Egy évvel a szöuli olimpia előtt, 1987 novemberében 115 emberrel a fedélzetén az Andamán-tenger felett felrobbant a koreai légitársaság 858-as számú, Abu Dhabiból Bangkokba tartó járata, emlékeztet a CNN. A nyomozás során kiderült, hogy a gépet felrobbantották, mégpedig az észak-koreai titkosszolgálat két ügynöke, akik Abu-Dzabiban helyezték el a robbanószerkezetet a gépen. Bahreinben ütöttek rajtuk, mindketten megpróbálták megölni magukat ciánkapszulák segítségével. Csak egyikőjüknek sikerült.
Az életben maradt merénylőt, Kim Hyon-huit kiadták Dél-Koreának, ahol bevallotta a robbantást. Halálra ítélték, de az elnök – talán az ország közelgő olimpia miatt fontos nemzetközi tekintélyét szem előtt tartva – megkegyelmezett neki, mondván, agymosáson esett át Észak-Koreában. Kim még mindig él, legutóbb négy éve adott interjút egy ausztrál tévétársaságnak. Ott elmondta, hogy azóta is folyton fenyegetéseket kap Észak-Koreából, ahol árulónak tartják.
Az Észak- és Dél-Korea közötti határon gyakran szoktak déli aktivisták léggömbök segítségével röplapokat átjuttatni, hogy azok az északi területek felett szétdurranva terjesszék üzeneteiket. Ilyen léggömböket eregetett hét éven keresztül Park Sang-hak is. Az északiak rendszeresen fenyegetőztek a propagandatevékenység erőszakos megtorlásával, de öt évvel ezelőtt be is próbálták váltani fenyegetéseiket, személyesen Park Sang-hak ellen.
Az észak-koreai orgyilkos egy tollnak álcázott, mérget fecskendező fegyvert és egy elemlámpának álcázott pisztolyt akart használni Park meggyilkolásához. A célpont szerencséjére a dél-koreai rendőrség még a gyilkossági kísérlet előtt letartóztatta a merénylőt Szöulban, Parkot pedig 24 órás védelem alá vették.
Choi Eun-hee színésznő a hetvenes években a dél-koreai mozi sztárja volt. Mígnem 1978 januárjában észak-koreai ügynökök elrabolták őt Hongkongból, és Phenjanba hurcolták. A színésznő férjét, a rendező Shin Sang-okot fél évvel később rabolták el ugyanonnan, amikor felesége eltűnéséről próbált megtudni valamit.
Kim Dzsongil volt az emberrablások megrendelője, aki a két sztár segítségével akarta felpörgetni a diktatúra filmiparát. Tizenhét filmet készítettek Észak-Koreában a következő években, közöttük 1985-ben a nyugaton azóta – bődületes primitívsége okán – kultuszfilmmé lett, Pulgasari című szörnyes sci-fit. A pár végül akkor szökött meg, amikor kiengedték őket a bécsi filmfesztiválra. Rögtön az amerikai nagykövetségre mentek, ahonnan végül Dél-Koreába szöktek.
E híres esetek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az emberi jogi csoportok által összegyűjtött, elrabolt és Észak-Koreába hurcolt külföldieket sorjázó listák több tucat, talán több mint száz áldozatot tartalmaznak. Az észak-koreai rezsim is elismerte, hogy elraboltak Japánból tizenhárom embert – a valós szám azonban ennek többszöröse lehetett. A később megszökött áldozatok arról számoltak be, hogy Észak-Koreában rengeteg külföldit tartanak fogva, vannak közöttük kínaiak, európaiak, közel-keletiek is. Az emberrablások fő oka általában az áldozatok nyelvtudása és egyéb ismereteik voltak. Sokukból nyelvtanár lett, és a külföldre készülő kémeket kellett kiképezniük. Voltak közöttük nők, akiket korábban elrabolt és időközben az észak-koreai társadalomba beilleszkedett külföldieknek szántak feleségül.
A legutóbbi ilyen emberrablásra tavaly derült fény, amikor egy dél-koreai civil szervezet azt állította, hogy a 2004-ben, kínai hegymászás közben eltűnt 24 éves amerikai David Sneddont valójában az észak-koreai titkosszolgálat rabolta el. Sneddon állításuk szerint – bár ezt az amerikai külügy nem erősítette meg – azóta Kim Dzsongun angoltanáraként dolgozik.
