Az IPN varsói székhelyén megtartott sajtóértekezleten Andrzej Pozorski, az intézet ügyészi osztályának vezetője kiemelte: a krakkói igazságügyi szakértői intézetben elvégzett grafológiai vizsgálatnak nem az volt a célja, hogy Walesa esetleges ügynöki múltját bebizonyítsa, a volt elnök itt károsult személyként szerepelt. Tanúként hallgatták ki őt, és azt állította, hogy a dosszié iratain nem az ő kézírása látható.
A 235 lapnyi szakértői vélemény alapján egyértelműen leszögezhető: az együttműködési nyilatkozaton, nyugtákon, több tucat kézzel írt jelentésen Walesa kézírása szerepel. Csak egyetlen – hatoldalas – jelentést nem ő írt, de saját kezűleg írta alá minden oldalát – számolt be Pozorski.
Az IPN tavaly februárban hozta nyilvánosságra Walesa terjedelmes beszervezési és munkadossziéját, amely az 1970-ben aláírt együttműködési nyilatkozatát, valamint az 1976-ig a kommunista belbiztonságnak (SB) adott jelentéseit és a saját kezűleg aláírt bevételi nyugtákat is tartalmazza.
Walesa azóta többször hamisítványnak minősítette az iratokat. Az IPN ügyészi osztálya ennek nyomán – a volt elnököt kompromittáló dokumentumok nyilvánossá tétele után néhány nappal – vizsgálatot indított, hogy kiderítse, az SB tisztviselői anyagi haszonszerzés céljából tényleg meghamisították-e a Walesára vonatkozó dokumentumokat. A grafológiai vizsgálat ez eljárás része volt.
Jaroslaw Szarek, az IPN elnöke rámutatott: azt, hogy Walesa Bolek fedőnéven együttműködött az SB-vel, és ezért pénzt is kapott, már 2008-ban bebizonyították a Nemzeti Emlékezet Intézete kutatói, Slawomir Cenckiewicz és Piotr Gontarczyk. Az SB és Lech Walesa című könyvük kiadása óta nem jelent meg olyan tudományos munka, mely megcáfolta volna e kutatás eredményét – mondta Szarek, hozzáfűzve: beszervezését maga Walesa is beismerte egy – 1992-ben a PAP hírügynökségnek adott – nyilatkozatban, jóllehet később ezt visszavonta.
Walesának az 1980, a Szolidaritás megalapítása után betöltött szerepét firtató újságírói kérdésre válaszolva az IPN elnöke elmondta: a lengyel független szakszervezet egyik alapítója a nyolcvanas évektől nemcsak Lengyelországban, hanem az egész világon jelkép volt, II. János Pál pápa mellett ő volt a leghíresebb lengyel. „Ezt a tőkét azonban nagyon gyorsan szétforgácsolta, az önrombolás útjára lépett”, a múltjához való rendezetlen viszonya miatt mára teljesen elveszítette tekintélyét – vélekedett Szarek.