Hivatalos döntés ugyan nem született erről, ám Románia a jelek szerint lemondott arról, hogy valaha visszakapja a száz évvel ezelőtt Oroszországba menekített aranytartalékát. A kincstári vagyon sorsa évtizedek óta beárnyékolja a két ország kapcsolatát, sőt egyes vélemények szerint részben ez az oka a románok kitapintható „oroszfóbiájának”. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor nemrég a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzójának tanácsadója kijelentette, hogy a jegybank képviselőinek ki kellene vonulniuk az aranytartalék visszaszolgáltatása érdekében életre hívott román–orosz vegyes bizottságból. Cristian Paunescu a román nemzeti vagyon egy része Oroszországba szállításának százéves évfordulója alkalmából rendezett szemináriumon elmondta, a BNR valamennyi, a birtokában lévő adatot és dokumentumot a testület rendelkezésére bocsátott, így már nem sok szerepe maradt az ügyről szóló vitában.
Mindez ellentmond Bukarest eddig képviselt álláspontjával, miszerint Románia sohasem fog lemondani a mai árfolyamon több milliárd dollárra rúgó vagyonról. Az első világháborúban az Antant oldalán harcoló Románia 1916-ban biztonsági okokból döntött nemzeti vagyonának a cári Oroszországba menekítéséről, amikor a központi hatalmak elfoglalták területe jelentős részét. Az akkori kormány az állam, a román Hohenzollern uralkodóház és a nemzeti bank teljes kincstárát átadta megőrzés végett Moszkvának, ahová két vonatszállítmánnyal – 1916 decemberében és 1917 júliusában –, összesen 41 vagonnal szállították el a közel száztonnányi, javarészt arany pénzérmékből és -rudakból álló készletet, továbbá ékszereket, értékes festményeket, műtárgyakat, állampapírokat, ritka könyveket és egyházi dokumentumokat. A vagyon sorsát aztán megpecsételték a történelmi változások. Az orosz bolsevik kormányt rendkívül felbőszítette, hogy 1918-ban a románok annektálták Besszarábiát, emiatt megszakította diplomáciai kapcsolatait Bukaresttel, és lefoglalta a kincstárat.
Moszkva az idők folyamán kétszer – 1935-ben és 1956-ban – mutatott hajlandóságot a kincsek részleges visszajuttatására. Mindkét alkalommal mindössze állampapírok, kötvények, levéltári és egyházi dokumentumok, kevés arany pénzérme, továbbá festmények és műtárgyak kerültek vissza Bukarestbe. A kommunizmus idején fel sem merülhetett a közel száz tonna aranykincs témája, az 1989-es rendszerváltás után pedig alakult ugyan egy román és orosz történészekből álló vegyes bizottság, előrelépést azonban nem hozott. Már csak azért sem, mert a testület mindössze néhányszor ülésezett, legutóbb idén tavasszal. Az orosz fél elismeri ugyan, hogy a bukaresti jegybank letétbe helyezte a vagyont Moszkvában, viszont közölte, hogy keresi az átadást igazoló dokumentumokat. „Másrészt orosz partnereink vizsgálatot akarnak indítani a vagyon pontos helyének kiderítésére is. Ami száz év elteltével teljesen irreleváns, a lényeg az, hogy végre kell hajtani az államközi megállapodást” – jelentette ki a vegyes bizottságban részt vevő Paunescu. A kincstár elszállításának századik évfordulója alkalmából Romániában vándorkiállítást is rendeztek a korabeli szerződéseket és a vagyontárgyak leltári jegyzékét sorjázó dokumentációból. A jászvásári (Iasi) tárlatnyitón Mugur Isarescu, a BNR kormányzója szóvá is tette, hogy Románia a múlt század elején nem elkobzás, hanem megőrzés céljából küldte Moszkvába a vagyona egy részét. A megjegyzésre az orosz külügyminisztérium azt az ironikus választ adta, miszerint a főleg történészekből álló közös bizottság feladata „kutatni” a kincstár után.
A románok amúgy a második világháború idején már tanultak a korábbi esetből. A bukaresti jegybank több mint 200 tonnás aranytartalékát 1944-ben egy titkos akció során már nem külföldre, hanem az ország déli részén lévő tismanai kolostor közeli barlangba menekítették – éppen az oroszok elől. A Neptun fedőnevű művelet csak a kilencvenes években vált publikussá, emlékére az idén nyáron a nemzeti bank kezdeményezésére múzeumot rendeztek be ugyanabban a barlangban, ahol annak idején elrejtették az aranyat.
