Manchester egyik viszonylag szegény negyedében, Rusholmban már reggel fél nyolctól olyan hosszú sorok kígyóznak, ami még egy budapesti kormányablakot is megszégyenítene. A várakozók összetétele teljesen vegyes: idős, szakállas arabok, fiatal, cigiző brit srácok és az elmaradhatatlan kelet-európaiak. Az emberek a kormány által üzemeltetett Job Centre-be, azaz a Foglalkoztatási Központba szeretnének bejutni. Munkát keresnek.
Ez a jobbik eset, mások máshogy próbálnak pénzhez jutni. Most mesélik, de nem ritka történet: a diáknegyedben három fiatalt raboltak ki, amikor éjszaka hazafelé mentek. Otthon levelet találtak a rendőrségtől, ami arra figyelmeztette őket, hogy különösen figyeljenek oda. Eső után köpönyeg. Megint mások az utcára vonulnak hangot adni elégedetlenségüknek. A minap az északi iparvárosban tüntetést rendeztek annak érdekében, hogy felhívják a kormány figyelmét a lakhatás problémájára. Ez csupán két héttel volt azután, hogy a Trump-ellenes tüntetések teljesen megbénították a belvárost, és ahol Theresa May brit kormányfőt sem kímélték.
A brit társadalom egyre komolyabban küszködik a leszakadó társadalmi rétegek felzárkóztatásával. A britek közel harmada „elégtelen” fizetésből élt 2014–15-ben, mutatta ki a Loughborouh Egyetemen működő Joseph Rowntree Alapítvány. A vizsgált két évben közel 19 millió ember élt a minimum bevételi szint (MIS) alatt. A képet tovább rontja a tény, hogy ebből a 19 millióból 6 millió gyermekkorú, ami az egész brit gyermeklakosság 45 százalékát teszi ki. Az MIS alatt élők száma hat évvel ezelőtt még „csak” 15 millió volt, de már az is 25 százalékát tette ki a teljes lakosságnak.
Hogy akkor keletebbről miért tűnik néha mégis úgy, mint ha Angliában kolbászból lenne a kerítés? Az MIS egy Londonon kívül élő személyre évente 17 300 fontot kalkulál (6 487 500 forint) – ami havonta több mint félmillió forintot jelent. Ez a kelet-európai fizetésekkel összehasonlítva magasnak tűnik. A képet viszont árnyalja, hogy az elmúlt tíz évben a lakásbérlet ára közel 60 százalékkal emelkedett, ami ráadásul a fővárosban közel négyszer akkora, mint az országban bárhol máshol. A probléma annyira súlyos, hogy Theresa May már külön ígéretet is tett, hogy koncentrált segítséget fognak kapni azok, akik „épp csak megélnek”. Figyelembe véve azonban a Konzervatív Párt e tekintetben tett lépéseit az elmúlt húsz évben, sokan szkeptikusak. A lakhatás mellett az alapvető élelmiszerek ára is megközelítőleg kétszer annyit emelkedett, mint a fizetések, ami legsúlyosabban a legalacsonyabb társadalmi osztályokat sújtotta. A brexit okozta infláció szintén ezen a rétegen csattant. Hasonlóképpen a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatból (NHS) történő forráskivonások is azokat fogják érinteni legérzékenyebben, akik nem engedhetik meg maguknak a magánorvosi kezelést.
