Száz napba telt, mire az iraki kormányerők – kezdetben a kurd pesmergák segítségével – bevették az Iszlám Állam (IÁ) iraki fővárosának, Moszulnak a Tigris folyótól keletre eső részét. A hírt már hétfőn bejelentette a bagdadi védelmi minisztérium, ám a közleményt vissza kellett vonni, mert a dzsihadisták néhány helyen még mindig jelen voltak a város északkeleti részében. Végül Haider al-Abádi miniszterelnök jelentette be, hogy teljes egészében visszafoglalták a város keleti részét.
A moszuliak szenvedései azonban ezzel korántsem értek véget, sőt. Abdul-Amír Rasíd Jaralláh, az iraki hadsereg altábornagya máris bejelentette: megkezdődtek az előkészületek az észak-iraki város nyugati felének felszabadítására, ami két-három napon belül meg is indul. A harcok kezdete óta 180 ezren menekültek el a városból, de 550 ezren nem tudták elhagyni az ostromlott keleti városrészt. Most pedig, az újabb támadás előtt 750 ezer civil van életveszélyben.
Miért tartott ennyi ideig a keleti rész elfoglalása? Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Közel-Kelet-szakértője szerint ez elsősorban amiatt volt, hogy nagyon óvatosan haladtak előre az iraki kormányerők, nem bombázták szét a célpontokat, mert kímélni akarták a civil lakosságot. Ennek politikai okai voltak, ugyanis a vezetés semmiképpen sem akarta, hogy úgy tűnjön, a síita kormányerőknek semmi sem drága, azt kellett megmutatni, hogy a szunnita Moszul lakossága ugyanannyira fontos, mint az ország síita többsége. Másrészről viszont az IÁ ellenállása sokkal erősebb volt, mint amire korábban számítottak. „Valószínűleg túl nagy önbizalommal vágtak neki az iraki kormányerők katonái” – hangsúlyozta a szakember.
Így a dzsihadisták taktikája Kelet-Moszulban a nagyszámú mesterlövészre épült, akiket egy beépített környezetben csak nagyon nehezen lehet felfedezni. Éppen emiatt óriási veszélyt jelentettek, és akár egész alegységek előrehaladását is megállították. Emellett nagy számban alkalmaztak autós öngyilkos merénylőket is, amely módszert az IÁ napjainkra annyira tökélyre fejlesztette, hogy akár harckocsikat is képesek kiiktatni így.
Moszulban ez utóbbiak rendkívül hatékonyan vették fel a harcot az iraki kormányerőkkel. Ugyanis városi környezetben nincsenek nagy, belátható távolságok, sőt a házak is zárt udvarokon belül vannak, így a terrorelhárítók sokszor szembesültek azzal, hogy egyszer csak egy ház kapujából kitört egy autó, majd belerohant az éppen arra járó iraki harckocsiba és felrobbantotta magát. De drónvideókat is készített az IÁ arról, hogy az öngyilkos merénylők autói (szakszerű nevén: Öngyilkos, járműben elhelyezett improvizált robbanóeszköz, angolul Suicide Vehicle-Borne Improvised Explosive Device – SVBIED) hogyan cirkálnak a város utcáin, majd hogyan robbantják fel magukat, amint a kormányerők járművei közé hajtanak.
Ráadásul a rendelkezésre álló fegyverekkel meg sem lehet állítani az ilyen páncélozott és robbanóanyaggal megpakolt autókat, hiszen a kézi páncéltörőknek általában túl közel vannak ezek. „Sőt az ilyen öngyilkos merénylőket csak észrevenni van idő, olyan gyorsan tűnnek fel, majd robbantanak” – hangsúlyozta a szakember.
Mi várható a nyugati városrész visszafoglalásánál? Wagner Péter szerint ez biztosan nehezebb lesz az eddigieknél, hiszen ott még több civil van, sőt a dzsihadisták még erősebben védekezhetnek. Nem mellékes az sem, hogy a Moszul elleni offenzíva előtt még csak 5-6 ezer főre becsülték az IÁ fegyvereseinek számát, majd most az iraki kormányerők azt jelentették, hogy 3300 fegyverest öltek meg. A szakember azonban úgy látja, hogy a terrorkalifátus aligha áldozta fel Kelet-Moszulra az embereinek felét, így vagy ez az utóbbi szám eltúlzott, vagy pedig sokkal több terrorista harcol a városban.
