Még nem tudjuk, ki lesz Románia új miniszterelnöke, de az már biztos, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetésével alakul koalíciós kormány Bukarestben. Magyar szempontból a két legfontosabb kérdés nyilvánvalóan az: miként viszonyul az új kabinet az erdélyi magyarokhoz, illetve hogyan alakulnak a magyar–román államközi kapcsolatok? Mindkét esetben fontos szerep hárul a vasárnap kifejezetten jól teljesítő Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ).
Ma még nem tudjuk, hogy a Kelemen Hunor vezette párt tagja vagy csak külső támogatója lesz-e a szociáldemokraták és a liberális ALDE alkotta kormánynak. Az utóbbinak van nagyobb esélye, mivel a PSD-nek, de az RMDSZ-nek is kínos lenne szavazóinak kommunikálni egy szerződéses összeborulást. Korábban – Adrian Nastase baloldali kormányának regnálásakor – már volt példa az RMDSZ koalíciós megállapodás nélküli parlamenti támogatására, s a tapasztalatok nem voltak rosszak.
A PSD nehezen tudná letagadni posztkommunista jellegét. Nacionalizmusát is a nemzeti érzésekkel manipuláló Ceausescu-féle kommunista diktatúrából mentette át. A székely zászlót legkitartóbban üldöző székelyföldi prefektusok szociáldemokrata színeket képviseltek, és a PSD-hez köthető a szélsőséges, magyarellenes Egységes Románia Szövetség létrehozása is, amelynek viszont nem sikerült átlépnie a bejutási küszöböt. De arra is volt már példa, hogy a PSD sikeresen visszafogta nacionalistáit, amikor megbízható szövetségest látott az RMDSZ-ben. Ebben a pragmatizmusban bízhatnak most is Kelemenék. Az viszont már inkább vágyálom, hogy konkrét előrelépések legyenek kisebbségi kérdésekben.
Valami hasonlóra lehet számítani a magyar–román államközi viszonyban is. Nagy barátságra kár lenne fogadni, de a Fidesszel kibékülő RMDSZ sokat tehet a befagyott kapcsolat javításáért. Hogy erre van hajlandóság, azt Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere tegnap nyilvánvalóvá tette. „A magyarságnak elemi érdeke, hogy javuljon a Románia és Magyarország közti viszony. A romániai magyarság és az RMDSZ közvetíteni tud, hogy a két ország kapcsolatai eljussanak arra a szintre, amikor ismét lehetnek például közös kormányülések” – nyilatkozta a politikus.
Nem mellékes, hogy a PSD a kampányban Orbán Viktorék üzeneteire hajazva hangsúlyosan használta Soros György rémképét. A baloldal a technokrata kormányt, a jobbközép erőket, de Klaus Johannis államfőt is az amerikai milliárdos, illetve a hozzá köthető érdekcsoportok bábjaiként mutatta be. Jutott a kritikákból a brüsszeli bürokratáknak, a külföldi befektetőknek és a romániai „idegenszívűeknek”. Johannis államfőt, illetve a miniszterelnököt több alkalommal is csak Klaus Wernerként, valamint Julienként (ez Dacian Ciolos második keresztneve) emlegették, ami cseppet sem finom utalás kétes értékű hazafiságukra.
Volt olyan elemző, aki a választási eredmények közzététele után máris illiberális politikát vizionált a még meg sem alakult PSD-kormánytól, s elrettentő példaként emlegette Budapestet és Varsót. Mindez közvetett módon akár alapot is adhat a magyar–román közeledésre. A magyar–szlovák példa azt mutatja, a legrosszabb viszonyból is lehet jól működő érdekházasság.
