Magyar helyezkedés a nagyhatalmi erőtérben

A kormány szavakban bátor, de közvetítő szerepre nem vállalkozik az oroszok és amerikaiak között.

Az Egyesült Államok és Oroszország együttműködése nélkül nem oldhatók meg az Európát fenyegető biztonsági kihívások – ezzel a megállapítással érvelt tegnap Szijjártó Péter New Yorkban, ahol az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) ukrán elnöksége – öncélúságtól nem mentesen – az európai konfliktusokról rendezett kedden miniszteri szintű vitát. A téma aktualitását nem mellesleg tökéletesen alátámasztotta, hogy a magyar külgazdasági és külügyminiszter részvételével zajló ülést is beárnyékolta napjaink legsúlyosabb európai konfliktusának embertelensége. A testület vezetését februárban ellátó északkeleti szomszédaink ugyanis megakadályozták, hogy az alig egy nappal korábban váratlanul, szívrohamban elhunyt, tekintélyes orosz ENSZ-nagykövetről a BT hivatalos méltató nyilatkozatot adjon ki, így a világszervezet legfontosabb intézményének legrégebben szolgáló diplomatájáról, Vitalij Csurkinról mindössze egy semleges hangvételű sajtóközleményre futotta tőlük.

Mint a magyar diplomácia vezetőjének az MTI-hez eljuttatott előzetes tájékoztatásából kiderült, Szijjártó azt elemezte, hogy Európának a hidegháború vége óta most kell egyidejűleg a legtöbb súlyos kihívással és konfliktussal szembenéznie. „Úgy látjuk, hogy az Európát fenyegető konfliktusokra csakis akkor található realisztikus megoldás, ha az oroszok és az amerikaiak úgy döntenek, hogy megjavítják kapcsolataikat és az eddigieknél pragmatikusabb kapcsolatra állnak át” – mondta. Hozzátette azt is, hogy az Iszlám Állam elleni „végső csapásmérés” is csak orosz–amerikai együttműködéssel képzelhető el, márpedig enélkül nincs megoldás az Európát érintő bevándorlási válságra sem.

A miniszter szavai nem okozhatnak meglepetést, hiszen a magyar külpolitikai kommunikáció, illetve annak a hazai közönség számára közvetített változata az ukrajnai válság és az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók bevezetése óta ugyanezt hangsúlyozza. Ezt teszi még hitelesebbé, hogy Orbán Viktor az egyetlen az európai uniós és NATO-tagországok vezetői közül, aki rendszeres, immár mondhatni intézményesített találkozókat bonyolít le Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, miközben a nyugati politikummal – elsősorban belpolitikája, másodsorban migrációellenes politikája miatt – kapcsolata továbbra is korlátozott.

A gyakorlati síkon azonban jóval szerényebb lépéseket látni. Magyarország egyszer sem kezdeményezte az oroszok elleni szankciók feloldását, és közvetítő szerepre sem vállalkozott Moszkva és Washington között, noha a Putyin-találkozók révén erre talán lenne alapja. Ahogy Orbán Viktor is rámutatott, eddig egyetlen kapavágás sem történt Paks II. ügyében, s amint a kétoldalú kereskedelem szabadesése is mutatja, a szankciók megkerülésére – harmadik országok, például Szerbia bevonásával, ahogy ezt több uniós tagállam teszi – sem történtek érdemi erőfeszítések.

Magyarország, ha honvédségének szerény képességei miatt visszafogottan is, de részt vesz a NATO oroszokkal szembeni elrettentő intézkedéseiben, így jelen lesz a Baltikumban is, illetve helyet biztosít a szövetség idei legnagyobb hadgyakorlatának, ami Moszkva szemében aligha baráti lépés. Ráadásul Budapest mozgástere kétségtelenül korlátozott, mivel a visegrádi országok oroszokkal szembeni megosztottsága miatt ez az egyébként kézenfekvő formáció nem alkalmas platformnak a továbblépésre.