A szénbányászat leáll a németeknél, 2018-tól azonban importálják a szenet, mert nem tudnak meglenni a hagyományos erőművek termelte áram nélkül. Mint arról a Der Spiegel beszámol, ezeket az erőműveket tovább működtetik, mert a megújuló energiaforrások még nem tudnak elég áramot előállítani. A szenet egyebek közt Kolumbiából kell bevinni, ahol a kitermelés felfuttatása miatt kizsákmányolják a bányászokat, áttelepítik a lakókat, a bányák közelében élők közül pedig sokan megbetegednek a levegőszennyezés miatt. Már ez a hír is jól illusztrálja a német zöldforradalom átgondolatlanságát, amelyet még inkább alátámaszt a számvevőszék jelentése.
A nap- és a szélerőművek beépített teljesítménye Németországban tíz év alatt megnégyszereződött, és 2016 végére elérte a 89,34 gigawattot, ám e növekedés nemhogy nem eredményezte az eredeti klímacélok teljesülését, hanem még romlott is a helyzet. Tavaly például 1 százalékkal növekedett a szén-dioxid-kibocsátás.
A villamosenergia-termelés 66 százalékát továbbra is a szén- és gázerőművek, illetve a bezárásra ítélt atomerőművek biztosítják. A széntüzelésű erőművek dominálnak, őket az atomerőművek követik, a szélerőművek csak a harmadikok a sorban. Mint arra Hárfás Zsolt energetikai szakértő felhívja a figyelmet, a nap- és szélerőművek a beépített összteljesítmény 46 százalékát képviselték, ám az össztermelésnek csupán 21 százalékát adták. A szélerőművek kapacitása például négyszer nagyobb, mint az atomerőműveké, ám a 48,93 gigawattos szeles kapacitás kevesebb, 78 terawattóra áramot biztosított, mint az atomerőművek. A napenergia a sorban a hatodik volt, s a beépített 40,41 gigawatt kapacitással szemben 37,6 terawattóra termelés állt. Miközben tehát Németország tavaly jelentősen növelte a nap- és szélerőművi kapacitásait – a szélerőművi beépített teljesítmény 10, a naperőműveké pedig 2,5 százalékkal növekedett –, meglepetésre a szélerőművek 2016-ban 1,5, a naperőművek pedig 3 százalékkal kevesebb villamos energiát termeltek, mint 2015-ben.
Ennek fő oka az időjárás-függőség. Kevesebb volt a napos órák száma, mint 2015-ben, és kevesebbet is fújt a szél. Mindez a napnál is világosabban mutatja, hogy az időjárásfüggő energiaforrásokra nem lehet stabilan alapozni, hiszen termelésük nemcsak óráról órára, de évről évre is drasztikusan változik. Ha megnézzük a tavalyi adatokat, a német nap- és szélerőművek legjobb és legrosszabb napjait, akkor látjuk csak igazán, hogy hiába az óriási beépített kapacitás – amelynek a számvevőszék által átgondolatlannak nevezett fejlesztését az ottani adófizetők állják –, a termelés alacsonyabb volt a 2015-ösnél. Magyarországon, ahol a szeles adottságok sokkal rosszabbak, mint a németeknél, végképp botorság lenne ezekre az energiaforrásokra alapozni. A németek is kénytelenek voltak belátni, hogy az ambiciózus tervek nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Egyre inkább az látszik, hogy a politikai képviselettel is rendelkező német atomellenes zöldlobbi a kétes eredményre vezető megújulóforradalommal valójában a fosszilis energiatermelők malmára hajtotta a vizet.
A német gázerőművek ugyanis közben egyre nagyobb szerepet játszanak. Két éve ezek az erőművek még csak 30,12 terawattóra villamos energiát termeltek, ezzel szemben 2016-ban már éves szinten 43,97 terawattórát állítottak elő, ami egy év alatt 46 százalékos emelkedés, s a növekvő termelés növekvő gázfüggőséget okoz. Emellett az olajtüzelésű erőművek villamosenergia-termelésében is jókora ugrás következett be, hiszen a 2015. évi 0,9 terawattóra termelésük 2016-ra 1,73 terawattórára emelkedett. Az egyenlegben szerepel 5,9 terawattóra franciaországi villamosenergia-import – 2016 első 10 hónap adatai alapján –, amelynek 65-75 százaléka paradox módon atomenergiából származott. Mint arra Hárfás rámutat, 2016. január 8-án 18 óra körül például a francia villamosenergia-termelés 68 százaléka atomenergiából származott. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban a német termelés 68,75 százalékát a szén-, gáz- és olajtüzelésű erőművek biztosították. A különbség számottevő, az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy ez hatszor akkora szén-dioxid-kibocsátással járt, mint Franciaországban. S mint a Euractiv.com által idézett, négy környezetvédő szervezet által készített jelentés megállapította, Németországban a legmagasabb Európában a szénerőművek által okozott levegőszennyezéshez köthető haláleset. Évente átlagosan 3600 ember halálát okozza levegőbe eregetett füst.
A németországi erőltetett megújulófejlesztések és -támogatások mára oda vezettek, hogy jelenleg egy német háztartási fogyasztó csaknem 30 centet, azaz mintegy 92 forintot fizet 1 kilowattóra villamos energiáért. Ennek oka, hogy a német gazdasági minisztérium adatai szerint 2016-ban elképesztő összeget, 25,5 milliárd eurót (mintegy 7800 milliárd forint) költöttek éves szinten a megújulók támogatására. A német számvevőszék most e támogatások átláthatóságát és célszerűségét is megkérdőjelezte. Hárfás Zsolt ennek kapcsán megjegyzi, hogy ebből az összegből évente négy új paksi blokkot lehetne építeni. Elérkeztek hát a gazdasági, műszaki tűrőképesség határára, amelynek egyértelmű jele, hogy a német kormány tavaly már módosította a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvényt.
A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy az idei évtől a fix kötelező átvételi árak helyett a németek áttérnek az egyes megújulók egyéves meghatározott limiten belüli versenyeztetésére. Az árak azonban a módosítástól függetlenül továbbra is növekednek, hiszen 2017. január 1-jétől az ökoáram-támogatást elősegítő pótdíj összege 6,35-ról 6,88 centre emelkedett, ezért 2017-ben a német átlagos háztartási villamosenergia-árak már elérhetik a 30,3 centet is. A minisztérium becslése szerint 2017-ben a megújulók éves támogatása 26,6 milliárd euróra rúg, amely összeg 2010-ben még csak 13,2 milliárd euró volt.
Az Energiewende tehát a célok teljesülését tekintve eddig kudarc. A megújuló energiaforrások a jövőben is csak állam masszív támogatásával képesek működni. Szükség van a német villamosenergia-hálózat nagymértékű és rendkívül költséges fejlesztésére is, az egyenáramú hálózat kiépítésére, ami horribilis összegekbe kerül. A szakértő Magyarországra vonatkoztatva mindebből azt a következtetést vonja le, hogy Budapest a realitásokból indult ki, amikor az atomenergia hosszú távú fenntartása mellett tette le a voksát. Mint fogalmaz, a hazai energiamixben a racionalitás mentén helyük van a megújulóknak is, ám a Paks II.-projekt Magyarország számára gazdaságossági, ellátásbiztonsági és klímavédelmi szempontból is rendkívül előnyös, és az ország érdekében áll.
