Tom Brady és a New England Patriots csapata számos szempontból történelmet írt a magyar idő szerint hétfő hajnalban lejátszott döntőben. Az irányítóval eddig négyszeres Superbowl-győztes klub kimondhatatlanul tragikusan kezdett, az első félidőben a pályán sem voltak. Ellenfeleik, az Atlanta Falcons akkor és úgy szerzett touch-downokat ellenük, ahogy csak akartak. A második félidő elején már 25 ponttal is vezettek. De a csoda csak ezután következett. Miközben az előző hat Superbowlt az a csapat nyerte, amely először szerzett pontot, és még soha nem volt olyan csapat, amely tízpontosnál nagyobb hátrányt is le tudott volna dolgozni, a Patriots feltámadt hamvaiból.
A rendes játékidő végére kiegyenlítettek úgy, hogy az utolsó negyedet 19-0-ra nyerték meg. A Superbowlok történetének első hosszabbításában aztán megszerezték a végső győzelmet is. A sokat látott kommentátorok egyike mindössze ennyit volt képes kinyögni a végeredményt látva: „Elfogynak a szavak”. Ezután a Patriots öltözőiből persze azonnal előkerültek a bajnoki győzelemre gyártott egyedi pólók, a minden idők leggyászosabb összeomlását produkáló Falcons hasonló pólóit pedig azonnal elrejtették mindenki elől (ezeket nem égetik el, hanem hagyományosan harmadik világbeli gyerekeknek ajándékozzák, ezért látni Afrikában sokakat, akik sosem volt amerikai bajnokcsapatok pólóit hordják).
Az Egyesült Államok közállapotai szempontjából mégsem a New England soha nem látott visszatérése miatt marad emlékezetes az 51. Superbowl (amelyet a helyszínen tekintett meg Mike Pence alelnök, amit jól tett, legalább nem kellett végignéznie a tévéadás reklámjait). A szezon során a Patriots irányítóját, illetve a csapat tulajdonosát, Robert Kraftet sokszor támadták Donald Trump elnökjelölttel, majd elnökkel ápolt szívélyes, sőt felebaráti viszonyuk miatt. Amikor Brady először megkapta a kérdést egy sajtótájékoztatón, hogy mit szól a barátja egyik vagy másik viselt dolgához, ő csak lefagyva állt, kényszeredetten mosolygott az újságírók előtt, majd szó nélkül elhagyta a pulpitust. Előzőleg pedig nyíltan támogatta Trumpot, Twitterére ki is rakott egy képet a republikánus jelölt emblematikus „Make America great again” feliratú sapkájából.
A Patriots tulajdonosa, Robert Kraft is közeli kapcsolatban áll Trumppal, de kérdéses, hogy jó szemmel nézi-e az elnök rajongását Vlagyimir Putyin iránt. Történt ugyanis 12 éve egy szinte hihetetlen incidens, amelyben Kraft testközelből tapasztalhatta meg, hogy milyen rámenős (vagy inkább gátlástalan) tud Putyin lenni, ha meg akar szerezni valamit, ami megtetszik neki. 2005-ben a Patriots nyerte meg a 39. Superbowlt, és – ahogy mindig – a tulajdonos is kapott egy bajnoki gyémántgyűrűt, nagyjából 25 ezer dollár értékben. E gyűrű akkor is Kraftnál volt, amikor Moszkvában tárgyalva találkozott Putyinnal. Az elnöknek nagyon tetszett az ékszer, így Kraft lehúzta az ujjáról, és megmutatta neki. Putyin megköszönte, és eltette a gyűrűt, mintha ajándékba kapta volna, Kraft próbált diplomáciai csatornákon tiltakozni, hiszen Putyin egyszerűen ellopott tőle valamit, de az amerikai kormány tisztviselői szépen megkérték, hogy nyelje le a békát és ne csináljon nagy cirkuszt. Az oroszok ugyanis igen rossz természetűek tudnak lenni, ha úgy érzik, hogy sértegetik őket.
Visszatérve Bradyre és a mostani amerikaifoci-szezonra, az irányító, aki egyike a világ legjobban fizetett sportolóinak és Amerika talán legbefolyásosabb sportszemélyisége, jobbnak látta (vagy inkább PR-csapata látta jobbnak), ha eltávolítja magát Trumptól. „Beszéltem a feleségemmel, és úgy gondolom, hogy jobb, ha most [még a döntő előtt] nem foglalkozom politikával, és csak a meccsre koncentrálok” – nyilatkozta a múlt héten. A felesége említése külön pikánssá teszi az egész incidenssorozatot. Brady neje ugyanis Gisele Bündchen brazil szupermodell, aki nem igazán osztja férje barátjának politikai nézeteit. A saját Twitterén például egy támogató üzenetet tett közzé a Trump beiktatása idejére szervezett nőjogi felvonulás résztvevőivel.
Az amerikai foci Amerikában nemzeti intézmény, így nem csoda, hogy nem tudja (és talán nem is akarja) magát függetleníteni a politikától. A tévéközvetítések azonban mindeddig igyekeztek pártatlanok maradni, hiszen a republikánus nézők ugyanúgy fogyasztói a reklámozó cégek termékeinek, ahogy a demokrata nézők. Üzleti szempontból nem lenne célszerű bármelyik csoportot is elidegeníteni. De ez – úgy tűnik – csak a „normális” időkre igaz, amikor, bármelyik párt is adja az elnököt, annak működése belül marad a politikai viták megszokott keretei között. Trump azonban alig egy-két hetes regnálása során bebizonyította, hogy fittyet hány e keretekre és szokásjogokra (vagy még inkább nem is tud róluk), így olyan példátlanul nagy indulatokat gerjesztett maga ellen, hogy a nagy tévétársaságoktól és a rajtuk hirdető cégektől szinte társadalmi elvárássá vált a Trump-ellenességük nyilvános vállalása.
Mindez azt is jelenti, hogy azok a cégek, amelyek Trump mellé állnak (akár akaratlanul is), számíthatnak a vásárlók túlnyomó többségének felháborodására. A New Balance cipőmárka egyik vezetője az elnökválasztás után Trump győzelmén lelkendezett, erre többen elégették a cipőiket, és emlékeztettek, hogy a márka egyébként is a nácik kedvenc cipőjévé vált az utóbbi években. Az Uber magántaxi-közvetítő cég 200 ezer felhasználót vesztett, amikor a vezérigazgatójuk, Travis Kalanick pozíciót vállalt Trump tanácsadó testületében. A Harley Davidson megkérte Trumpot, hogy inkább ne jöjjön, amikor hírét vették, hogy tüntetni készülnek ellene (és persze összekapcsolnák a motormárkát az elnökkel).
Idén a Superbowlt a Fox csatorna közvetítette (évente rotálják a közvetítési jogokat, mert ez olyan értéket képvisel, amelyet a trösztellenes szabályok miatt nem lehet egy-egy cégnek több évre eladni). Az a Fox, amelynek hírcsatornája (a Fox News) hagyományosan a republikánusok iránt elfogult. Trumpnak azonban sikerült még őket is elidegenítenie, legnagyobb sztárjuk, a most az NBC-hez igazolt Megyn Kelly személyében valóságos ősellenségre talált. Az elnök ténykedésének tudhatjuk azt is be, hogy a Fox minden további nélkül hozzájárult ahhoz, hogy olyan reklámokat adjon le a focidöntő közben, amelyek ugyan első látásra egy-egy kereskedelmi terméket hirdettek, de emellett alig félreérthető politikai üzenetet is hordoznak.
A legelvakultabb Trump-rajongóknál (de csak náluk) leginkább a Budweiser sörgyár reklámja verte ki a biztosítékot.
A reklám a gyár német bevándorló alapítójáról, Adolphus Buschról szól, aki viszontagságos tengeri út után érkezik az Egyesült Államokba, ahol azonban a helyiek először – mint bevándorlót – megvetik és szidalmazzák. Később azonban rátalál a Budweiser későbbi hazájára, ahol a helyiek kedvesek hozzá, és ő elkezdheti az amerikai söripar felvirágoztatását (már a gyár narratívája szerint). A hirdetést persze nem lehet nem a bevándorlók pártját fogó kiáltványként értelmezni. A kissé didaktikus üzenet olyan egyértelmű volt, hogy a Trump-hívek többségének is leesett, hogy itt az ő gondolkodásmódjukat figurázzák éppen ki. Jött is azonnal a reakció, Amerikában már megszokott módon, gyűlölködő Twitter-üzenetek áradatának formájában.
„Hülye marketingfogás. Az illegális bevándorlók és a muszlimok nem is isznak sört. A szociálissegély-kártyákat nem is fogadják el az italboltokban #bojkottBudweiser”, idézi az egyik nézőt a Forbes. „Ne próbáljátok összemosni a német bevándorlókat a terroristákkal. Ők nem is isznak sört, de mi [a Trump-szavazók] igen #bojkottBudweiser”, üzente egy másik. Ahogy a hashtagekből is látszik, bojkottot hirdettek a sörmárka ellen. Persze vélhetően a tényleges bojkott okozta bevételkiesést sokszorosan ellensúlyozni fogja a Trump-ellenesek szimpátiája, akik – köszönhetően az utálkozók áldásos tevékenységének – még inkább értesülhettek, hogy most a sörivás szinte patrióta cselekedet.
Bár a Budweiser reklámja okozta a legnagyobb sajtóvisszhangot, több más hirdetés is politikai hangot ütött meg. Ezzel szinte követték Ferenc pápa iránymutatását, aki vasárnap így nyilatkozott: „A nagy sportesemények, mint a mai Superbowl, igen szimbolikusak. Azzal, hogy sportolunk, meg tudjuk haladni önérdekeinket. Így, méghozzá egészséges formában, megtanulunk áldozatot hozni, megerősíteni hűségünket és tiszteletben tartani a szabályokat.” Ferenc persze nem említette név szerint Trumpot, de nem is hagyott sok kétséget afelől, hogy kinek szól a példázat.
A szállásközvetítéssel foglalkozó Airbnb reklámjában különféle nemzetiségű embereket látunk egymás után, miközben e szöveg olvasható: „Hisszük, hogy nem számít, ki vagy, honnan jöttél, kit szeretsz vagy milyen istenben hiszel, mind együvé tartozunk. A világ annál szebb, minél többet fogadsz el belőle.”
Az Audi Trump nőkről alkotott véleményével való egyet nem értését hangsúlyozza, amikor reklámfilmjében egy kislány megnyeri az Amerikában népszerű, házilag barkácsolt kocsikkal űzött lejtőversenyt. A narráció szerint az apa nem tudja, hogy hogyan mondja el lányának, hogy csak azért, mert ő lány, az élet minden területén hátrányok érhetik a férfiakhoz képest. A katarzis persze az, hogy az Audi nem ilyen, hanem elhivatott az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve mellett.
A 10 Hair nevű, hajápoló piperecikkeket gyártó cég még egyértelműbben Trumppal szemben definiálja magát. Sokféle szőrzetet bemutató reklámjukat e szöveggel kezdik: „Most, hogy Amerikának a következő négy évben szörnyű hajat kell néznie ”
A több másik, társadalmi üzenetet hordozó reklám mellett a nálunk gyakorlatilag ismeretlen építőanyag-gyártó cég, a 84 Lumber reklámja sikerült a legpolitikusabbra. Ebben egy mexikói illegális bevándorló kislány és anyukájának útját kísérik végig. A kislány az út során gyűjtött műanyag hulladékból amerikai zászlót állít össze.
A filmben (amelyet a giccs definíciójaként is használhatnánk) megjelenik a Trump által favorizált fal is mint a kitaszítottság szimbóluma. A vége persze happy end, anya és lánya találnak egy nagy ajtót a falon, ami mögött persze ragyog a napfény. A cég termékei alig-alig jelennek meg a filmben. Látunk ugyan néhány képet egy építkezésről, gerendákat fűrészelő munkásokról de az üzenet nyilvánvaló (de azért ki is írják a biztonság kedvéért): „Aki akarja a boldogulást, azt mi mindig szívesen látjuk”. Persze erre is jöttek a pozitív és negatív reakciók. A The Week által idézett egyik twitterező rossz helyesírással annyit írt, hogy „Megfizettek az Amerika-ellenes reklámotokért”. A cég erre csak ennyit válaszolt: „A 84 Lumber jobbá válik, ha túllépünk a sztereotípiákon. Ha ez megváltoztatja a termékeinkről alkotott nézeteidet, ahhoz jogod van.”
Hogy e filmecskék „jók”-e vagy épp „rosszak”, azt mindenki politikai meggyőződése szerint ítéli meg. Mindenesetre azt jó nem elfelejteni, hogy itt nem valamiféle jótékonysági eseményről, polgárjogi tüntetésről van szó, hanem a világ legjövedelmezőbb sportligájának dollármilliárdokat érő fináléjáról. A hirdető cégek sem azért költenek milliókat a reklámokra, hogy jól megmondják az elnöknek, hogy nem szeretik őt. Mindössze ráéreztek a korszellemre és arra, hogy a legnagyobb vásárlóerőt képviselő tévénézők többsége utálja Trumpot. Ellenérzésüket pedig nem félnek kifejezni például olyan termékek vásárlásával, amelyek gyártói nyilvánosan azonosultak az ellenállással.
