Egyértelműen a nemzetközi helyzetre helyezi a hangsúlyt a felmérés számait értékelve Rácz András, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársa. – Ha a társadalom „kiszeretett” volna Oroszországból, akkor a politikai kapcsolatok támogatottsága folyamatosan csökkenne, de nem ezt látjuk. Négy éve például mind a politikai, mind pedig a gazdasági kapcsolatok támogatottsága növekedett – fogalmaz a szakértő, megjegyezve, hogy ez összefügg a világpolitikai fordulattal, így az orosz–amerikai kapcsolatok újraindításával. Ma más a helyzet, s mint az elemző rámutat, az emberek olvassák a híreket, így hallottak a Krím megszállásáról, a Kelet-Ukrajnában folyó háborúról és Szíriáról is. – A kapcsolatok támogatottságának esése azt mutatja, hogy egyre többek számára válik kényelmetlenné ez a viszony – értékeli a helyzetet Rácz András, rámutatva az aktív ellenzők számának növekedésére. Az információs háború hatását a kutató ebből a szempontból nem tartja döntőnek. – Sok propagandaoldal működik, köztük oroszbarátok és oroszellenesek egyaránt, ám ezek hatása összességében csekély – fejti ki, rámutatva, hogy Magyarország szomszédságában harmadik éve háború van, s ez normális módon kihat a társadalom véleményére.
A magyar–orosz kapcsolatoknak a társadalmi megítélés szempontjából fontos része mindezek mellett az emlékezetpolitika. Örökös a vita a Szabadság téri emlékmű körül, de az sem mindenkinek tetszett, hogy a minap Esztergomban, az egykori Szent Anna-temetőben felavatták két oroszországi alapítvány adományát, az I. világháborús hadifogolytábor orosz áldozataira emlékező Béke angyala-szobrot, valamint a II. világháború idején a környékbeli harcokban elesett szovjet katonáknak a Honvéd Kulturális Egyesület által felújított emlékművét. – A Szabadság téri, 1946 óta ott álló emlékmű sorsát és helyzetét meghatározza, hogy az 1995-ben hatályba lépett magyar–orosz kormányközi megállapodás hatálya alá esik, tehát nem lehet csak úgy hozzányúlni. Kevesen tudják, de az egyezmény az emlékművek feliratozására is vonatkozik – hívja fel a figyelmet Rácz András, hozzátéve, hogy ez Magyarország történelmének része. – Hogy a dolgok egyensúlyba kerüljenek, lehetséges, hogy kellene köré egy fotókiállítás a rudkinói magyar katonai temetőről, s ez segíthetne feldolgozni a közös történelem fájdalmas pontjait – folytatja. Az esztergomi emlékmű a történész-kutató szerint más megítélés alá esik, mert új, s szerencsétlen módon éppen Putyin látogatásához időzítve avatták fel, s ez a történelem folyamatos átpolitizálása közepette nem segít. A kérdéskörrel kapcsolatban Rácz András fontosnak tartja kiemelni, a történelemmel való szembenézés folyamatába és egy egészséges nemzettudatba is bele kellene férnie annak, hogy az egykori háborús ellenfél halottainak a sírjához is letehessünk egy csokor virágot – vagy legalább hagyjuk, hogy ő tehesse meg. Ahogyan azt is meg kellene szerinte értenie a magyar társadalomnak, hogy a jelenlegi orosz identitásban milyen hihetetlenül fontos szerepe van a II. világháborúnak – vagy ahogy Oroszországban nevezik, a nagy honvédő háborúnak. – A közös történelmünkkel való szembenézés nélkül biztosan nem lehet előrelépés a restitúcióban, az elhurcolt műkincsek visszaadásában sem – teszi hozzá Rácz András.
