Sokáig tart még a média őrjöngése Trump miatt

Az amerikai hírtévék még mindig azt hiszik, az ő előjoguk a gondolkodás az emberek helyett.

Hogy alapvetőnek hitt igazságok dőlnek meg szemünk láttára a nyugati demokráciákban, nemcsak a média hadszínterén látható. John Fonte, a washingtoni Hudson Intézet vezető kutatója szerint a Trump-korszakon túl a szupranacionális, globalista világrendet még három felforgató változás ostromolja. Szerinte a brexit hasonló gondolatokat enged útjára Európában, mint az ingatlanmágnás ténykedése Amerikában. Másrészt figyelni kell az úgynevezett szuverén demokratikus rendszerek megerősödésére Közép- és Kelet-Európában, harmadrészt pedig a jórészt Benjámin Netanjahu nevéhez köthető demokratikus nacionalizmus előtörésére Izraelben. Az új szuverenisták – köztük Magyarország – konszolidációt, patriotizmust, nemzeti büszkeséget, a hagyományos értékek győzelmét szeretnék látni.

Fonte úgy véli, alternatív világmagyarázatukra persze megvan a globalista válasz, amely vagy a lefasisztázásnál ér véget, vagy abban a megállapításban, hogy az illiberálisnak nevezett berendezkedés a liberális demokráciát és az identitáspolitika elpusztítását célzó támadás. A politikai kommentátorként az amerikai hírtelevíziókból is ismert történész csütörtökön a budapesti Danube Institute demokráciák állapotáról rendezett vitafórumán kijelentette, Francis Fukuyamának nincs igaza, hogy a liberális demokráciák eljövetelével véget ért a történelem, elég csak átolvasni Steve Bannonnak, Trump főtanácsadójának 2014-ben a Nyugat és a kapitalizmus válságáról egy vatikáni konferencián elmondott beszédét. A jó mindebben az, hogy a Trump, a brexit, az új tradicionalisták által meghatározott erőterek mind nagyon konkrétak, van médiájuk, vannak hatásos politikai személyiségeik.

– A brexit és Trump totális sokk volt, és nem tudjuk, mi jön Franciaországban és Németországban, a világnézetek összecsapása még sokáig el fog tartani – jelentette ki lapunknak adott interjújában John Fonte. – Most Trump egyértelműen átvette a narratívát a progresszív médiától. Ő az, aki osztja a lapokat a munkahelyteremtésben, a bevándorlásban, a kereskedelemben. Ez példa nélküli Amerikában. És ez az, amit egyesek elfogadhatatlannak tartanak, mert azt hitték, ez egyedül az ő joguk – véli Fonte. Az amerikai kutató itt felidézett egy általa incidensnek nevezett esetet a hétről, amikor a MSNBC amerikai hírcsatorna műsorvezetője, Mika Brzezinski – aki Zbigniew Brzezinski egykori demokrata elnöki tanácsadó lánya – méltatlankodva fejtette ki, hogy Trump azt hiszi, irányíthatja az emberek gondolatait, miközben ez a mi feladatunk. – Szóval a harc folytatódni fog – összegzett a számos folyóiratban, köztük a konzervatív National Review-ban publikáló kutató.

Freddie Grayhez, a brit The Spectator újságírójához hasonlóan Fonte is osztja azt a nézetet, hogy ha a média elszalasztja a pillanatot, hogy önmagába nézzen, átértékelje megszokott szerepét, nagy történelmi lehetőséget hagy ki. A kutató azt mondja, a nagy médiavállalatok nem tudják elfogadni, hogy Trump az AP és a The New York Times helyett ismeretlen, vidéki hírlapok vagy a konzervatív washingtoni The Daily Caller újságíróit szólítja és engedi kérdezni a sajtótájékoztatókon. Ez tudatos stratégia, ezt jól jelzi, hogy első sajtótájékoztatóján a CNN riporterébe belefojtotta a szót, az illető nem tehette fel kérdését. Éppen Trump az, aki sokszínűbbé teszi a vélemény-univerzumot, mintegy felnyitva azt az amerikaiak előtt, mondja Fonte. 

A kutató éles kritikával illette az Amnesty International és a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezeteket, mondván, annak ellenére, hogy civileknek és pártfüggetlennek mondják magukat, valójában nagyon erős politikai álláspontot képviselő szervezetek.