Az amerikai elnökválasztási kampányban, majd az új elnök beiktatását megelőző – az orosz beavatkozással kapcsolatos vádaskodással telített – időszakban sokan azt jósolták, hogy hatalomra kerülve Donald Trump azonnal nekilát az orosz kapcsolat javításának, és ez gyors gesztusokban, kommunikációban esetleg személyes találkozókban is testet ölt majd. Immár két hét telt el beiktatása óta, és ugyan beszélt telefonon orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, de annak az „egymás nyakába ugrásnak”, melyet egyesek optimistán, mások vészjóslóan vizionáltak, egyelőre nincs nyoma. Ez még akkor is igaz, ha ennyi idő elteltével a Trump-adminisztráció rövid távú oroszpolitikáját is korai lenne megjósolni, hát még a stratégiai szándékot.
Hogy Trump megválasztásával az elmúlt évek fagyossá vált orosz–amerikai viszonya nem enged fel egy csapásra, arra nézve közben megtörtént az első nyilvánvaló jelzés is. Nikki Haley, az Egyesült Államok új, ENSZ-hez akkreditált nagykövete Oroszországot vádolta a harcok kiújulásáért Kelet-Ukrajnában. „Sajnálom, hogy első felszólalásom alkalmából el kell ítélnem Oroszország agresszív cselekedeteit” – mondta Haley az ENSZ New York-i székhelyén a világszervezet Biztonsági Tanácsában csütörtökön. Hozzátette: „tényleg jobb kapcsolatokat akarunk Oroszországgal. A kelet-ukrajnai súlyos helyzet azonban megköveteli Oroszország tetteinek világos és komoly elítélését”.
Vlagyimir Putyin csütörtöki budapesti látogatásán orosz újságírók kérdésére egyértelműen Kijevet tette felelőssé: az összecsapásokat az ukrán fél provokálta, mert pénzsegély kell nekik nyugatról, és ezt úgy tudják kicsikarni, hogy agresszió áldozataként mutatják be magukat. Ráadásul az amerikai elnökválasztáson nem az a jelölt nyert, akire a kijevi vezetők támaszkodtak, így most meg kell nyerniük azt, aki végül győzedelmeskedett, és ezt könnyebb elérni a konfliktusra hivatkozással.
Hogy a nehezen átlátható donbaszi helyzetben történt legutóbbi összecsapásokért Haley Oroszországot vádolja, nem a legsúlyosabb kijelentés. Sokkal nagyobb súlya, messzemenő következménye van annak, hogy azt is leszögezte: az Ukrajna miatti feszültségeknek nem lesz egyhamar végük, ahogy a Krím bekebelezése miatt Oroszország ellen hozott szankcióknak sem. – A Krím Ukrajna része. A Krímmel kapcsolatos szankcióink addig maradnak érvényben, amíg Oroszország vissza nem adja a félsziget irányítását Ukrajnának – mondta.
A donbaszi konfliktus és a Krím egy kalap alá vétele azért vet árnyat az orosz–amerikai és ezen keresztül az orosz–nyugati kapcsolatok jövőbeli javítására, mert míg az előbbi esetében Moszkva kész bizonyos kompromisszumokra (közös védnökség, autonómia Ukrajnán belül, orosz kisebbségi, nyelvi jogok tiszteletben tartása Kijev részéről cserébe a szeparatisták visszafogásáért), a félsziget ügyében nem. Moszkva számára bizonyosan nem képzelhető el olyan forgatókönyv, melyben a túlnyomó többségében orosz érzelmű Krímet visszaadják. Trump kapcsolatjavításra utaló jelzései, a szankciókkal kapcsolatos szkepticizmusa egy csapásra komolytalanná válnak Moszkva szemében, ha a Krím visszaadása kizárólagos feltételként jelenik meg, ahogy az Haley esetében megtörtént.
A helyzet azért is ellentmondásos, mert épp a minap az amerikai pénzügyminisztérium hozzájárult, hogy egyes amerikai cégek korlátozott tranzakciókat bonyolíthassanak le az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálattal, az FSZB-vel. Ezt széles körben úgy értelmezték, hogy megkezdődött a szankciók enyhítésének folyamata. Mint kiderül, a már Trump hivatalba lépése előtt készülő módosító intézkedés technikai jellegű, ugyanis amerikai vállalatok nem tudtak bizonyos termékeket Oroszországban eladni az FSZB engedélye nélkül.
