Mint arra a Moszul melletti tragédia is ráirányította a figyelmet, az ellenséges célpontokra mért légi csapások végrehajtásában kritikus szerep hárul az úgynevezett előretolt repülésirányítókra. Ők azok az egyenruhások (amerikai rövidítéssel JTAC), akik kapcsolatot biztosítanak a szárazföldi csapatok és a támogatásukra rendelt légierők között: amikor a harc folyamán a földi parancsnok megmondja, hogy hova kér csapást – például egy géppuskafészekre, ahonnan az ellenség tűz alatt tartja a csapatait –, ők vezetik rá a repülőgépeket, a helikoptereket a célpontokra. Rádión elmagyarázzák a gépek személyzetének, hogy hova nézzenek, mire ügyeljenek, de ma már arra is lehetőség van, hogy lézerrel, pointerrel megjelöljék a célpontot számukra, vagy közöljék velük a koordinátáját. Moszulnál az okozhatta a bajt, hogy az iraki előretolt repülésirányítók a jelek szerint nem vették észre: abban az épületben, melyből az Iszlám Állam mesterlövésze pufogtatott, sok civil is tartózkodott. Így amikor a fegyveres elpusztítására egy amerikai gépről bombát dobattak, az megölte a „nem harcolókat” is.
A tragikus tévedések elkerülése jó kiképzést és folyamatos szinten tartást kíván. A honvédség JTAC-szakemberei – így a szolnoki Előretolt Repülésirányító Csoport (Erics), illetve a különleges műveleti ezred katonái – nemrégiben az Egyesült Államokból kaptak a felkészülésüket segítő ajándékot. Az AJTS szimulátor – melyről az amerikai nagykövetség kérdésünkre közölte, hogy 4,95 millió dollár, azaz 1,4 milliárd forint értékű – egy öt méter átmérőjű kupola, melynek belső felületére állandóan mozgásban lévő, saját és ellenséges csapatokkal, civilekkel benépesített virtuális harcteret vetítenek, hogy a benne helyet foglaló katonák megtanulhassák és gyakorolhassák feladatukat. A kupolán kívüli számítógépes munkahelyeknél helyet foglal egy JTAC-oktató, aki tevékenységüket felügyeli, illetve két pilóta, akik a virtuális támadó gépeket vezetik, miközben ugyanúgy beszélnek az irányítókkal, mint azt a valóságban tennék. Bennfentesek azt mindenesetre leszögezik: a valós terepen, valós gépekkel végzett gyakorlatot mindez nem helyettesítheti.
