„Szerencsés vagyok. Tizenhat évesen egy kisvárosban élek, ahol a népesség 96 százaléka fehér. A szüleim migránsok ugyan, de ilyen sok fehér között te is fehérré válsz. Persze a bőröm színe sosem lesz olyan, mint egy A4-es papírlap, de belül úgy érzem, tiszta fehér vagyok. A suliban én vezetem a vitakört, ahol politikáról, törvényjavaslatokról beszélgetünk. A legnehezebb téma a migrációs reform. Az emberek elképesztően tájékozatlanok.
Apámat nyolcéves korom óta nem láttam. 2009-ben deportálták. Egy vasútállomáson találkoztam vele utoljára, anyám sírt, én pedig nem értettem, miért búcsúzkodnak. Amikor a barátaim átjöttek, és megkérdezték, hol van az apukám, azt válaszoltam, amit anyám mondott nekem: dolgozik. Később persze megtudtam, hogy soha többé nem jön vissza. Felhív a szülinapomon. Ennyi. Anyám pedig retteg. Retteg, nehogy megállítsák, ha elfelejti bekötni az övet az autóban. Másnak csak egyszerű büntetés járna ezért, őt viszont kiutasíthatják. Gyűlölöm, hogy így kell élnie. Az amerikai álomban élünk, de nekünk ez egyenlő a folyamatos rettegéssel.”
A fenti történetet az amerikai Albanyben élő E. G. osztotta meg a My Immigration Story nevű weboldalon. A honlapon több ezer élet tömörített beszámolója olvasható. Egy közös bennük: a történetek szereplői az Egyesült Államokban laknak, de szüleik máshonnan származnak. A mesélők többsége, nem meglepő módon, mexikói.
A két szomszédos ország kapcsolata a kezdetektől fogva folyamatos határvitáktól, harcoktól, kiegyenlíthetetlen gazdasági és életszínvonalbeli különbségektől terhes. Az első hivatalos országhatárt még 1819-ben húzta meg az akkor spanyol uralom alatt álló Mexikó és az Egyesült Államok. Amerika átadta a Louisianától nyugatra eső területek ellenőrzését az egyre kisebb hatalommal bíró spanyoloknak. A gyarmatosítókkal szembeni ellenérzések ekkoriban már odáig fajultak, hogy 1810-ben Miguel Hidalgo római katolikus pap vezetésével megindult a mexikói függetlenségi háború. Hidalgo, annak ellenére, hogy édesanyja spanyol felmenőktől származott, már fiatalon a francia felvilágosodás eszméi felé fordult, és keményen kritizálta a gyarmatosítók társadalmi igazságtalanságait. Hitte, hogy a hatalom a népé, minden elnyomás diktatúra. Kiváló tanuló volt, társai éles esze miatt rókának (Zorro) becézték. Miután pappá szentelték, gyakran szembesült az országban uralkodó szegénységgel, az alacsonyabb népcsoportokat sújtó elnyomással. Ezt nem bírta tétlenül nézni, ezért állt a függetlenedési törekvések élére. Hidalgót még a mexikóiak győzelme előtt elfogták és kivégezték. Neve a mai napig a szabadságot jelenti.