Amikor két hete az Egyesült Államok újdonsült ENSZ-nagykövete, Nikki R. Haley leszögezte, hogy az Oroszország elleni nyugati szankciók felülvizsgálatának nemcsak a kelet-ukrajnai konfliktus rendezését célzó minszki megállapodás betartása, hanem a Krím Ukrajnának való visszaadása is a feltétele, már oszlani kezdett a homály a Trump-adminisztráció által követendő Oroszország-politikával kapcsolatban. Emlékezetes, hogy a januárban beiktatott negyvenötödik amerikai elnök a tavalyi választási kampány során ugyan békülékeny hangnemet ütött meg Moszkvával és személyesen Vlagyimir Putyinnal szemben, sőt ellenfelei és a titkosszolgálati intézményrendszer azzal is vádaskodott, hogy Oroszország szervezett információs kampányt folytatott győzelme érdekében, hatalomra kerülve érezhetően megváltozott a kommunikáció iránya.
A Trump-adminisztráció vezető tisztségviselői – akik főnökükkel ellentétben eleve nem vázoltak fel pozitív kilátásokat az oroszokkal kapcsolatban – szép lassan körvonalazzák nyilatkozataikkal, hogy folytatódni fog az Obama-adminisztráció által megkezdett irányvonal, mely kvázi hidegháborús jellegű elrettentésben látja az orosz reláció jövőjének kulcsát. A védelmi és a külügyminiszter szenátusi meghallgatásán elhangzottak éppúgy jelezték ezt, mint a Mike Pence alelnök tegnap véget ért európai látogatásán – így a hétvégi müncheni biztonságpolitikai fórumon – tett kijelentések. A nemzetközi pénzköltéseket árgus szemmel néző amerikai konzervatív szavazóknak és republikánus törvényhozóknak tett gesztusokkal ugyan – a szövetségesek erőfeszítéseinek számonkérésével, Barack Obama bírálatával –, de a Trump-adminisztráció hű marad a NATO-hoz, és nem kétséges, hogy kiáll az európai országoknak adott biztonsági garanciái mellett is.
Maga Trump érthető módon nem játszik úttörő szerepet ebben a kommunikációban, de a Krímmel kapcsolatban tett megjegyzése, melyben hangsúlyozta, hogy Oroszország „elvette” a félszigetet, majd a Fehér Ház szóvivőjének tisztázó szavai, miszerint Washington elvárja Moszkvától, hogy visszaadja a vitatott területet Ukrajnának, szintén a hivatalos politika előkészítésének mozzanataiként értelmezhetőek. Már szó sincs olyan, a tavalyi kampányban még elhangzott megjegyzésekről, miszerint „a Krím népe, ahogy hallottam, inkább Oroszországgal lenne, mint ahol voltak”, amit Trump egy, az ABC csatornának adott interjúban tett.
A szkeptikusok szerint az amerikai elnök mindezzel továbbra is az „oroszpártiságát” emlegető vádaktól igyekszik eltávolodni, s valójában nem adta fel terveit egy, az iszlám radikalizmus és terror elleni összefogásra alapuló, Moszkvával való kiegyezéssel kapcsolatban. Ugyanakkor ennek esélyét mindenképpen csökkenti, hogy az óriási amerikai adminisztráció, az államban államot alkotó minisztériumok irányszabásai nem történhetnek egyik napról a másikra, a sikeres megvalósítás érdekében azok így nem rendelhetőek alá belpolitikai taktikázgatásnak. Arról nem beszélve, hogy Michael Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó – aki két éven keresztül, még a kampányban is közel állt Trumphoz – felmentésével ennél sokkal erőteljesebben jelezte a kormányzat, hogy nem tolerálja az oroszokhoz fűződő közeli kapcsolatokat.
A „hidegháborús” irány felvállalását mutatja az is, hogy az amerikai kommunikációban felerősödtek azok a hangok – egyelőre csak nem hivatalosan, a sajtón keresztül – melyek az 1987-es szovjet-amerikai INF-szerződés megszegését vetik Moszkva szemére. A kérdés már jó ideje terítéken van, azonban a The New York Times a múlt héten számolt be először arról, hogy névtelen kormányzati tisztségviselők szerint a tiltott, szárazföldi indítású, nukleáris töltet célba juttatására alkalmas csapásmérő robotrepülőgépeket (Pentagon-kódja SSC-8) az oroszok már szolgálatba is állították két rakétaosztálynál.
Ugyancsak beszédes, hogy a Trump-adminisztráció munkába állásával párhuzamosan zajló, tavaly, még Obamáék által eldöntött kelet-európai amerikai csapattelepítéseken nem változtattak, ahogy a részvételükkel zajló, 1991 óta legnagyobb NATO-hadgyakorlat tervein sem. A Saber Guardian fedőnevű, több országon átívelő manővernek Magyarország is kiemelt terepe lesz, a nyári hónapokban vízi átkelés lesz a Mosoni-Dunán, és légideszant műveletek is indulnak a pápai repülőtérről.
