„Délután az elnök kétoldalú találkozón vett részt Teresa Mayjel, az Egyesült Királyság miniszterelnökével. Utána közös sajtótájékoztatót tartanak” – ezt a közleményt küldte ki a Fehér Ház a sajtólistájára. A közlemény háromszor említi May nevét, mindháromszor elírva, hiszen a brit miniszterelnök igazi keresztneve Theresa és nem Teresa. Ugyanezt a hibát követték el Pence alelnök sajtósai is, mindkét közleményt javították nem sokkal első kibocsátásuk után. Az elírás annak fényében különösen kínos, hogy létezik egy Teresa May művésznevű (mérsékelten) híres hölgy, aki olyan szoftpornó filmekben alakított maradandót, mint a Pucér & rossz, az Alsószoknya-szenvedély I., de szerepelt a Prodigy 1997-es klipjében is.
A miniszterelnök May, bár a világ a brexit szavazás után tanulta meg a nevét, Nagy-Britanniában évtizedek óta ismert figura. Pedig gyermekkorában senki nem gondolta volna, hogy a politikai pályára lép. Egy sussexi lelkész lányaként született, és tanulmányait nem a drága, elitképző magánintézményekben folytatta, hanem állami iskolákban. Később – már közelítve a későbbi társadalmi emelkedés felé – ösztöndíjat nyert az Oxfordi Egyetemre, ahol 1977-ben szerzett földrajzból diplomát. Ennek ellenére rögtön diplomázása után a pénzügyi szektorban helyezkedett el. Először a Bank of England egyik kirendeltségén dolgozott, majd a pénzforgalmat ellenőrző hivatal, az Association for Payment Clearing Services főtanácsadója lett, és ezt a pozícióját egészen 1997-ig megtartotta.
Eközben azonban 1986-ban politikai karrierbe is kezdett. Helyi szinten, városi tanácstagként lépkedett felfelé a ranglétrán a legkülönbözőbb helyi pozíciókat betöltve a Konzervatív Pártban. Eközben persze az országos politikai színtér felé tekingetett, de az 1992-es, majd a helyi képviselő halála miatt kiírt 1994-es időközi választásokon is alulmarad a munkáspárti jelölttel szemben. Végül 1997-ben lett parlamenti képviselő. Ezután – Tony Blair miniszterelnöksége alatt – konzervatív árnyékkabineti pozíciók következtek. Volt közlekedési, kulturális és munkaügyi árnyékminiszter is, mígnem 2010-ben a konzervatívok megnyerték a választást, és végre igazi miniszter válhatott belőle.
Ő lett a negyedik nő, aki betölthette a legnagyobb presztízsű politikai posztok egyikét, amikor belügy-, illetve női és egyenjogúsági miniszterré tette David Cameron. Ezt a posztot miniszterelnökké választásáig töltötte be, ezzel az elmúlt hatvan évben ő volt a legtovább szolgáló belügyminiszter. Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépése kapcsán mostanában leggyakrabban a bevándorlással kapcsolatos ténykedését emlegetik fel a brit sajtóban. Beiktatásakor, 2010-ban azt ígérte, hogy az Egyesült Királyságba bevándorlók nettó számát évi százezer alatt tartja. Az Independent kimutatása szerint ezt az ígéretét közel sem sikerült neki (vagy nem akarta) beváltani, tekintve, hogy 2013-ban például több mint 200 ezren, egy évre rá pedig majdnem 300 ezren vándoroltak be Nagy-Britanniába (pontosabban ennyivel többen érkeztek, mint ahányan távoztak). A kötelező menekültbefogadási kvótákat elutasította. Miközben persze hangsúlyozta, hogy fontos a háborús övezetekből érkező menekültek segítése, „de nem azoké, akik elég erősek és gazdagok ahhoz, hogy Európába jöjjenek”.
Miután tavaly júniusban a konzervatív kormány szándékaival szemben az emberek többsége az EU-ból való kilépésre szavazott, bejelentette indulását a Konzervatív Párt Cameron lemondása után megüresedett elnöki székéért. Két héttel később pedig II. Erzsébet az Egyesült Királyság második női miniszterelnökévé nevezte ki. Bár a kampány során az unióban való bennmaradás mellett kardoskodott, kategorikusan elutasította mindenféle újraszavazás lehetőségét. „A kampánynak vége a közvélemény ítéletet hozott. Nem semmiféle próbálkozás a bennmaradásra, sem az újracsatlakozásra a hátsó ajtón keresztül. A brexit brexitet jelent” – mondta.
Theresa May Oxfordban ismerte meg későbbi férjét, Phillip Mayt, méghozzá a későbbi pakisztáni miniszterelnök, Benazir Bhutto mutatta be őket egymásnak. ’980-ban házasodtak össze, de sosem született gyerekük, ami Mayt mindig is bántotta. A házaspár imád hegyet mászni, rendszeresen túráznak a svájci Alpokban. Emellett nagy krikettszurkoló, egy híres játékost, Geoffrey Boycottot tekinti sportpéldaképének. I-es típusú (inzulinhiányos) cukorbetegséggel küzd, naponta kap inzulininjekciókat.
A magánéletéről szóló híradások főként divatimádatával, főként a magas sarkú cipők iránt érzett csodálatával foglalkoznak. Azt az adott újság tematikája határozza meg, hogy e személyiségjegye pozitív vagy negatív felhangot kap. Egy rádióműsorban, a Desert Island Discben, amelyben a interjúalanyoknak zenéket, könyveket és luxuscikkeket kell választaniuk, amelyeket magukkal vinnének egy lakatlan szigetre, ő a Vogue magazin egyik számát jelölte meg legkedvesebb luxuscikkeként. A magazin brit miniszterelnökhöz nem feltétlenül illő módon hálálta meg az ingyenreklámot. A világ leghíresebb sztárfotósát, Annie Leibovitzot küldték titokban Londonba, hogy a Downing Street 10.-ben fotózza le a miniszterelnököt a Vogue áprilisi címlapja számára.
A fotózás indoka May divat iránti elkötelezettsége volt. A korábbi oktatási miniszter, Nicky Morgan nyilvánosan kritizálta a miniszterelnököt, amikor a Vogue-ban korábban egy 995 fontos (364 ezer forintos) bőrnadrágban szerepelt. A nadrágot Amanda Wakeley tervezte, és May minden bizonnyal nagy rajongója a dizájnernek, mert pár nappal később megint csak egy általa tervezett, pontosan ugyanannyiba kerülő táskával a kezében lépett ki a miniszterelnöki rezidencia ajtaján. Korántsem ezek a legdrágább divatkellékei. Az egyik legkedvesebb kockás kosztümjét Vivienne Westwood tervezte, és több mint 1100 fontba kerül. Külön pikáns, hogy ugyanezt a ruhadarabot a Sex Pistols énekese, Johnny Rotten is kedveli a színpadon, írja a The Guardian. A „kemény” brexitről szóló beszédéhez emellett egy Russell & Bromley kristállyal díszített brosst vett fel, ami 215 fontba került.
