Magyarics szerint létezik egy hagyományosan szoros amerikai–brit együttműködés, igaz az elmúlt időben többen is megkérdőjelezték ennek az úgynevezett különleges kapcsolatnak az erősségét. A fentieknek megfelelően rengetegszer utaztak az Egyesült Királyság vezetői az Egyesült Államokba. Bush Tony Blairt 2001 februárjában fogadta, tehát beiktatását követően elég hamar, majd további 21 alkalommal járt nála brit miniszterelnök vagy a királynő. II. Erzsébet az Európára kevesebb figyelmet szentelő Obamát viszont már nem tisztelte meg látogatásával, de a legutóbbi amerikai elnöknél egyébként is kevesebbszer jártak a britek. Gordon Brown 2009-es utazását további kilenc alkalom követte.
Izrael is régi partner, Bushnál összesen 18-szor jártak izraeli vezetők, de Obama nyolc éve alatt sem tétlenkedtek. Simón Peresz miniszterelnök 2009. májusi látogatása után további 19 alkalommal vendégeskedett izraeli delegáció Amerikában, azaz nagyjából hasonló fontosságú partner volt a közel-keleti állam mindkét elnöknél. A Vatikán esetében is igaz ez, Bushnál XVI. Benedek járt egyszer, míg Obamánál Ferenc pápa. Oroszország szintén hasonlóan fontos volt a két elnöknek, hét-hét alkalommal találkoztak amerikai földön az ottani vezetőkkel. Érdekesség azonban, hogy Obama csupán egyszer fogadta Vlagyimir Putyin orosz elnököt: 2015 szeptemberében New Yorkban, az ENSZ épületében tárgyaltak. Az ukrán válság óta a felek viszonya megromlott, viszont Obama ismét Európa felé fordította tekintetét. Addig azonban Ázsián tartotta azt, ezt jól jelzi az is, hogy a térség vezető államából Kínából többször fogadott delegációt, mint elődje. Bush először 2002-ben, második elnöki évében látta vendégül kínai kollégáját, Csiang Cö-mint, majd további négy kínai delegáció járt alatta Amerikában. Obamánál ez a szám majdnem megduplázódott: összesen nyolc találkozó volt a felek között az elnöksége idején. Ennek oka nyilván abban is keresendő, hogy az állam ebben az időszakban vált egyre fontosabb tényezővé.
