A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) meghívására Budapesten előadó Martin Michelot francia biztonságpolitikai szakértő még ennél is borúsabb képet festett a német kancellár elé. Szerinte ugyanis még a francia baloldalról érkező Emanuel Macron is olyan befelé forduló gazdaságpolitikát épít, amely Donald Trump mintájára a „Vásárolj franciát” elvet követi. Persze szerinte is még mindig az a nézet uralkodik uniószerte, hogy a nemzetállami érdekek előtérbe hozatala csak lassíthatja a közös döntéshozatalt, és az ezekre hivatkozó tagállamokra kivétel nélkül úgy tekintenek, mint amelyek állandóan bedobálják a villáskulcsot a szerkezetbe. Mindenesetre Franciaország érdekes „dominója” lesz egy nemzetállamok által uralt Európa kialakulása felé.
Mint arra egy másik előadó, Slawomir Debski, a Lengyel Külügyi Intézet (PISM) igazgatója emlékeztetett, a franciák már 2005-ben referendumon jelezték, hogy nem fognak asszisztálni egy európai alkotmányhoz vezető út kikövezéséhez. (Akkor a franciák 55 százaléka utasította el a végül 2007-ben lisszaboni szerződés néven megismert joganyagot – a szerk.) Debski szerint a helyzet azóta nem változott, sőt megtörtént a brexit is, amely jelzi, hogy valami nagyon nem működik az EU-projektben. Persze mindezt máshonnan szemlélve „a projekt nem elég hatékony”. Azóta ráadásul az Európai Bizottságot teljesen nyilvánvaló politikai megbízatással ruháztuk fel, olyannyira, hogy az egész uniós döntéshozatali rendszert lényegében a biztosok határozzák meg. Viszont szerinte emiatt nem az uniós szerződések átírására kell törekedni, hanem arra, hogy a tagállamokat újra érdekeltté tegyük a döntéshozatalban.
Erről az átláthatósági problémáról és súlyos demokráciadeficittel járó hivatali túlterjeszkedésről ír egyébként friss cikkében az EUObserver unióügyi portál is, levonva a következtetést, hogy konszenzust 28 tagállam esetében lehetetlen elérni. Éppen emiatt alakult ki az Európai Parlament törvénykezési, érdekegyeztető munkáját megkerülő gyakorlat, hogy a bizottság egy küldöttje, tagországi diplomaták és EP-képviselők úgynevezett trilogue (a dialógus mintájára „trialógus”) találkozókon előre eldöntik az egyes indítványok sorsát, és a parlamentbe második olvasatra már el se jutnak a különböző döntésre előkészített törvénytervezetek. Ez éppen az átláthatóságot zárja ki, a társadalmi párbeszéd elmarad, az ügyek állásáról csak a lobbisták és jól értesült helyszíni újságírók értesülnek, ráadásul ezeket a találkozókat előre nem hirdetik ki, zárt ajtók mögött folynak és nem készül jegyzőkönyv sem. Tavaly 144, 2015-ben 230 ilyen zárt háromoldalú találkozó volt. Mint azt egy volt brit EP-képviselő a lapnak elmondta, a gyakorlat pont azután kezdett kialakulni, hogy tíz ország bebocsátást nyert az unióba 2004-ben, alaposan lelassítva, bonyolítva a döntéshozatalon. A cikkben foglaltakra Slawomir Debski úgy reagált, hogy valóban arról van szó, hogy demokratikus jogok sérülnek, viszont elismerte, hogy ha a döntéshozatali folyamat végig a teljes nyilvánosság előtt folyna, az egymásnak feszülő érdekek miatt egészen bizonyosan ellehetetlenülne a munka.
