Négy évvel ezelőtt, 2013. március 13-án este fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből Rómában: a pápaválasztó konklávé második napján, az ötödik szavazás után megtalálták a katolikus egyház új vezetőjét. Formabontó helyzet volt ez, hiszen az előző pápa nem hunyt el. XVI. Benedek február végén, egészségügyi okokból döntött úgy, hogy visszavonul. A formabontás folytatódott: az erkélyen a szokásos pápai attribútumokat sutba dobva, fehér ruhában, az arany nyakék helyett pedig egyszerűbb, bíborosi keresztjét viselve jelent meg az argentin Jorge Mario Bergoglio, aki Assisi Szent Ferenc után elsőként választotta a Ferenc nevet Krisztus kétszázhatvanhatodik földi helytartójaként. Első Urbi et Orbi áldása során pedig következetesen Róma püspökének, és nem pápának címezte magát.
Ferenc olasz bevándorló szülők gyermekeként született 1936-ban Buenos Airesben. Kémiai technikusként és kidobóemberként is dolgozott, mielőtt 1960-ban végül jezsuita szerzetes lett, és emelkedni kezdett a renden belüli ranglétrán. 1992-ben címzetes püspök, 1998-ban Buenos Aires püspöke lett. 2001-ben II. János Pál pápa szentelte bíborossá. 2005-ben, a pápa halála után már emlegették a nevét pápaságra esélyesként; egyes hírek szerint a konklávé is viszonylag közel járt ahhoz, hogy őt válassza meg. 2013-ban aztán ez meg is történt: így ő lett az első jezsuita és az első amerikai pápa, hosszú idő után az első, aki Európán kívülről származott, és az első, aki a déli féltekéről.
Ferenc pápát sokan emlegetik rocksztár pápaként. Az bizonyos, hogy ő volt az első pápa, aki az amerikai Rolling Stone magazin címlapjára került, de ezt a minősítést erősíti az, a főleg talán az egyházon kívül népszerű kép is, amit a pápa magáról sugároz az első pillanattól fogva. Egyszerű embernek mutatja magát, aki már az argentin főváros püspökeként is tömegközlekedéssel utazott, és magára főzött; Rómában nem költözött be a pápák szokásos otthonába, megjelenésében az egyszerűségre törekszik; a sajtóval pedig igyekszik közvetlen viszonyt ápolni.
Talán ennek a közvetlen kapcsolatnak köszönhető, hogy Ferenc pápa időről időre meglepő kijelentésekkel kerül a világsajtó címlapjaira. Ezek a kijelentések az elmúlt négy évben nem egyszer komoly kritikát váltottak ki az egyház konzervatívabb tagjai felől: nemrég éppen az általa is kritizált Donald Trump amerikai elnökhöz hasonlították a pápát abban a tekintetben, hogy nagyívű kijelentései azt fedik el, hogy a gyakorlatban nem mond semmit. A 2015-ös menekültválság során pedig itthon is kapott hideget-meleget a menekülteket pártoló megszólalásai miatt. Pedig Ferenc gyakran nem mond többet, mint amit az egyház addig is állított.
„Ha valaki meleg, és jó akarattal az Urat keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem?” – válaszolta például 2013-ban, amikor erről a kényes témáról kérdezték. A látszólag elfogadó kérdés mögött azonban az az egyházi tanítás rejlik, mely szerint különbséget lehet tenni a homoszexuális vágyak, illetve aközött, ha valaki ezeknek megfelelően cselekszik is; bár valóban érezhető a hangnemváltás azután, hogy XVI. Benedek egyértelműen „erkölcsi gonoszságnak” titulálta a homoszexualitást. 2014-ben hasonló témában Ferenc azt mondta, hogy az egyháznak nyitottnak kell lennie a meleg párok polgári egyesülésére, bár fenntartotta, hogy a házasság csak férfi és nő között köttethetik.
Ferenc másik meglepő kijelentése az evolúcióval volt kapcsolatos: eszerint nem feltétlenül áll éles ellentétben az evolúció tudomány tana és az isteni teremtés. „Isten nem egy demiurgosz vagy egy varázsló, hanem a Teremtő, aki mindent létrehozott. Az evolúció a természetben nem összeegyeztethetetlen a teremtéssel, mivel az evolúcióhoz szükség van olyan teremtményekre, amelyek fejlődhetnek” – mondta a pápa. Ezzel sem mondott kifejezetten újat: 1950-ben XII. Piusz sem zárta ki, hogy a két, látszólag egymással ellentétes gondolat összeegyeztethető, II. János Pál pedig meg is erősítette ezt.
A pápa kritikus szemmel figyeli a modern világ több aspektusát: egyértelmű állásfoglalásokat tett a szegénység megszüntetése mellett, elítélve a fogyasztói társadalmat és a kapitalizmust is. A környezetvédelemmel kapcsolatban is felszólalt: 2015-ben a Laudato si\' pápai enciklikában Ferenc különbséget tett az emberiség szükségletei és étvágya között. Szerinte előbbiek egyértelműek, utóbbit viszont a fogyasztói társadalom növeli egyre nagyobbra. A környezetszennyezést bűnnek nevezte. „A Föld, az otthonunk egyre inkább úgy néz ki, mint egy kupac szemét” – áll az enciklikában, ami több, a globális felmelegedéssel kapcsolatban szkeptikus konzervatív kritikáját váltotta ki.
A cölibátus kérdésében is felmerült az enyhítés, bár szó sincs arról, hogy Ferenc pápa eltörölné az évszázados múltra visszatekintő intézményt. A pápa csupán arról beszélt, hogy a paphiány óriási, és egyre nagyobb probléma a katolikus egyházban, így nem zárja ki, hogy az egyházban most is szolgáló házas férfiakat is pappá szentelhetnek a jövőben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a már felszentelt papok is megházasodhatnának. Ferenc egyébként engedélyezte volna az áldozást az elvált és újraházasodott híveknek is, de sok kritikusa szerint nem volt egyértelmű ez ügyben az állásfoglalása.
Az egyház másik fontos társadalmi ügye az abortusz kérdése, amelyben szintén sikerült vihart kavarnia az ez ügyben egyértelműen konzervatív nézeteket valló pápának. Az irgalmasság szentévének keretében ugyanis megkönnyítette az abortuszon átesett nőknek való megbocsátást. De a pápa egyébként is tágan értelmezi a bűnbocsánatot: egy 2013-as levelében kifejtette, hogy a nem hívők is elnyerhetik az Úr bocsánatát, ha követik a lelkiismeretüket, és tiszta szívvel állnak elé.
Ferenc pápa hozzáállása a menekültügyhöz nem csak a szűkebben vett egyház, de a közéleti megmondóemberek és politikusok kritikáját is kiváltotta. Emlékezetes például, hogy Bayer Zsolt egy blogbejegyzésében azt állította: Ferenc vagy „demens vénember” vagy „gazember”, mivel azt állította, hogy nem szívesen beszél „iszlám terrorizmusról”, miközben Olaszországban gyakran megkeresztelt katolikusok ölik egymást. Ferenc egyértelműen a menekülők megsegítése mellett állt ki, 2015 őszén például felszólította a katolikusokat, hogy fogadják be a menekülőket. Svédországban pedig arról beszélt, hogy képmutató, aki kereszténynek mondja magát, de közben hátat fordít a menedéket kérőknek.
„A pápai kommunikációs vonal első naptól kezdve a hippi attitűdöt képviseli: béke, zöldség, szeretet. Éppenséggel helyénvaló, csak egyoldalú. Kár lenne kétségbe vonni, hogy a pápa őszintén gondolja mindezt. Ugyanakkor ő is tudja, hogy akit a Földön képvisel, az azt is mondta: »legyetek okosak, mint a kígyó«” – írta Ferenc pápáról Szilvay Gergely. Krisztus földi helytartójának konzervatív kritikusai szerint a szentatya elsősorban a saját imázsát építi, vagy a nyugati liberális konszenzusnak tesz gesztusokat egyes megszólalásaival abban a reményben, hogy ezzel új híveket csábíthat az egyházhoz. Több cikk született arról is, hogy a kifele mutatott egyszerűség szemben áll azzal az abszolutista vezetési móddal, ahogy Ferenc a Vatikánt irányítja. Annyi biztos, hogy az Instagram-profilok és a magazincímlapok mögött a kép bizonyára sokkal összetettebb lehet.
