd az új amerikai adminisztráció és a brit külügy elképzelése. Például Johnson nem ért egyet a leendő amerikai elnök Szíria-politikájával sem: ő Bassár el-Aszad elnököt tárgyalóasztalhoz kényszerítené, ami arra utalhat, hogy London számára elfogadhatatlan egy olyan rendezés, amely Aszad győzelmével, vagy hatalomban való megerősítésével járna.
Vannak azért közös pontok is: Johnson is sürgette, hogy Kínával és Kelet-Ázsiával a viszonyt ne csupán a kereskedelmi érdekek, hanem geopolitikai célok is meghatározzák. Johnson ugyancsak egyetért Trumppal abban, hogy minden tagállamnak növelnie kell hadi kiadásait és hozzájárulását a NATO költségvetéséhez. „Donald Trumpnak igaza van. Nem lehet igazolni azt, hogy egyetlen NATO-tag, Amerika, a szövetség védelmi költségvetésének 70 százalékát biztosítja, míg a többi huszonhét ország a maradék harminc százalékon osztozik.”
A külügyminiszter ezzel kapcsolatos megjegyzései közül a BBC kiemelte, hogy Johnson szerint az Egyesült Királyság nem fogja akadályozni azokat az európai erőfeszítéseket, amelyek szorosabb védelmi együttműködés kialakítását célozzák. „Ha ezt akarják, ám legyen” – mondta a brit külügyminiszter, ám figyelmeztetett, mindez nem történhet a NATO-ban vállalt kötelezettségek rovására.
A BBC híradásában megjegyzi: 2015 márciusában az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker kijelentette, hogy közös európai hadseregre lenne szükség az orosz és más fenyegetésekre is válaszképpen. 2016-ban pedig Csehország és Magyarország is kinyilvánította, hogy szükség van a közös hadseregre az EU biztonságának megerősítése érdekében. A közös haderő gondolata viszont nagy lendületet adott a brexit győzelmének a brit népszavazáson.
Itt azonban némi zavar lehet az erőben, ugyanis a BBC ugyanebben a híradásában arról számolt be, hogy a brit kormány szóvivője szerint semmiféle változás nem történt ebben az ügyben a brit álláspontban, és a jelenleg még EU-tag Egyesült Királyság nem ért egyet az európai véderő létrehozásában.
Félő, hogy a jog szerint akár egymillió uniós polgárt is kitoloncolás fenyeget Nagy-Britanniából az EU-ból való kilépést követő napon, legalábbis ha nem gyorsítják fel a státuszuk elbírálását – írta a The Guardian. Becslések szerint ha az országban jelenleg élő mintegy hárommillió uniós polgár benyújtaná az állandó lakhelyre vonatkozó kérelmét, akkor azok elbírálása a jelenlegi tempó mellett 47 évig tartana. A dokumentumot ugyanis egyáltalán nem uniós lakosok számára tervezték: a 85 oldalas nyomtatványon ezernyi adatot meg kell adni, például az adózásról, a bankszámláról, a külföldre tett utazásokról. Ráadásul csütörtöki statisztikák szerint a kérelmek mintegy 30 százalékát így is visszautasítják.
